Balogh Elemér alkotmányjogász szerint a magyar alaptörvény szinte semmilyen lényeges mozzanatban sem tér el az Európai Unió országainak alkotmányától, ami vitát képez, és különböző értelmezésre adhat okot, az a preambulum szövege: ezt ízlés szerint értelmezhetjük így is, meg úgy is. – Összeköti-e valami a mostani, húsvéti alaptörvényt a korábbiakkal, vagy az előző alkotmányok merő tagadása? – Mindenféleképpen van folytonosság, létezik egy mélyebb tartalmi kontinuitás, amennyiben a magyar állam történelmét sok évszázadon át egy alkotmányos rend jellemezte. Ezt a régi magyar közgondolkodásban, közírásban szó szerint így is nevezték: a magyar alkotmány, ami a régi századokban még nem írott dokumentumokban, legalábbis nem egyetlen dokumentumlevélben öltött testet, hanem ennél gazdagabb jelentéstartománya volt. A Tanácsköztársaság idején tulajdonképpen született olyan alkotmánylevél, amely tisztán formailag az első számú alkotmány nevet viselheti, de az azt megelőző időszakra a történeti alkotmányunk jellemző. 1946-ban kezdődött egy új, polgári jellegű korszak a történelemben. Az 1946. évi első törvény már rengeteg olyan államszervezeti kérdést rendezett, amelyek egy kis alkotmány, szűkített alkotmány képét is hízelgően magukra ölthetnék, de formálisan és szabályosan jogtörténetileg az 1949.-dik évi 20-as törvény még mindig hatályban van. Ez a törvény igazából az első, minden igényt – hangsúlyozom, formailag – kielégítő alkotmány. – Ez az úgynevezett sztálinista alkotmány. – Igen, így is szokták nevezni, mert hiszen valóban majdnem szó szerinti fordítása volt legfontosabb elemeit tekintve a ’36-os szovjet alkotmánynak. – Az alkotmányt az idők során többször is módosították. – Valóban, de alapvető módosítások nem voltak, viszont a rendszerváltás idején, ’89-ben gyakorlatilag teljesen átírták. Úgy gondolták, hogy rövid, belátható időn belül, egy végleges alkotmány is megszületik majd, ezért a preambulumában szándékoltan szó szerint ideiglenesnek nevezett alkotmányként fogadták el. Alkotmányrevízió volt ez tehát, megmaradt a 20-as sorszáma, ezért ez a mai – hatályos sorszámát tekintve – alkotmányunk. Tartalmát tekintve az az egy mondat maradt meg benne változatlanul, hogy az ország fővárosa Budapest. Még ez sem egészen igaz egyébként, mert az eredetiben úgy hangzott, hogy a Magyar Népköztársaság. A népet kihagyták belőle. – Az alkotmányozó nemzetgyűlés húsvétkor az ellenzéki pártok többségének támogatása nélkül elfogadta az új alkotmányt. – Igen, az alkotmányelméletben sok érdekes, értékes szakmai vita zajlik arról, hogy most ez mennyire volt legitim alkotmányozó nemzetgyűlés. Kétségtelen, hogy a jogtörténelemben számos példát ismerünk arra, hogy ilyen alkalmakkor nevesítve, erre a célra külön összehívott gyűlés alkotja meg az alkotmányt. Az általánosabb gyakorlat inkább az, hogy a rendszerinti törvényhozó testület magát alkotmányozó gyűléssé átminősíti, ennek deklarálja, ha erre megvan a kétharmados felhatalmazottság, ami egy általános, sok évtizedes európai trend, hogy a kétharmados többség az olyan matematikai arány, amire az elméleti és a gyakorlati politológiai tapasztalatok alapján azt lehet mondani, hogy ez a meghatározó része a politikailag aktív társadalomnak. – Az új alkotmány meghozatalával elmondhatjuk-e, hogy demokratikus intézmények irányítják, vezetik az országot?– Ha az alkotmány kemény részét nézzük, amely az államszervezetről szól, akkor abban minimális tartalmi változtatások történtek. Az elmúlt 20 évben kialakult demokratikus jogállami intézményrendszer lényegében változatlan maradt. Az Alkotmánybíróság létszámát és hatáskörét egy kicsit kibővítették.. – Nem inkább szűkítették? – Korábban szűkítették is, a kettő együtt mozog, mert a bírósági ítéletek alkotmányossági felülvizsgálatát eddig nem végezhettük el, most már azt is. Jelentős tartalmi bővítésre is sor került. Nem került azonban sor például egy közjogi és strukturális változtatásra, aminek én jogtörténészként nagyon örültem volna, ha kétkamarás parlament jön létre. Ez mondjuk, érdemi államszervezeti változást jelentett volna, de nem következett be. – Mennyire illeszkedik az új magyar alkotmány az Európai Unió országainak alkotmányai közé? – Nagymértékben, különösen, ha az állampolgári, illetve emberi jogok katalógusát tekintjük, ami az Európa Jogi Chartának megint csak szinte hű fordítása, tehát messzemenő tartalmi átvételét jelenti. Az államszervezeti intézmények minimálisan változtak, ezek már 20 éve megfelelnek az európai standardoknak, nem is csak minimumoknak, hanem jó erős standardoknak. A preambulum az, ami hungaricum… – Azt is bírálják külföldön a leghangosabban… – Mert ilyen hosszú, bár az a legkevesebb, hogy hosszú. Tartalmában is nagyon nemzeti lendülete van a preambulumnak, nem az az inkább megszokott visszafogott, csak egy katalógus, hanem egy önvizsgálat, nemzeti lelkiismereti kifejeződés, ami – fogalmazzunk úgy – szokatlan. Messzemenően ízlés dolga. Van, akinek nagyon tetszik, van, akinek nagyon nem. Ez megosztja a társadalmat. – A 98 százalékos különadó bevezetését kétszer elmeszelték, majd ezek után bekövetkezett az Alkotmánybíróság hatáskörének jelentős szűkítése. A Fidesz elnöksége most Balsai Istvánnak szavazott bizalmat, őt jelölte alkotmánybírónak, holott éppen Balsai úr kardoskodott az Alkotmánybíróság jogainak megnyirbálása mellett. – Majd kifaggatjuk a testületben, hogy gondolt ilyet. Állampolgárjogi szempontból nem egy nagy dráma, mert azért maradt annyi „kiskapu” az emberi méltóság jogán, ami nagyon kiüti a biztosítékot nálunk, így is el tudjuk kaszálni. A hatáskörünknek egy jelentős bővítésére is sor került, ezt is hangsúlyozni szeretném, amivel tulajdonképpen kiteljesedik a hatáskörünk, mert ezután a rendes bírói ítéleteket is felülbírálhatjuk, megsemmisíthetjük, nem rendes plusz fellebbviteli fórumként, hanem kizárólag alkotmányossági szempontból. A mérce ezután is nagyon magasan lesz, ne számítson senki arra, hogy ezrével fogjuk megsemmisíteni a rendes bírósági ítéleteket. Ez nyilván nem így lesz, ahol azonban a mi mércénk szerint súlyosan sérül valamilyen állampolgári jog, ott felmutatjuk a piros tárcsát. – Mi indokolta az alkotmánybírák számának bővítését? – Azt nem tőlem kellene megkérdezni. Van ötletem rá, de inkább hagyjuk…
