Miért alacsony a magyar nők gyermekvállalási kedve?

A családtámogatásra fordított közvetlen állami források növelése helyett a nőket érintő negatív munkaerő-piaci diszkrimináció megszüntetése lehet inkább hatékony a gyermekvállalási kedv javítása szempontjából - állapította meg Stefán-Makay Zsuzsanna, a Népesedéstudományi Kutatóintézet munkatársa a magyar és francia népesedési, illetve foglalkoztatási adatok összevetésével egy szegedi konferencián. Közlése szerint Magyarország és Franciaország is az uniós átlagnál többet, a nemzeti össztermék 2,5 százalékát fordítja közvetlen családtámogatásra, a születésszámban azonban mégis jelentős eltérés van.

"1960-ban Franciaországban az egy nőre jutó gyermekszám két és fél fölött volt, és Magyarországon is meghaladta kettőt. Bár az elmúlt öt évtizedben mindkét országban jelentős csökkenés következett be, Franciaországban ez az arányszám még mindig kettő fölötti, míg hazánkban csupán 1,35" - magyarázta a kutató a Szegedi Tudományegyetemen működő Europe Direct iroda szervezésében megrendezett Demográfia: kockázatok és perspektívák Európa szívében című konferencián. A nők foglalkoztatottsági adataiban is jelentős az eltérés. A rendszerváltás előtt a munkaképes korú nők foglalkoztatottsága Magyarországon magasabb volt, mint sok nyugat-európai országban, 1990 és 1992 között azonban mintegy 20 százalékkal visszaesett, jelenleg alig haladja meg az 50 százalékot, míg Franciaországban az uniós átlagnál is magasabb, 2005-ben 81,1 százalék volt. Még nagyobb az eltérés, ha azt vizsgáljuk, miként befolyásolja a nők munkaerő-piaci aktivitását, ha hat évnél fiatalabb gyermeket nevelnek: a franciáknál csupán néhány százalékos a gyermektelen nők előnye, hazánkban lényegesen nagyobb a különbség, a kisgyerekes asszonyok csupán 35 százaléka dolgozik - közölte

Stefán-Makay Zsuzsanna.

Szembetűnő különbségek

Más uniós tagállamokhoz viszonyítva mindkét ország családtámogatási rendszere bőkezűnek minősíthető, mégis szembetűnőek a különbségek. Franciaországban a biztosítási jogviszonnyal nem rendelkező nők a rövid - összesen tizenhat hetes - szülési szabadságot leszámítva nem kapnak pénzbeli támogatást, a biztosítottak támogatása pedig a gyermekek számától függ: az első szülés után hat hónapos, a második gyermektől hároméves korig jár 500 eurós - a minimálbér felének megfelelő - anyasági segély. A nők a segély mellett részmunkaidős állást vállalhatnak, és a munkaadók az ilyen kérést a jogszabályok alapján nem is utasíthatják vissza. A szakember hozzátette: részben ez az oka annak, hogy a részmunkaidőben dolgozó francia nők 30 százalékos aránya csaknem hatszorosa a magyarénak. A három évnél fiatalabb francia gyerekek 60 százalékára is valamelyik szülő - jellemzően az anya - vigyáz, több mint egyötödüket azonban gyermekfelügyelő, dada látja el, akinek foglalkoztatását az állam adókedvezménnyel is támogatja, tizedük pedig bölcsődébe jár. Ezzel szemben a magyar kisdedek csupán 8 százaléka tölti hétköznapjai egy részét a szülői otthontól távol - szinte kizárólag bölcsődében. A nagyobb gyerekek esetében már kisebbek a különbségek két ország között, Franciaországban a 3-6 éves korosztály 94, Magyarországon 79 százaléka jár óvodába. "A francia nők sokkal szabadabban eldönthetik, személy szerint miként hangolják össze családi életüket és szakmai karrierjüket" - fogalmazott Stefán-Makay Zsuzsanna. Úgy látja, hogy a sikeres minták hazai adaptálásával talán feloldható lenne az a magyar nőkre is jellemző paradoxon, amely szerint míg többségük fiatal korukban legalább két gyereket szeretne, végül a második általában már nem születik meg.