A becsületes munkáról a Keresztény Munkásifjú Mozgalom

Egy összefogás bontogatja szárnyait Magyarországon, melynek célja a keresztény munkások megszólítása. A kezdeményezés a Fokoláre Mozgalom és a Keresztény Munkásifjú Mozgalom felnőtt aktivistáinak együttműködésének köszönhetően jött létre. Jelenleg féléves időközönként találkozókat szerveznek, amelyre most tavasszal Szigethalmon került sor 2011. április 9-én.

Ez alkalommal 20 főt sikerült a találkozóra elhívni Szeged, Kecskemét és Budapest környékéről. Az összejövetel témája a becsületes munkavégzés volt. A találkozón a tapasztalatok megosztása során arra keresték a választ, hogy személyes életükben a becsületes munkavégzés milyen kihívások elé állítja azokat a munkásokat, akik tisztességesen akarnak dolgozni. Az is megfogalmazódott, hogy szükséges egy erkölcsi megújulás a munka világában, hogy országunk, környezetünk elinduljon a fellendülés útján. Alább

Gyuris Csaba,

a szegedi székhelyű Keresztény Munkásifjú Mozgalom felnőtt kísérőjének beszámolóját olvashatják.

Gondolatok a becsületes munkáról

Épp a házas hétvége találkozójáról értem haza, és volt egy megjegyzés, ami nagyon nagy örömöt okozott nekem. Megjegyezték, hogy a múlt szombaton (április 9-én) már kora hajnalban láttak, és elcsodálkoztak, hogy szombaton is ilyen korán feladataim vannak. Nagyon jól esett a megjegyzés, mert eszembe jutott, hogy nem csak én egyedül, hanem egy maroknyi kis csapat annyira fontosnak tartja hivatását, munkáját, hogy útra kelt Szegedről, elutazott Szigethalomra, hogy a munkáról, a becsületes munkáról gondolkozzon. A beszélgetés egy tapasztalatmegosztás volt, tapasztalatból pedig nagyon sok van a munka világában. Végül is életünk egy igen nagy részét a munkával, megélhetésünk biztosításával töltjük. Ha arról gondolkodunk, hogyan lehet tisztességesen, becsületesen dolgozni, először a munka világának szereplői juthatnak eszünkbe. Mint mindig, a főnökkel való viszony a legfontosabb. Itt elsősorban igényeinket tudjuk előtérbe helyezni: fontos, hogy a főnök elismerje munkánkat, fontos, hogy a munkahely családbarát legyen, és lehetne tovább sorolni az elvárásainkat. Természetesen a viszony a fontos, mert az elismerés egyik része a munkabér, de egy jó szó, egy dicséret, vagy megértés egy családi problémával szemben sokat segíthet abban, hogy a munkás jobb kedvvel végezze munkáját. Sokan „keresztény munkahelyen” dolgozunk, amely általában egy plébánia vagy alapítvány. Sokszor tapasztaljuk, hogy ilyen munkahelyen még hiányosak a vezetők tapasztalatai. Rengeteg belső konfliktust okozhat egy munkavállaló számára, hogy egy „keresztény munkahelyen” az adott pillanatban önkéntes munkát végez, vagy a feladatát látja el, azaz a feladatok nem tisztázottak. Probléma szokott lenni a szabadságokkal, munkabérrel. A munkamorált a munkatársak is erősen befolyásolják. Ha szerencsénk van, akkor olyan munkatársaink vannak, akiknek fontos a tisztességes munka, a fejlődés, az előrehaladás. Ilyenkor könnyen partnerekre találunk a munkatársainkban. Sokszor viszont azt tapasztaljuk, hogy munkatársainknak nem a munka elvégzése a cél, vagy elvégzik a munkát, s evvel meg is elégednek, s ha nincs munkahelyen munka, hát nincs. Ők a nyolc órát ledolgozzák. Ilyenkor természetesen arra hivatkoznak, hogy a fizetés igen kevés, és ennyi pénzért nem érdemes hajtani. Ilyenkor nehéz jó viszonyt kialakítani, türelemmel, jó szóval fordulni a kollegák felé. Könnyen a kiközösítés szélére is kerülhetünk, mert tisztességesen és becsületesen végezzük munkánkat. Egy munkahelyen fontos szerepet tölthet be a szakszervezet. Ha keresztény emberként becsületesen, az igazságért harcolunk, akkor elérhetjük, hogy megfelelő környezet alakuljon ki egy munkahelyen, ahol van értéke a becsületes munkának.

