Szeptember a szüret időszaka, és bár a homokot már régen kimosta a szemekből egy-egy Frittmann, Somodi nedű, mégis, ha az Alföldről van szó, még mindig veszi a bátorságot néhány ifjú sznob, hogy elhúzza a száját. Nekünk most a Szeged borát készítő Ujvári Mihálynál görbült szánk mosollyá, miután látogatást tettünk birtokán. „18,5-19,5 fokos már a Cserszegi Fűszeres, a harminc fokos hőség így augusztus végén, szeptember elején nem éppen tett jót a szőlőnek. Sokat cukrosodott, elkezdtek töppedni a szemek. Ez zamatában édesíti, gazdagítja majd a bort, viszont mennyiségre csökken a termés. Egy kiló szőlő így csak 6 deci mustot ad 8 helyett” – mesél az idei termésről a dorozsmai borász, mire én bátran megjegyzem, hogy nekem így tökéletes, majd kiköpök egy fogaim között táncoló szőlőmagot. Megtudom, hogy a szomszéd tőkéken a Rajnai Rizlingnek még csak 17 a cukorfoka, a borász szerint egy hétig kell tőkén hagyni és ez a fajta is „szüret kész”. Munkaszeretet, családszeretet, hazaszeretet és Szeged bora
Ujvári Mihály 7 hektáros birtokán az előbb említett fehér fajtákon kívül termeszt még Zweigelt és Kékfrankos gyümölcsöket is. Szeged város borát már évek óta ő készíti, és mint mondta ez nagy büszkeséggel tölti el, azért is dolgozik, hogy 2011-es bora is érdemes legyen erre a címre. „30 éve hobbi szinten kezdtem el a bortermelést. Lehet, hogy máshol készítenek jobb borokat is, de ezt itt mi a saját földünkön, verejtékünkkel csináltunk” – beszél a kezdetekről csupa mosollyal. „A Jóistentől három dolgot kaptam: munkaszeretetet, családszeretetet és hazaszeretet. Apámtól a hangyaszorgalmat, édesanyámtól pedig a csupaszívet örököltem” – tette hozzá, miközben tenyerét – mint aki simogatni készül – egy fürt köré fonta. „Talán 4-5 nappal lehetett volna hamarabb is kezdeni a szüretet, de akkor volt 40 fok a napon, így délben be kellett volna fejezni a munkát.” Nagy játszma, igazi borászvirtus kell ahhoz, hogy meddig kell tőkén hagyni a fajtákat, hogy épp a megfelelő cukorfokot elérje, de ne kezdjen el megégni – gondolom magamban. Egy égről jövő berregés akaszt meg elmélkedéseimben. Szeged bora
Szeged bora egy Szeged Cuvére keresztelt alkotás. A házasításban 45-45 százalék cserszegi fűszeres és rajnai rizling, 9 százalék Zala gyöngye és 1 százalék ezerfürtű volt. Először a 2010-es borfesztiválon nyerte el a kitüntetést Ujvási Mihály, majd idén is az ő nedűje képviselte a várost.Szőlők felett egy helikopter berreg
Egy helikopter száll el igen alacsonyan a birtok mellett. „Akár a munkavédelem is lehet. Megnézik, hol dolgoznak idénymunkások és kiküldik az ellenőröket. Épp akik dolgoznának, a két kezükkel robotolnak, azoknak kell rettegniük, hogy minden szabály be van-e tartva. A szüret egy ünnep, egy év megfeszített munkájának betetőzése. Amikor maguk megjöttek az autóval először arra gondoltam, hogy megint ellenőriznek” – ingatja fejét a bortermelő, majd hozzáteszi, hogy ma már nem nagyon lehetne kalákában szüretelni. Nem tehetné meg például szerkesztőségünk, hogy egy délelőtt leszed 4-5 mázsa szőlőt az Ujvári tanyán, mert jönne a büntetés. Mesélés közben megmutatja nekünk, hogy a szabályok értelmében 42 darab madárodút is kihelyezett a szőlősben közel 50 ezer forintért, igaz szárnyas egyikben sincs, de darázsfészek annál inkább. „Hozzám még senki sem jött megkérdezni, hogy min lehetne változtatni a bürokrácia, a szabályok kusza kacsai között, hogy könnyebb legyen. Fizetek én adót, rendes ember vagyok, bejelentem a munkásaimat is, de ez nem kis terhet jelent nekem. Külön embert fizetek a pincekönyv vezetésére, az adminisztrációra, magára a könyvelésre is” – fakad ki Ujvári Mihály. „Nagyon sok az elhullott szőlőszem, tudjátok mi a jelszavam?” – teszi fel a kérdést a fürtök közt serénykedő hölgyeknek. A választ harsány kacaj követi, nekem meg sajnos a főszerkesztőm biztos nem engedné meg, hogy a pikírt tréfálkozást lefessem itt… Aki megízleli a cukorfokot
„Bort nem azért kell inni, hogy berúgjunk. Jó bor mellett fiatal korban életre szóló szerelmek, idős korban pedig az életre szóló barátságok születnek” – osztja meg velünk bölcsességét. A fehér tőkék mellett a Zweigelt erdőben is sétáltunk. Leszakított néhány szemet kísérőnk. 16-17 cukorfokra saccolta, így még egy hétig ezeket a bogyókat is tőkén kell hagyni. „De azért mérjük meg!” – teszi hozzá. Szedünk egy vödörnyi kéket és bemegyünk a présházban, ahol egy 2000 literes présgép forog, negyven mázsa szőlőt tud egyszerre befogadni. „20 évet szolgált ez a gép egy német gazdánál, leselejtezte, én pedig felújítottam, és már engem is 20 éve szolgál. El kell fogadni, hogy mi egy tőkeszegény gazdasággal robotolunk Európa után. 5-6 millió lenne egy új gép.” Kézzel préseli a kékszőlőt a borász, majd egy szűrőn át a mérőedénybe önti. 17 cukorfok. Teli találat, de ezen itt már nem is nagyon csodálkozok. „18 foknál már leszedjük, még egy hét.” A borlovag, a homok és lehullott bogyók
A pincelejárónál köszöntünk el, két ajándék borral enged útra Misi bácsi, és két liter musttal, ami a derítés hatására majdnem olyan tiszta, mint később feltámadásának nedűje a palackon túl. Az egyik palack címkéjére mutat Ujvári Mihály, aki a 18. borlovag Magyarországon (Európai Borlovagrend). „Csak ha az irigységen úrrá lettél és másokért fáradozni kezdtél, akkor lehetsz igazi lovag.” Eszembe jutnak a képek, miként lovagok ők. Ahogy a nedves homok pereg lábán, mikor a 72 éves férfi átbújik a szőlők között a másik sorra, majd lehajol, összeszedi a lehullott bogyókat, kicsit megmasszírozza derekát. Csaba fia vállára teszi kezét a présházban – az alig titkolt büszkeség. És ahogy a feleségéről beszélt, az örök szerelem, ami a szőlőkkel osztozott. És amikor megkóstolom a cserszegit (ahogy most is), mintha belőle kortyolnék. Ujvári Mihály borait Kiskundorozsma Bölcs utca 19. szám alatt lehet megvásárolni.