Mit láthatunk az égen 2012-ben? – 2. rész + FOTÓK, VIDEÓK

Az elmúlt esztendőben is számos érdekes és figyelemreméltó csillagászati eseményben lehetett része mindazoknak, akik esténként fel-felnéztek az égre. Lássuk tehát, mi vár ránk az év második felében!

Július 28–29. – Delta Aquarida meteorraj

A Delta Aquarida egy látványosabb meteorraj, ami a csúcspontban képes mintegy 20 meteort is produkálni. A raj 28-29-i csúcspontján kívül július 18. – augusztus 18. között figyelhető meg. A radiáns, azaz ahonnan látszólag „kisugároznak” a meteorok, az Aquarius (Vízöntő) csillagképben van. A Hold első negyedéhez lesz közel, ezért nem sokkal éjfél után, sötét égbolton figyelhetjük csak meg a meteorrajt.

Augusztus 6. – A Mars felszínére leszáll a NASA Curiosity „Mars-autója”

A Mars Science Laboratory – Curiosity, Kíváncsiság – a NASA egy, az elődeihez képest nagyobb méretű, radioizotópos termoelektromos generátorral üzemelő „marsautója”, ami 2011. november 26-án indult el a Marsra egy Atlas-5 rakétával. A bolygót nyolc és fél hónap alatt éri el, tervezett élettartama a Marson pedig egy marsi év lesz, ami két földi évnek felel meg. A Mars felszínén kémiai vizsgálatokat végez, feladata a marsi élet keresése, a bolygó légkörének és geológiájának tanulmányozása, valamint az emberes mars-repülések előkészítése. A vörös bolygón már korábban is dolgozott két robotszonda, a Spirit és az Opportunity, azonban a Curiosity Mars-rover jóval nagyobb és több tudományos eszközt is visz magával.

Augusztus 12–13. – Perseidák meteorraj

Szent Lőrinc könnyei – azaz a Perseidák meteorraj tagjai – július 17. és augusztus 24. között figyelhetők meg, a legtöbb Perseida meteort azonban augusztus 11-12-én láthatjuk, egy-két nappal Lőrinc napja után. A népi elnevezés is sejteti, hogy az augusztusi hullócsillagok, vagyis a Perseida-rajtagok régóta magukra vonták figyelmet. A Perseidák (a Perseus csillagkép irányából érkező meteorok) valójában a Swift-Tuttle-üstökösből származó porszemcsék, melyek bolygónk felső légkörébe ütközve hozzák létre a látványos meteorjelenséget Ezen a két napon, éjfél után, egy kellően sötét helyről óránként akár 60 meteort is megfigyelhetünk az északkeleti égbolton.

Augusztus 24. – Neptunusz szembenállása a Nappal (oppozíció)

A kék gázóriás ezen a napon pontosan a Nappal szemben lesz látható. Megfigyeléséhez azonban nagyméretű távcsövekre és igen tiszta égboltra van szükség, mivel a Neptunusz bolygónktól közel 4,5 milliárd km-re található.

Augusztus 31. – Telihold

Teliholdat sokszor láthatunk. Ilyenkor a Hold közvetlenül szemben áll a Nappal, és teljes korongját megfigyelhetjük. Azonban augusztusban kétszer is „megtelik” a Hold, emiatt ezt a jelenséget nevezik „kék holdnak”, mely egy angol sláger után kapta a nevét. A kék hold jelentheti az egy hónapon belül előforduló második vagy az egy évszakon belül előforduló negyedik teliholdat. Az 1934-es slágerben Richard Rodgers és Lorenz Hart arra utaltak, hogy az énekesnek szerencséje van és nem lesz többé magányos, az olyan valószínűtlenül ritka, mint a kék hold – az angolban a blue kéket és szomorút is jelent.

Szeptember 22. – őszi napéjegyenlőség

Napéjegyenlőségnek (latinul aequinoctium) nevezzük azt, amikor egy égitest mindkét féltekéjén a nappal és az éjszaka hossza megegyezik: ekkor a Nap 90° magasan delel az Egyenlítő felett, így a nappal és az éjszaka ezeken a napokon mindenhol ugyanannyi ideig tart. Az északi féltekén őszi napéjegyenlőségnek, a délin tavaszi napéjegyenlőségnek nevezik. A két félgömbön ez a csillagászati ősz, illetve a csillagászati tavasz kezdete is egyben. A Nap közvetlenül az Egyenlítő felett fog ragyogni, a nappal és az éjszaka ideje azonos lesz.

Szeptember 29. – Uránusz oppozíciója

A kékeszöld gázóriás ekkor lesz a legközelebb a Földhöz úgy, hogy teljes korongját megvilágítja a Nap. Az Uránusz a 2,7 milliárd km-es távolság miatt azonban csak nagy távcsövekkel látható.

Október 21–22. – Orionidák meteorraj

Az Orionidák meteorraj az őszi hónapok egyik kedvelt áramlata, mivel minden évben megbízhatóan jelentkezik. Az október második felében aktív raj a Halley-üstökösből származik, vagyis amikor egy Orionida meteort látunk elégni a légkörben, valójában a Halley-üstökös egy darabját látjuk megsemmisülni. Az aktivitási maximum október 20–24. közé esik, általában 22-én látni a legtöbb a meteort, de az említett intervallumon belül bármikor számíthatunk kiugró aktivitásra. Ennek az az oka, hogy a Halley-üstökös egy öreg égitest, amely már nagyon régóta szórja szét az anyagát a Naprendszerben. Emiatt a hozzá kapcsolódó meteorraj szerkezete nagyon bonyolult, a poráramlat széles, melyben az anyag eloszlása nem egyenletes. Az Orionidák hajnali meteorraj, vagyis az esti órákban nem lehet megfigyelni. Radiánsa este 9-10 körül kel és hajnalra emelkedik olyan magasra, hogy megfelelő számú hullócsillagot láthassunk. A maximum hajnalán minden évben számíthatunk legalább 20-25 meteorra óránként, 2006-ban és 2007-ben azonban a raj a normál aktivitás kétszeresével jelentkezett, ráadásul sok fényes meteor volt megfigyelhető.

