A nemzetiségi törvény szegedi visszhangjai

Magyarországon január 1-jétől rengeteg olyan új törvény lépett életbe, amelyeket nem csak a joghoz kevésbé értő laikusok tudnak nehezen feldolgozni, de a jogászoknak is alaposan meg kell izzadniuk. Ilyen a nemzetiségekről szóló törvény, amelyen kívül még legalább 2 másik törvény is befolyásolja, szabályozza a hazánkban élő nemzeti kisebbségek létét és jogállását: kiemelnénk az új Alaptörvényt, meg az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényt. Az új jogszabályról kérdeztük Purosz Alexandroszt, a szegedi görög kisebbségi önkormányzat vezetőjét és Racskó Tamást, a szlovák önkormányzat elnökét.

Az Alaptörvény szerint a magyarországi nemzetiségek államalkotó tényező, ami nagyszerű dolog, véli a görög nemzetiség vezetője. „A preambulum felsorolja, igaz, kicsit szájbarágósan, mi mindenre kell büszkéknek lennünk, ízlés kérdése, hogy ezt így elfogadjuk- e, vagy azt a tételt, hogy a huszadik század erkölcsileg megrendült. A görögök ezt azért nem tudják elfogadni, mert a második világháború után az akkor is nélkülöző magyar társadalom görögök ezreit fogadta be, amiért mi a mai napig hálásak vagyunk nekik. Minden embernek voltak szomszédjaik, akik nem voltak erkölcsileg megrendülve, ellenkezőleg, fölépítettek egy országot a pusztulásból, a megsemmisüléséből. Lehet ezekkel az értékekkel azonosulni vagy nem azonosulni, önmagában kimondani azt, hogy a nemzetiségek államalkotó tényezők, ez olyan eszmeiség, amire mindannyian büszkék lehetünk”.

A nemzetiség nem szavazhat pártlistára?

Alexandrosz szerint ennek a szemléletnek a nemzetiségi törvény megfelel. Lehet azonban ez egy nagyon jó törvény, minden attól függ, hogy a gyakorlatban jól vagy rosszul alkalmazzák- e. Egyáltalán nem lehet még látni, hogy a nemzetiségek számára mit hoz az új jogszabály. Ez a piciny ország 13 nemzetiséget elismer és lehetőséget biztosít a számukra, hogy a nemzeti identitásukat fenntartsák, ami önmagában is óriási pozitívum. A görög-magyar tolmácsként dolgozó elnök szerint viszont nem kis aggodalomra ad okot, hogy az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény úgy fogalmaz, a magyarországi lakóhellyel rendelkező, névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szereplő választópolgár szavazhat egyéni választókerületi jelöltre és nemzetiségi listára, ha van. Ebben az esetben nem szavazhat pártra. Amikor először olvasta a jogszabályt, nem akart hinni a szemének. „Ezek után el kell döntenem, mit tartok fontosnak, az én magyar állampolgári identitásomat, ami számomra a legfontosabb - talán az én nemzetiségi identitásomnál is fontosabb -, vagy egyszerűen nem regisztráltatom magam a nemzetiségi listán”— fejtegeti Alexandrosz.

Mi volt a törvényalkotó célja?

