Ahogy az a fogyasztói társadalmunk láthatatlan nagykönyvében írva vagyon, az ünnepi készülődés minden szépsége így vagy úgy, de forintosítható is. E modernkori „kötelezvény” alól a húsvét sem kivétel. Mi most a Mars téri piacra látogattunk ki, ami az agyunkba szórólapozott nagyáruházak között még mindig egy kis sziget, ha már vásárolnunk kell. Füstölt hús, fokhagyma, édes parfüm, tej és savanyú káposzta, szétmorzsolt növények leve a tenyérben – emléknyomok, amit így együtt, közös kompozícióban ránthatunk le agyunk árnyékos faláról, ha egy pillanatra megállunk a Mars téri piacon a húsvét előtti napok forgatagában. Az élet itt nagypénteken sem áll meg, sőt. A piac az a hely, ahol legyen bármilyen gazdasági válság, társadalmi krízis, a közösség a maga meztelen valóságában mutatkozik meg, és ami a lényeg, emberi közelségben. Itt ismerősök és ismeretlenek beszélgetnek, van, hogy csak néhány szót, de olykor egy egész életmodell, eszmevár is az asztalra kerülhet. Ám a valódi „asztalos” portéka mégiscsak az élelmiszer, a mindennapi betevő zöldség, gyümölcs, hús és tejtermék, pékáru, tojás és a gomba, édesség, a készételek és persze az elmaradhatatlan italok: sör, bor, pálinka. Kalácsfonás és Kotogán „tojásdája”
„Több a munka vele, nehezebb fonni” – világosít fel a pékség kedves elárusító hölgye, arról, hogy a kalács esetében miért több a kevesebb, azaz, hogy lehet, hogy a kisebb kalács kilónkénti ára a magasabb. Egyébként itt 600 forintért vehetünk egykilós fonott finomságot, a kisebb kiszerelésű, 25 dekás pékárunak azonban már 840 kilója. Én rutinos piacjárónak számítok, de a szétszórt fajtából – mint ahogy az életben is oly gyakran –, nem egyszer futott már utánam kofa egy-egy zacskó paradicsommal (itt ugyanis a vásárló után viszik az árut, ha ottfelejti). Szóval lehet, hogy e tulajdonságomnak is köszönhető, hogy most Kotogán János „tojásdájában” fedeztem fel, hogy nemcsak a pólóra írják ki az „S”, „M” és „L” betűjelzést. A szakma legöregebbjétől – akinél, míg ott voltunk, nemigen apadt a sor – megtudtuk, hogy hosszú évek óta ugyanarról a telepről szállítja a tojást, s ott bizony mindig figyelnek a minőségre, talán, a sok munka mellett ez is a titka a hosszú sornak. Itt csak közepes és nagyméretű tojás kapható 32 és 25 forintért. Néhány pulttal arrébb találtunk „small”-t is, 22 forintért árulják. Szépráncok, barkaág és parasztkéz
Az emberkígyó két irányból kanyargott a hentes előtt, ahol a parasztsonka kilója 1200, a hálós 1170 forintot kóstált, míg a vákuumba porciózott husiért 1600-at kértek, a kolbász 990 forintba került. Az egyik vásárló elmondása szerint 10-15 perc alatt el lehet jutni a kígyófaroktól a fejig. „Bár nagyobb a forgalom, mint máskor, de közel sem akkora, mint amilyenre számítottunk” – mondta Marika, a kedvenc zöldségesem, hozzátéve, hogy szerinte ennek nem feltétlen a pénzhiány az oka, a húsvéti szokások változtak meg. Ő sem tartja már az ünnepet a maga teljességében, a fia locsolja meg hétfőn szódavízzel, aki ezután már csak a halakkal foglakkozik: horgászni megy. „Mi a gyerekeket látjuk vendégül vasárnap, külön ajándékot pedig csak a kisunokáknak veszünk” – meséli egy idősebb házaspár, akik így is élelmiszerre és édességre közel 20 ezer forintot költöttek el. Természetesen a kötelező ünnep előtti köreit járó zöldfülű piacozós arcok mellett az állandóság, az a semmihez sem hasonlítható Mars téri hangulat is elkísért minket pénteki körutunkon. Hallottuk „Az eladom, vagy odaadom” rigmust a jó kedélyű zöldségárus felől, felcsillant egy szépráncú öregasszony tekintete a barkaág mögül, csattogó gyermekcipő járt táncot mögöttünk, egy sietős öltönyös lökött félre, majd egy kiskocsit húzó idős néni szólított meg. Szeretné, ha arról is írnánk, hogy ne a nyugdíjasokat bántsák, eleget dolgoztak ők. „Minket még a kukoricásba is kiküldtek, tudja, olyan kukacokat kellett szednünk, amit az imperialisták dobtak le” – hát hogyne tudnánk. Viszont nagyon sok minden van, amit még nem, ezért is kell, amikor csak lehet, a piacon megvennünk a zöldséget, ráadásul itt nagyobb az esélye, hogy egy-egy parasztkéz is megérintette a paradicsomunkat, nem beszélve arról, hogy ingyen kapunk olyan élményeket, melyektől később nemvárt pillanatokban lehet nyereséges ez a nagy, közös Élet nevű vállalkozás…
