Egy olvasói vers az új alkotmányhoz

A köztársasági elnök húsvét hétfőn írja alá Magyarország új alkotmányát. Egy olvasónk, Árpádfia Levente néven saját költeményével köszönti államunk alaptörvényét. Fogadják szeretettel versét, amit levélben juttatott el szerkesztőségünkbe.

Előhang az Új Alkotmányhoz

Síklaky Istvánnak

Örvényként kavargó égi óceánok, Fölizzó, kialvó csillagmilliárdok, Töretlen táguló végtelen világok, Adjatok, adjatok nékünk Szabadságot!― Földanyánk örül, s fátyola az ős ég nevetve fut körül.― Mennyi itt a bőség! Sok kincsem szétterül, nem kell hozzá őrség. Jöjj el, jöjj el kérünk szent Egyenlőség!― Mindöröknek tűnő kristályfényű Élet! Csodálatos Úrnő, öleld át e népet; A békességet tűrő új emberiséget! Lobbantsd föl szívünkben a Testvériséget!― ― Duzzadó gyökerek, szilaj törzs, legfelül a lomb kerek ízt rejt elérhetetlenül. Az élvezet azé lehet felhőtlenül, ki másnak is vetett, önként, függetlenül.― Gyertya gyullad lágyan az ablak szögletében. Összegyűltek páran, s ünnepük e fényben sodró, boldog áram. Velük együtt élem derűs nyugalomban, meghitt közösségben.―

Árpádfia Levente