Közélet

Sok száz szárma a bográcsokban Röszkén + VIDEÓ, PANORÁMA, FOTÓK

2011. augusztus 7., vasárnap

„Hej Vargáné, káposztát főz…”

Bár a nótabeli asszony férjével nem volt szerencsénk találkozni a röszkei töltöttkáposzta-főzésen, a kontyok alá nem ütött az a bizonyos gőz, még hányt-vetett fakanalak sem repültek, sőt Zsuzsa nevű eladó lánnyal sem találkoztunk, mégis igazán finom illatok lengték be a rögtönzött falusi fesztiválhelyszínt. Remekbe szabott ötlet az, ha egy falunapot valamilyen jóféle étek köré rendeznek, mert így igazán sava-borsa, jelen esetben főétele tud lenni a rendezvénynek. Röszkén már a nagykorúság felé halad ez az ötlet, hiszen tizenhetedik éve a töltött káposzta illata határozza meg a későnyár falusi hétvégéjét.

Sertés, marha, pulyka, de a legfontosabb a káposzta

„Marha és sertéshúsból készítem, amit ugyanúgy fűszerezek, mint a kolbászhúst, és csak kevés rizst kavarok hozzá” – vezetett be a töltött káposzta titkába a jól megtermett Bihacsi László, aki Hódmezővásárhelyről jött el a gasztronómiai megmérettetésre. „Ezt tekerem be káposztalevelekbe, kevés kolozsvári szalonnát rakok mellé, majd bográcsba teszem, aminek az aljára a leégés és az íz javítása miatt néhány csont is kerül. Rossz étel pedig nincs, csak kevésbé éhesek az emberek!” – teszi hozzá nevetve. „Száraz vörös vagy rozébor illik mellé, amit persze nem a káposztába, hanem a séfbe kell önteni, megfelelő mennyiségben.” Tehát némi türelem, és megfelelő mennyiségű védőital is szükségeltetik a főzéshez, hiszen az így előkészített étek 3-4 óra alatt fő meg. Persze italban egyik főzőhelyen sem volt hiány, de a jókedvben sem szűkölködtek. A szármák – ahogyan a töltelékeket nevezik – mérete igen széles skálán mozgott, hiszen azokat minden szakács a saját kezéhez igazítja, és voltak bizony szép, nagy tenyerű konyhamesterek is.

Kapros tejfölös – a nagyi receptje alapján

A hagyományos fűszerezés mellett persze különlegességeket is rejtettek a bográcsok, így például azt a kapros tejfölös töltött káposztát, amit a Komáromból érkezett Borosék főztek. „A fő mahinátor a párom” – kezdi a recept titkainak ismertetését Boros Sándort. „Ő ismeri ennek az ételnek a titkát, amit még a nagymama hagyott ránk. Füstölt hússal, kolbásszal, füstölt oldalassal, szalonnával körítjük, a klasszikus húsgombócokat pedig édes káposzta levelébe csavarjuk. Három rétegben tejfölt is teszünk bele, majd fedő helyett káposztalevéllel takarjuk be.” Ennél a bográcsnál is nagyon fontos volt a száraz fehérbor jelenléte, melyből három deci az étekre került, a többit pedig a szakácsba töltötték bele. A Komáromból érkezett házaspár volt az, akik a legtávolabbról jöttek el Röszkére, és saját bevallásuk szerint a szlovákiai magyarokat is képviselték.

Szabad tűztől a gázfőzőn keresztül a sparheltig

Sokak szerint azonban az egyik titok a tűzben rejlik, így volt, aki nem rettent meg a szabad tűz használatától, míg mások maradtak a hagyományos gáztüzelés mellett. De találkozhattunk egy igaz mobil konyhával is, ahol nagyanyáink fatüzelésű sparheltjén békésen megfért egymás mellett a hetven adag szármát tartalmazó óriáslábos és a palacsintasütő is, mely utóbbiban nyilván a gyerekek kedvére sült az édességnek való. Ugyanígy széles skálán mozogtak a káposztákat fedő alkalmatosságok, hiszen volt aki a levelével, volt aki vaslappal, gigantikus zománcos fedővel, vagy épp trükkös kistányérfedő-sorral zárta a bogrács mélyére az aromákat.

