Közélet

Rezidensügy: Volford szerint nem becsülik meg kellőképpen a közszolgákat + VIDEÓ

Rezidensügy: Volford szerint nem becsülik meg kellőképpen a közszolgákat + VIDEÓ

2012. január 5., csütörtök
Rezidensügy: Volford szerint nem becsülik meg kellőképpen a közszolgákat + VIDEÓ

Csütörtökön folytatódnak a tárgyalások a felmondólevelüket letétbe helyező rezidensek és a kormány képviselői között. Volford Gábor, a Magyar Rezidens Szövetség szegedi alelnöke bizakodó, noha a megállapodás szerinte is még messze van. A 2500 rezidens és szakorvos március végéig vár. Ha addig nem teljesítik követeléseiket, aktiválódnak felmondóleveleik…

– Mennyiben hasonlít a szegedi rezidensek helyzete az országoshoz?

– A szegedi rezidensek helyzete az országos átlagnak felel meg. Annyiból talán jobb – a klinikai központ sajátosságaiból adódik –, hogy egy szélesebb spektrumú beteganyaghoz férnek hozzá, és ebből nagyobb tapasztalatot gyűjthetnek. Ugyanakkor, ha az anyagi oldalát nézzük a dolgoknak, semmivel sem jobb a helyzetük, mint az országos átlag. Itt is közalkalmazotti fizetést kap a legtöbb kolléga. Egy kezdő rezidens vagy szakorvos-jelölt – ügyeletektől függően – 80-110-120 ezer forintot visz haza havonta. Legtöbbjük 4-6 ügyeletet vállal a főmunkahelyén, kiegészítő munkája szinte mindenkinek van. Így tudnak havi körülbelül 300 órányi munkával egy élhető fizetést összekapargatni, ami előbb-utóbb nyilván a munka minőségének a rovására megy.

– Hány orvos helyezte letétbe felmondólevelét a tárgyalások befejezéséig és ebből mennyi szegedi?

– Országosan 2500 kollégáról van szó. Az akció formája is mutatja, hogy anonimitásra törekszünk, nem szeretnénk semmilyen régióban helyi számokat mondani. Mivel az akció jelenleg is folyamatban van, de a tárgyalások elkezdődtek, ezért az aktiválódást március végére kitoltuk, ezért nem szeretnénk a kollégák helyzetét addig is veszélyeztetni.

– Milyen stádiumban vannak a tárgyalások? Elnökük a napokban úgy fogalmazott, messze még a megoldás...

– A megállapodástól még messze vagyunk, viszont a múlt év végén, gyakorlatilag az utolsó napokban a kormányzat részéről érkezett megkeresés, amely szerint a kezdő lépésekre elegendő forrást tudnak biztosítani. Gyakorlatilag 20-40 milliárdos nagyságrendű összegről van szó. A miniszterelnök úr korábban nyilatkozta, hogy a chipsadó, a népegészségügyi termékdíj teljes összege a bérrendezésre fordítódik. Ha ezt az első lépést meg tudjuk tenni, akkor az már elegendő lökést adhat a kollégáknak ahhoz, hogy reálisan tudjanak gondolkodni a magyarországi munkavállalásról. Az aktuális tárgyalások csütörtökön indulnak, és nyilván az egyeztetések folyásától függ majd, hogy a továbbiakban milyen akciókat kezdeményezünk. Hangsúlyozom, a felmondási akció nem szűnt meg, csak az életbe lépése tolódott el. Illetve marad a MOSZ (Magyar Orvosok Szövetsége) és a Magyar Rezidens Szövetség által közösen meghirdetett ügyeleti akció is, csak a kötelezően vállalható ügyeleteket fogják a kollégák a jövőben teljesíteni, az önként vállalt túlmunkát pedig visszautasítják. Ehhez is több mint 2000 kolléga csatlakozott. Az ügyeleti akcióval kapcsolatban annyi újdonság van, hogy amikor bejelentette a MOSZ, akkor már a kórházak és klinikák többsége elkészítette a januári ügyeletek listáját, ezért ezt nem kívántuk felborítani. Itt is a várható fennakadások februártól fogják éreztetni hatásukat. Tavaly év végén elfogadásra került a Munka Törvénykönyvben egy olyan módosító javaslat, hogy az egészségügyi dolgozók sem dolgozhatnak 12 óránál többet egyhuzamban, hacsak ehhez ők hozzá nem járulnak. A mai rendszerben ez gyakorlatilag az ügyelet felállítását sehol nem teszi lehetővé, mivel legtöbb helyen 16 órás ügyeletek vannak.

– Vállalkozásban megoldható lenne az ügyelet, csak akkor egyfajta kényszer nehezedne az orvosokra.

– Igen, ezek az úgynevezett kényszervállalkozások. Megoldható a rendszerben, hogy vállalkozókkal a lyukak egy részét betömjék, de az összes rést nem fog sikerülni feltölteni. Érdekes kérdés, miért éri meg a magyar államnak, hogy a vállalkozóként dolgozóknak sokkal többet kifizessen, ugyanakkor a saját alkalmazottjának nem hajlandó kifizetni az elvégzett munkáért járó tisztességes bért.