November 13. – teljes napfogyatkozás

Magyarországról teljes napfogyatkozást legutoljára 1999. augusztus 11-én lehetett megfigyelni, amikor a Hold a Földről nézve teljesen eltakarta a Napot. A jelenség középpontja épp Szeged felett vonult át, így városunkból is sokan kísérték figyelemmel ezt a csodálatos és ritka égi jelenséget. A 2012-es teljes napfogyatkozás azonban csak Észak-Ausztráliában és a déli Csendes-óceánról lesz megfigyelhető. Részleges napfogyatkozás lesz látható Kelet-Ausztrália legtöbb részén valamint Új-Zélandon.

November 17–18. Leonidák meteorraj

A Leonidák meteorraj az 55P/Tempel–Tuttle-üstökös törmeléke, az utóbbi évek legismertebb, és egyik legjobban megfigyelt raja. A „tankönyvi leírás” szerint általában csak néhány meteort ad óránként, ám 33 évente, a Tempel–Tuttle-üstökös visszatérései idején az aktivitás drasztikusan megemelkedik, nem ritka a meteorviharok kialakulása. Az 1998-ban esedékes üstökös-visszatérés óta már egy évtized is eltelt, ám a raj csak nem akar megnyugodni, ami teljesen átírta és elavulttá tette a fenti „tankönyvi leírást”. Nem csak a visszatérés évében van jelentős aktivitás, hanem utána még sok éven keresztül. A korábbi felfogás talán abból a helytelen elképzelésből származik, hogy a meteorkitöréseket a napközelben lévő üstökösből éppen kiszabaduló por okozza.

Ez azonban nem így van, az 1998-ban kiszabadult por, majd a XXII. század észlelőnek nyújt gyönyörű látványosságot. Az elmúlt évtizedek meteorkitöréseit, jelentős aktivitásait a korábbi évszázadok során kidobott porfelhők okozzák, melyek a Jupiter gravitációs hatása miatt távol kerültek az üstököstől. A félhold lenyugvása után éjfél után keressük meg a Leo (Oroszlán) csillagképet a keleti égbolton és ebbe az irányba nézve, tiszta, sötét égbolton várhatóak a meteorok.

November 27. – A Vénusz és a Szaturnusz együttállása

Ez a két fényes bolygó a napfelkelte előtt alig 1 foknyira közelíti meg egymást. Természetesen a valóságban óriási távolságra vannak egymástól, hiszen míg a Földdel nagyjából egyező méretű Vénusz a Naptól alig 108 millió km-re kering, addig a Földnél kilenc és félszer nagyobb gyűrűs gázóriás, a Szaturnusz már 1,42 milliárd km-es távolságban van központi csillagunktól.

November 28. – Félárnyékos holdfogyatkozás

Ez a jelenség akkor lép fel, amikor a Hold a Föld félárnyékán (úgynevezett penumbra) halad át. A jelenség pusztán akadémiai jelentőségű, mivel a csekély fényváltozás miatt észlelése meglehetősen nehéz.

December 3. – Jupiter szembenállása a Nappal (oppozíció)

A Naprendszer legnagyobb gázóriása a Jupiter ekkor lesz a legközelebb 2012-ben a Földhöz úgy, hogy teljes korongját megvilágítja a Nap. A Földnél több mint tizenegyszer nagyobb óriás azonban még így is több mint 630 millió km-es távolságban lesz bolygónktól. Ezt az óriási utat a fény is csak 35 perc alatt képes megtenni.

December 13–14. – Geminida meteorraj

Az év legaktívabb meteorraja, a Geminidák december 13-án, hajnalban éri el gyakorisági maximumát, melynek megfigyeléséhez hidegtűrő felszerelést ajánlatos. Az egyik legszebb és legaktívabb áramlatnak csak azért nincs nagyobb híre, mert maximuma a fagyos decemberi éjszakákra esik. Az átlagosan látható meteorok száma 120 körül alakul, ami felülmúlja a Perseidák gyakoriságát is. Az aktivitás maximuma december 13–14-ére esik, azonban 7–17-e között bármikor láthatunk Geminida meteorokat feltűnni egünkön. A fehéres színű, kemény megjelenésű rajtagok közepes, 35 km/másodperces sebességgel lépnek be a légkörbe a Gemini (Ikrek) csillagkép irányából.

December 21. – téli napforduló

A Nap ezen napon a hazánkból nézve 19º magasan delel az égen, míg a Baktérítőn állva pontosan a fejünk felett látnánk. Téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát és a leghosszabb éjszakát adja. Ekkor a Föld a Déli sarkával fordul a Nap felé.

Mi várható még?

Természetesen 2012-ben is történhetnek váratlan égi események, talán felfedeznek egy új, fényes üstököst, a Nap aktivitása tovább fokozódik és egyre több napfolt bukkan majd fel a felszínén. Fényes meteorokat, tűzgömböket figyelhetünk meg, a tudósok az űrtávcsövekkel újabb felfedezéseket tesznek. A Mars-rover a vörös bolygó felszínén kutatva az élet nyomait találhatja meg. Egy biztos: a maják által megjövendölt világvége nem fog bekövetkezni! Az előző részben: Mit láthatunk az égen 2012-ben?A következő részben: Mégsem lesz vége a világnak 2012-ben (Forrás: hirek.csillagaszat.hu)