Közélet

Kopjafa a "magyar gulág" szegedi áldozatainak + FOTÓK

Kopjafa a "magyar gulág" szegedi áldozatainak + FOTÓK

2011. október 23., vasárnap
Kopjafa a "magyar gulág" szegedi áldozatainak + FOTÓK

Október 23-án két kopjafát állítottak fel a Kálvária téren, egyiket a „magyar gulágra” elhurcolt mintegy 1200 szegedi emlékére, a másikat a kommunizmus áldozatainak. A megemlékezésen a kommunista terror túlélői idézték fel a kálváriájukat.

A Kálvária téren

szeptember 11-én

szentelték fel azt az emlékhelyet, amit a kommunizmusban lerombolt kápolna helyére állítottak. Egy széles civil összefogás keretében 6×3 méteres fakeresztet állítottak fel, az 1968-ban lerombolt kápolna helyére. Az emlékhelyet szeptember 11-én adták át, a domb aljára október 23-án, vasárnap két kopjafát állítottak fel. Az egyiket az 1951-ben Szegedről a „magyar gulágra”, a hortobágyi munkatáborokba deportáltak emlékére – a 12 ezer áldozatából 1500 szegedi polgár volt, de városunkban a mai napig nincs semmilyen emlékművük, emléktáblájuk. A másik kopjafát a Szent Kereszt Plébánia állította a kommunista terror áldozatainak emlékére. A kopjafaszentelés előtt a móravárosi templomban tartottak megemlékezést. Először

Nógrádi Zoltán

, a körzet parlamenti képviselője beszélt 1956 jelentőségéről, a máig élő hatásáról. "Akik szenvedtek és áldozatot hoztak, azoknak a példamutatása irányadó minden időben a magyar emberek számára. Történelmük a mi történelmünk, ezért kell minden évben felemelnünk a lyukas zászlót" – hangsúlyozta az országgyűlési képviselő. A beszéd után 1950-es évek hortobágyi internálásáról, a meghurcoltatásról mesélt

Nagy Albertné

, akit hat éves kislányként vittek el egy éjszaka alatt marhavagonban Tiszaszentimrére, ahol egy volt uradalom területén rendeztek be a kitelepítetteknek munkatábort. Ólakban, magtárakban szállásolták el az osztályidegeneknek bélyegzett,főként értelmiségi családokat, akikre kutyás, fegyveres őrök vigyáztak. "Minden 14. életévét betöltött fogolynak dolgoznia kellett reggeltől estig, az elzárások, fenyítések, verések mindennaposak voltak. Mikor

Sztálin

halála után 1953-ban felszabadultak a táborok, nincstelenként térhettünk haza, mindenünket elvették, egy bőröndünk maradt csak, amivel a Hortobágyra érkeztünk" – idézte fel a szörnyű múltat a túlélő. A szívfacsaró beszámolók után a közel 200 móravárosi a Kálvária dombhoz ment, hogy részt vegyen a kopjafák felszentelésében.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.