A kormányok hibás gazdaságpolitikája mellett a magyar ember gondolkodása is felelős azért, hogy országunk fejlődésére inkább a toporgás a jellemző. A Századvég Gazdaságkutató Intézet igazgatója, Heim Péter világítja meg a probléma alapjait beszélgetésünk során.– Az egész világot elérte a pénzügyi, majd a gazdasági válság, de szakemberek is mondják, hogy országunk hamarabb elindult a leejtőn, s már egy gyenge lábakon álló magyar gazdaságot ért el a krízis. – 2001 márciusától Magyarországon egy költségvetési lazítás indult el, amiből a szocialista kormányok különösen kivették a részüket 2002 és 2007 között. Adósságnövekedés kezdődött. Ennek a folyamatnak kétféle megoldása lehet, egyrészről megpróbáljuk visszafizetni a tartozást, átalakítjuk a gazdaságot, növeljük a foglalkoztatást, és egyéb intézkedéseket vezetünk be. A másik, az egyszerűbb megoldás – amit általában előszeretettel választanak a politikusok – a felszíni kezelés, felviszik az adókat, magasabbra engedik az inflációt a jegybankok asszisztálásával. Ez utóbbit választotta Magyarországon is 2006-ban a kormány, ami egy igen rossz szerkezetű átalakítás. Több kormány is követi egyébként ezt a felszíni kezelést, ennek az az oka, hogy kerülik a konfliktust a választói rétegekkel. A 2006-os kiegészítő csomag legfőbb hibája az volt, hogy a humán tőkére, a dolgozó, aktív rétegekre pakolt további pluszterheket, tehát az adóterhelés megemelésével igyekezett csökkenteni a hiányt. Azoktól vontak el forrást, akik dolgoznak, és otthagyták azoknál, akik nem dolgoznak – s ezzel, ezt a beteg mixet, ami a magyar gazdaságra amúgy is jellemző, még betegebbé tették. – Miért ez a felszíni kezelés a népszerűbb? – Azért választják a könnyű megoldást előszeretettel különböző politikai erők, mert a demokráciában általában alacsony támogatottságú a regnáló államvezetés, ritka a kétharmados erő, és nem kockáztatják a népszerűségüket, hiszen hatalomban akarnak maradni. Másrészről a jegybankok a válságtól való félelem miatt a gazdaság lassulásának a legkisebb jelére likviditásbővítő intézkedéseket vezetnek be. Ez olyan, mint mikor az influenzából kijövünk, és amint van egy kis visszaesés, azonnal újabb antibiotikummal bombázzuk szervezetünket, amitől még inkább legyengülhetünk. Mivel a politika nincs mellettük, a jegybankok sem vállalják a kockázatot, hogy az időszakos gazdasági lassulást hagyják magától gyógyulni. – Érzékeltetné, mely területeken lehet látni a gazdaságunk toporgását?– Az autóvásárláson jól látható. Egy hárommilliós gépjárműállománynál gazdasági szempontból beszédes, hogy csak évi 50 ezret adnak el. Az átlageladás a lakosság 5%-a. Ezek alapján, ha normál szinten üzemel a magyar gazdaság, 150 ezer autót kellene eladni évente. E terület csaknem kétmilliárd dollárral rontja majd a külkereskedelmi mérlegünket. De ugyanez igaz az összes cikkre, ahol harmadára esett a fogyasztás. Az alulfogyasztás miatt 3-4 milliárd euróval fog romlani 2013-2014 magasságában a magyar külkereskedelmi egyensúly. Ezért is lenne fontos olyan gazdaságpolitikát csinálni, amivel kiváltanánk az importot, olyan megújuló energiát kell támogatni például, ami csökkenti a gázimportot, még akkor is, ha az olcsóbb gáz miatt rövidtávon ez nem tűnik profitcentrikus elgondolásnak. Fejleszteni kellene a mezőgazdaságot, magasabb hozzáadott értékű termékeket kellene exportálnunk. Ezeket a változtatásokat muszáj lenne bevezetni. – Amit a kormány az elmúlt 3-4 