Koszorúk a vízben – a cianidszennyezésre emlékeztek Szolnokon

A környezet védelmének, megóvásának fontosságát hangsúlyozta Szabó István, Szolnok alpolgármestere kedden a Tiszát ért cianidszennyezés 11. évfordulója alkalmából tartott városi rendezvényen, az újonnan épült Tiszavirág gyalogos- és kerékpároshídnál.

Az alpolgármester a több mint kétszáz résztvevő, köztük számos középiskolás előtt felidézte a 2000. január 30-án Romániában bekövetkezett ipari katasztrófát és annak a Tiszára gyakorolt tragikus hatását. Mint mondta, miután az Aurul nevű, ausztrál-román tulajdonú bányavállalat egyik zagytározójának gátja átszakadt, 120 tonna cianid és nagy mennyiségű, nehézfémet tartalmazó anyag jutott a természetes vízrendszerbe, és indult el a Tisza felé. Az erősen mérgező, szennyező anyag 2000. február 1. és 12. között vonult le az Alföld folyóján. Szólt arról, hogy az érintett cég a külső körülményekkel, a rendkívüli időjárási körülményekkel magyarázta a katasztrófa bekövetkeztét. Később a vizsgálat bebizonyította, hogy az üzem nem volt felkészülve a mentésre, de még a katasztrófa enyhítésére sem. Az elszabadult anyag a szabványban engedélyezett mértéknél 180-szor nagyobb mennyiségű mérget tartalmazott, amely hígult ugyan, de a Tiszán még Szegednél is 14-szerese volt a szabványban meghatározottnál, és Belgrádnál is találtak mérgezett haltetemeket - jegyezte meg az alpolgármester. A magyar vízügyesek szakmai felkészültsége, rátermettsége kellett ahhoz, hogy a szennyeződést a Tisza magyarországi szakaszán a főmederben tartsák - hangsúlyozta

Szabó István

. Annak idején, amikor a szennyeződés a szolnoki Tisza-szakaszon vonult le, a település vízkivételi művének működtetését szünetelni kellett. A víztározók teljes feltöltésének, a szolgáltató cég - a Víz- és Csatornaművek Koncessziós Zrt. - szakembereinek és a szolnoki lakosok fegyelmezettségének köszönhetően nem volt vízhiány a városban és a környező kistelepüléseken. A keddi rendezvényen a résztvevők egy csoportja befejezésül, a hagyományt követve a Tiszavirág hídra vonult, és onnan koszorúkat, virágokat dobtak a folyóba, ünnepelve ezzel a Tisza időközben bekövetkezett újjászületését.