Nem tudja felfogni, mi volt a törvényalkotó célja ezzel. Ha vállalja a nemzetiségi identitását, akkor nem szavazhat pártra, tehát kevesebb állampolgári joggal rendelkezik, mint a határon túl élő magyarok. Meggyőződése, hogy nem kellene a magyarországi nemzetiségek jogait összehasonlítani a határon túl élő magyarok jogaival, de mint fogalmaz, az ember próbál fogódzókat keresni. A Magyarországon élő állampolgárok azért a közterhekből is részt vállalnak – magyarán adóznak - , szükségállapot esetén besorozhatóak. A határon túl élő, magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárokra ez nem érvényes. Ezek után előre borítékolható, hogy egy nemzetiségi képviselő sem lesz a Parlamentben. „Ha nem regisztrálom magam, márpedig én, mint a görög közösség vezetője nem fogom a szegedi görögöket erre biztatni, hiszen ismerem őket, tudom, hogy ők elsősorban a politikai életben szeretnének négyévente beleszólni. Márpedig ha nem regisztráljuk magunkat nemzetiségként, akkor előjön az, ami a helyi nemzetiségi önkormányzati választások jelölése kapcsán történik, hogy nekem a regisztráltak közül legalább 5 kopogtatócédulára van szükségem, pontosabban a nemzetiségi névjegyzékben a választás kitűzésének napján szereplő választópolgárok 5 százalékának, de legalább 5 választópolgárnak az ajánlására. Ha 4-en, 5-en indulnánk, akkor ez már olyan szám, aminek nem fogunk tudni megfelelni. Csapdába kerülünk az országgyűlési képviselőválasztás során, utána pedig újabb kelepcébe a települési nemzetiségi önkormányzati választásokkor.” Dicséretes, hogy 93 oldalon keresztül taglalja a törvény a nemzetiségek jogait, kötelezettségeit, erre tényleg büszkék lehetünk, állítja a görög vezető, de ez a rendelkezés tulajdonképpen a nemzetiségek identitását, a létét fogja alámosni. „Nagyon elkeseredett vagyok e tekintetben”— mondja csalódottan. Bekerülni könnyebb, mint kiiratkozni Racskó Tamás egy másik problémára is felhívta a figyelmet: a nemzetiségi jogokról szóló törvény ugyanis kimondja, ki milyen körülmények között kerülhet bele a nemzetiségi regiszterbe, olyan szabály viszont nincs, amely arról szólna, valaki miként töröltetheti magát onnan. Ebben a vonatkozásban sem látunk világosan, fogalmaz Tamás. Az országos és a települési választásokról szóló törvény regiszterekről beszél. A nagy kérdés, hogy ez a gyakorlatban ugyanaz lesz-e, illetve állandó lesz-e. Mert ha igen, akkor minél több embert fel kell íratni a nemzetiségi listára, hogy megkapja azokat a jogokat, amelyeket biztosít a jogszabály, ugyanakkor az országgyűlési választásokról szóló törvény szerint, ha egy helyen van nemzetiségi lista, és az adott nemzetiség országos listát állít, akkor a nemzetiségi listán lévők kötelesek a nemzetiségi jelöltre szavazni. Pedig jól tudjuk, mások az érdekek helyileg és mások országosan. Az is nagy hátrány, hogy 100 fős népességszám alatt 3 fős testületet rendel a jogszabály. Gyakran előfordul, hogy 3 embernek kell egy papírt aláírnia, ha valaki kiesik, akkor működésképtelenné válik a testület. A szlovákok esetében még a szellem emberei sem nagyon lehetnek a kisebbségi önkormányzatban, mivel sok munkáltató ezt nem tolerálja, megkövetelik tőlük a pártatlanságot, figyelmeztet a gyakori jelenségre a szlovák nemzetiség vezetője. Pedig a törvény kitér arra, hogy a munkáltatónak biztosítania kell a fizetetlen szabad napokat, ha ezt a képviselői munka megkívánja. A régi szabályozás – sajnos - a települési önkormányzatokkal azonos jogokat és kötelezettségeket állapított meg a kisebbségi önkormányzatok esetében is. Ezzel - tévesen - úgy tűnik, mintha ők is milliárdok felett diszponálnának. A szlovák vezető egyetért a volt köztársasági elnök azon gondolatával, hogy rossz törvényt is lehet jól alkalmazni és fordítva. Első olvasatra, szerinte, nem tűnik túl jónak a törvény. Ahogy fogalmaz, laikusként is észreveszi, hogy valahol óhazát, valahol meg anyaországot említ. Nem derül ki, mi a különbség, ez egy és ugyanaz? Láthatóan többen írták és nem teljesen hangolták össze. Ismétlődő részek is előfordulnak, ami egy törvényben ugyancsak megengedetlen. A szlovákok abszolút szórványban élnek Szegeden, figyelmeztet Tamás. Hátrányt jelenthet a számunkra, hogy a törvényben megjelent a cenzus, ami mindenképpen gyöngíti jogaikat.