hónapban tesz, az épp egy új gazdaságpolitika megteremtése – nem is népszerűek az intézkedései... – Persze, hogy nem. A nyugdíj-, az adórendszer átalakítása csak súrlódások mentén történhet, de az sem egyszerű „tétel”, hogy csökkenteni kell az államilag finanszírozott helyek számát a felsőoktatásban. Pedig ez az igazság. Nincs szükség ennyi közgazdászra, jogászra vagy bölcsészre. A műszaki, természettudományos képzések támogatására van szükség. Ha ezekhez a területekhez nyúlunk hozzá, akkor bizony az ország érdekében van értelme felvállalni ezeket a konfliktusokat. A Fidesz ma értelmesen veszít a népszerűségéből, ezért megéri, butaságok miatt azonban nem. – Kormányzati szinten a Széll Kálmán-tervvel elindult már egy folyamat... – A Széll Kálmán-terv egy nagyon helyes gazdaságpolitikai fordulat Magyarországon, az elmúlt húsz év legértelmesebb gazdaság-átalakító gondolatai jelentek meg benne, de ez nem egyből fog hatni. Ez hosszú távú irány, melynek 2013-ban már érezhető lesz a hatása. Én azt mondtam eddig, hogy örülnék, ha egy kormány 60-70 százalékban olyanokat tenne, ami nekem tetszik, egy interjúban jeleztem, hogy a Széll Kálmán-terv irányával 80 százalékban elégedett vagyok. Ez nagy dolog, mert egy közgazdász sosem lesz egy programmal maradéktalanul elégedett. – Mi okozza a legfőbb problémát a kormányok hibás intézkedései mellett, hogy nem tudunk az egyről a kettőre jutni?– Kevés a megtakarítás. A kínai ember a jövedelmének a 40 százalékát félreteszi, ez a szám le fog menni 25-30 százalékra, de akkor is van tartaléka. A magyarok megtakarítása 3 százalék. Ha nincs betét, nincs miből hitelezni. A külföldi bankok például az osztrák megtakarításokat hozták ide, s helyezték ki. Kínában ömlik a bankokba a pénz, amiből olcsó hiteleket adnak, öntik vissza a gazdaságba. És ez nem azért van, mert nálunk alacsonyak a jövedelmek. Kínában még inkább azok. Ott az átlagkereset 40 ezer forint, de abból is félretesznek. Ez egy olyan gondolkodásmód, ami a mi társadalmunkban nincs meg. Ha kicsit jobban megy, akkor rögtön vesz magának a magyar ember valamit, ha cége van, akkor azt mondja fejleszteni kell, közben lehet, hogy nincs is rá égető szüksége. Az én mikrovilágomban látom, tapasztalom ezt. Dzsentrigondolkodás uralkodik a világunkban, ami 1948 után alakult ki, és mintha ezen képtelenek lennénk változtatni, addig pedig nem nagyon lesz megújulás. Szerényebben kellene élni, ami alatt azt értem, hogy ha egy kicsit jobban megy, nem kell egyből túlterjeszkedni - ez amerikaias gondolkodás. A másik gondolkodás- és rendszerbeli probléma, hogy abból lesz Magyarországon sikeres vállalkozó, aki az állam emlőjéhez közel van, ez így volt 20 éve, 10 éve és most sincs változás. Mindenáron közel kerülni az államhoz: ez ma a vállalkozások első számú motivációja. Persze szükségünk van az EU-s pénzekre a felzárkózáshoz, de valahol ezt a beteg gondolkodásmódot erősíti e forrás is. Ez a mi kultúránkban régi gyökerekre vezethető vissza, és ez a politikának is a bűne. Azok a vállalkozók vannak támogatva, akik közel vannak a politikához. – A szemléletmódváltásra meg kellene tanítani az embereket? – Mindenkinek rá kellene jönnie, hogy nem lehet az államon lógni állandóan, meg kell tanulni magunkról gondoskodni. És igen, mint minden gyökeres gondolkodásmód-váltás, a neveléssel kezdődik. Már az iskolában kell a gyereket megtakarításra nevelni, a háztartásra felkészíteni, a gazdálkodásra megtanítani.