Határ menti együttműködés és együttfőzés

A vajdasági Horgosról érkezett hölgykoszorú bográcsában fődögélő szármákra ugyan még nem került rá sem a paprika, sem a rántás, de a káposztalevél-takarót felhajtva már remek illatok bújtak elő a mélyből. „Mi hagyományos módon készítjük, de van benne csirkehús, sertéshús és egy kis marha is darálva, fűszerezve” – mesél a levelek alatt rejtőző titokról a horgosi Puljai Mária. „Mi viszont nem teszünk rizst a keverékbe, hanem árpagyöngye kerül bele, rakunk mellé még egy kis füstölt sonkát, és szalonnát is.” Igazi nemzetközi, határokon és az egész országon átívelő „káposztazsembori” kerekedett ki a röszkei sportpályán, hiszen a Vajdaság mellett román főzők is képviseltették magukat az ország számtalan pontjáról érkezett hazai csapatok mellett.

Hármashatári töltött káposzta

„Ha úgy tetszik, ez az étek mindhárom országnak a sajátja” – mondja ezt már Frank Sándor, a Fehértói Halászcsárda tulajdonosa, aki a verseny főkóstolója és bírája is egyben. „A szerb, az erdélyi, a magyar konyha, és a paraszti konyha is megjelenik itt, és ettől olyan változatos és finom itt minden.” Téli-nyári étek is lehet a töltött káposzta, hiszen az elkészítéséhez használt hús, a fűszerezés, és a hozzávalók határozzák meg a megfelelő helyét az egyes évszakok asztalain. A figyelmes szemlélő számtalan olyan praktikát láthatott az egymás után sorjázó bográcsok szemlélése és kóstolása közben, melyek minden bizonnyal kipróbálásra ösztönözték a kísérletező kedvű, és a szokványos megoldásoktól elszakadni kívánó háziasszonyokat.

A falu nagy ünnepe

„Nagyon fontos, hogy vannak olyan emberek, intézmények, vállalkozók, akik immár huszonegyedik éve segítenek abban, hogy ez a rendezvény, ez a falunap létrejöhessen” – mondta el portálunknak Borbásné Márki Márta, a falu polgármester asszonya. „Viszont nem utolsó sorban kiváló alkalom ez arra, hogy egy jót együnk, hiszen a magyar ember sajátja ez is.” A szervezés során az elmúlt húsz évben mindig törekedtek arra, hogy új ötletekkel, résztvevőkkel, műsorokkal tegyék változatossá a rendezvényt, a határ menti kapcsolatokat pedig a romániai Végvár testvértelepülés, vagy épp a szerbiai Magyarkanizsa és Horgos csapatai erősítik. „Kicsi rendezvényként indult ez a program” – folytatta a visszaemlékezést a polgármester asszony. „A tanulópénzt persze mi is megfizettük, de mára már a számos röszkei főző mellett Kiskunhalasról, Budapestről, Szilvásváradról, tehát az ország minden részéről érkeznek ide a vendégeink.” A gasztronómia mellett kulturális, gyermek és szórakoztató programok sokasága is jellemezte ezt a hétvégét olyan neves fellépőkkel, mint Rúzsa Magdi vagy az Alma együttes. A régi népi bölcsességet azért sohase feledjük: „Csak a töltött káposzta jó felmelegítve.” Persze ezen a hétvégén ilyesmire nem kellett vetemedni, mert a kondérok, lábasok, kisebb nagyobb bográcsok mélye igen hamar a népes vendégsereg gyomrában elmélkedett tovább a káposzta-mennyországról, ahol a kerítés nem kolbászból, hanem szármából van építve.