A nemzetiséghez tartozás állandó állapot

Az alapvető érvényesülést majd a támogatás nagysága és formája, a pénz fogja meghatározni. A szövegből nem derül ki, hogyan fog a támogatás érkezni, és mikorra tudnak hozzájutni. Az egész törvényen végigvonul az a vezérfonál, hogy a nemzetiséghez tartozás ezután már egy állandó állapot lesz, nem időről-időre kell kinyilvánítani. A törvény azt is kimondja, hogy 10 éven belül nem lehet valaki más kisebbség tagja. (Mi van akkor, ha az édesanya szlovák, az édesapa meg német?) Nyilván ilyen úton akarják kizárni az úgynevezett etnobizniszt, amire más módszerek is vannak. Nem látni, mi történik, ha valaki alap nélkül állítja, hogy ő szlovák vagy egyéb kisebbséghez tartozik, holott sem a nyelvet, sem az adott kisebbség kultúráját nem ismeri, a törvény nem rendel ehhez semmilyen szankciót. Ilyen okból senkit nem lehet leváltani, csak pénzügyi szabálytalanság miatt.

Kinek kell ismernie a nemzetiség nyelvét?

„Az új törvény úgy rendelkezik, hogyha a nemzetiségi nyelven tartom az ülést, akkor 2 nyelven kell jegyzőkönyvet vezetni: magyarul és a nemzetiségi nyelven. Ez utóbbi eddig opcionális volt, most kötelező. Valami miatt az is belekerült a jogszabályba, hogy az ellenjegyző a magyar és a nemzetiségi változat között nem lehet ugyanaz a személy. Tehát mi ketten megtárgyalhatjuk az ügyeket, de jegyzőkönyvet már nem tudunk írni, hacsak nem magyarul fogunk beszélni. Ez pedig azt jelenti, hogy a törvény korlátozza azokat a nyelvhasználatra vonatkozó elveket, amelyeket korábban lefektet” – mondja Racskó Tamás. A finanszírozás vonatkozásában eddig volt egy évente kialakult rend, amelyben kb. 250 ezer forint állami támogatás normatív alapon érkezett, a differenciált támogatásból pedig annyi, amennyit éppen pályázatok útján nyerni tudtak, továbbá a városi önkormányzat is segített. A törvényt december 19-én elfogadták, január elsején pedig hatályba lépett. A jogszabály technikai jellegű változtatásokat is tartalmaz, „eddig a város alszámláján voltunk, ezután önálló számlát kell nyitnunk. Ennek a technikai részletét 2 hét alatt senki sem dolgozta ki. Jelenleg nincs olyan bankszámlánk, amelyre az állami kincstár utalhatna pénzt” – hangsúlyozta az újabb buktatókat Tamás. Az elnök még egyvalamit hiányol a törvényben. Az előírja, milyen arány mellett, kinek kell tudnia, a települési hivatal melyik szervének a kisebbségi nyelvet, arról viszont, hogy az állam decentralizált hivatalában is keljen tudnia valakinek, arról nem rendelkezik. „Nekem például minden hivatalos levelet két nyelven kell megírnom. Ez az én társadalmi megbízásban, szabad időmben végzett munkámat eléggé leterheli” – nehezményezi az elnök. A helyi választásra nehéz lesz jelölteket állítani. „Nekünk is kell majd kopogtatni a saját regisztrált tagságunk körében. A regisztrált szavazók szavazatainak legalább 5 százalékát kell elnyernem, amit ugyancsak nem értek, miért kell nekünk ilyen pártszerű aktivitást kifejtenünk. Ráadásul egy ajánló több jelöltet nem ajánlhat, tehát ahhoz, hogy egy 3 fős önkormányzat fölálljon – az 3x5 százalék – tehát a regisztráltak 15 százalékának a támogatását meg kell szereznünk. Méltatlannak tartom, hogy nekem azzal kelljen foglalkoznom, hogy megszervezzem a jelöltekkel, ki hova menjen, hiszen ők különben is csak társadalmi bázissal rendelkező, közhasznú egyesület ajánlásával indulhatnak a választáson. Ez és a választás maga már biztosítja a társadalmi beágyazottságot, ezért is érthetetlen egy további, harmadik ilyen rigorózus szűrő” – fejezte be érvelését Racskó Tamás.