– Mi az, amiből a tárgyalásokon egy jottányit sem hajlandók engedni?

– A munkakörülmények javítása, illetve a bérek érezhető fejlesztése ilyen követelés. Többször elhangzott, hogy egy nettó 100 ezer forintos bérnövekmény az, ami a minimális cél volna. Ha ennek akár több kisebb lépcsőben való teljesülését is látni fogjuk, akkor az elfogadható. Az első ajánlat alapján egy 50-60 ezer forint körüli első lépcsős béremelés látszik megvalósíthatónak.

– Hány körben, lépcsőben tartják elfogadhatónak a bérfejlesztést?

– Első lépcsőként március az a határidő, amikorra az elmondottaknak meg kellene valósulniuk. A továbbiakat értelemszerűen a tárgyalások döntik el, milyen ütemezésben történjen meg a bérfejlesztés. Ha az első lépések nem teljesülnek, akkor meg fognak akadni a tárgyalások és életbe lép a felmondó akció. Bízunk benne, hogy erre nem kerül sor. Összehasonlításképpen mondom csak el, hogy a magyar orvosok követelése erőteljesen az itthoni gazdasági átlaghoz igazított, hiszen Szlovákiában 2200 eurós béreket kapnak a kollégáink. Ezért nem hiszem, hogy jogosak lennének a kritikák, miszerint túl sokat követelünk. Azt szeretnénk csupán elérni, hogy ne kényszerből dolgozzanak a kollégák 3-4 helyen, hanem egy normális fizetésből tudják eltartani családjukat.

– Az önök akciójától függetlenül nőtt-e, stagnál-e a külföldre vándorló orvosok száma?

– Sok kolléga azért halasztotta el a külföldi munkavállalását, hogy megvárja, hogyan fut ki az akció. Nem állítjuk, hogy ezzel teljesen meg lehet állítani a migrációt. Még így is öt-tízszeres bérkülönbségek maradnak, és a munkakörülmények meg a továbbfejlődés lehetőségei is teljesen másak külföldön, mint kis hazánkban. Az viszont biztos, számos embernek nyújt lehetőséget egy érdemi béremelés, főleg olyannak, aki jelenleg még vacillál. Ha látja itthon a jövőjét és hosszú távú életpálya rajzolódik ki előtte, hogy érdemes itthon orvosnak lenni, akkor nem fog külföldre távozni.

– A másik nagy falat a külföldön ragadt orvosok hazacsalogatása lesz.

– Valóban, a jövő nagy feladata ez lesz a kormányzatnak. Az MRSZ és a MOK is adott le az életpályamodell és a bérfejlesztés kapcsán számos háttéragyagot, amit használhatnak a kormányzati források. Az elmúlt évben kevéssé tűnt úgy, hogy ezeknek érdemi hatásuk lenne, ezért is kezdtük meg az akciónkat. A külföldön dolgozók hazacsábításnak a módja a munkakörülmények javításában rejlik, illetve, hogy idehaza is olyan fajta eszközpark és kutatási lehetőség álljon a kollégák rendelkezésére, ami a kinti lehetőségekkel felveheti a versenyt. Az is fontos lenne, ha a kollégák külföldön szerzett tanfolyamait az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal elfogadná, illetve a kint szerzett tapasztalatok iránt nyitottabbak lenne a hazai rendszer, hogy ezeket az itthoni betegellátásba be lehessen építeni. Ha ezt megnehezítik vagy gátolják, nyilván a hazatérők lelkesedésének is szárnyát szegik, pedig nagyobb odafigyeléssel ezekből a tapasztalatokból nemcsak az egészségügy, de az egész társadalom profitálhatna.

– A pedagógusoknál elkészült az életpályamodell, noha még nem tudni, milyen keretből fogják finanszírozni. Az orvosi életpályamodell miért késlekedik?

– A kormányzat egyszerűen nem készítette el, pedig mi és az orvosi kamara is leadtunk ilyen életpályamodell-javaslatokat. Az elmúlt 20 évben említés szintjén gyakran fölmerült a téma, de valós tárgyalások soha nem folytak. Nem látom, mi ennek az oka. Olyan nehéz lenne megvalósítani? Sajnos, olyan országban élünk, ahol a társadalom fenntartóit, értékteremtőit, közszolgáit az állam nem képes megbecsülni. Értem ez alatt az orvosokat, pedagógusokat, tűzoltókat, rendőröket. Valahogy ezt kéne helyre tenni. A húsz év alatt, ami a rendszerváltás óta eltelt, ezeknek a problémáknak egy jó részére már lehetett volna megoldást találni, csak talán a szakmai szervezeteket meg az érintetteket is néha meg kellene kérdezni.

Tekintse meg a Telin TV Volford Gáborral készített interjúját!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.