Természetesen a becsületes munkavégzésért mi, munkások, dolgozók tehetünk a legtöbbet. Ezért megvizsgáltuk beszélgetésünk során, még milyen körülmények segíthetik, vagy gátolhatják a becsületes munkát. Egy fontos érzés, ami ilyenkor megjelenik, az az irigység. „A másik már megint többet kap!”, „Ő már megint jobban járt.”, „Neki miért engedik meg?”. Ez természetes érzés, de valahogy a munka világában igen érzékenyek vagyunk az egyenlőtlenségekre. A munkamorált, akár a fiatalok körében is, de a jelenleg aktív dolgozók között is igen lerombolja az a tény, hogy ügyeskedéssel, mások „eltiprásával” sokszor jobban lehet érvényesülni, mint becsületes munkával. Nagyon rossz avval szembesülni, hogy akár emberi életek, családok mehetnek tönkre emiatt. Egy jó példát is találtunk. Egy társunk, miután vezető beosztásba került egy munkahelyen, hogy ösztönözze a teljesítményt, és lehetővé tegye a teljesítménnyel járó nagyobb munkabért, nyilvánosságra hozta és táblázatba foglalta a munkások teljesítményét. Ennek hatására igen is növekedett a teljesítmény a részlegben, és olyanok is növelték teljesítményüket, és evvel együtt bérüket, akik addig nem nagyon igyekeztek. Szerintem egy igen fontos „férfi” ösztönünk lehet a verseny, a győzni akarás, és ezt egészséges környezetben és formában nagyon jó, ha alkalmazzuk, mert ez erőt adhat. Sajnos az összefogásunk mellett még nincs lelkész, aki a kérdés bibliai oldalát is meg tudná nekünk jobban világítani, de éreztünk magunkban annyi bátorságot, hogy végiggondoljuk, a Biblia milyen üzenetet tartogat számunkra a becsületes munkával kapcsolatban. Több igerész is fölvetődött. Először Jézus megkísértése jutott eszünkbe, amelyből azt a tanulságot vontuk le, hogy egy dolog lehet jó, de az a kérdés, hogy honnan ered! Mert ha a kövek kenyéré válnak, az természetesen jó lehet, csak a kérdés, hogy az az Atya akaratából történt-e vagy sem. És milyen érdekes, hogy később megtörténik a csodálatos kenyérszaporítás. Természetesen ahhoz igen jó „hallásunknak” kell lennie, hogy tudjuk, az a dolog, amit csinálunk, az kinek az akaratából történik. Nagyon nagy szüksége van a dolgozó munkásembereknek a lelkészek támogatására, hogy ez a hallás kialakuljon. A tékozló fiú történetét is ide illő résznek gondoltuk. Nagyon fontos kérdés lehet mérlegelnünk, hogy éppen kinek a szerepét éljük a mindennapi életünkben: a tékozló fiú szerepét, az idősebb fiú szerepét vagy már az apa szerepét. Mindegyik szerep tanulságos lehet, ha a becsületes munkavégzés tesszük a történet során a mérlegelés szempontjává. Végül találtunk egy igerészt, amelyet többször is elolvastunk. Ez kísér el bennünket és ad erőt abban a kihívásban, amit a becsületes munkavégzés jelent számunkra:

Becsületbeli kötelességnek tartsátok, hogy békességben éltek, a magatok dolgával törődtök, s a két kezetekkel dolgoztok, ahogy a lelketekre kötöttük. Akkor a kívülállókból tiszteletet vált ki életetek, és nem szorultok rá senkire. (1Tesz 4,11-12)