Szerda reggeltől ismét átszállás nélkül, villamoson lehet eljutni a Tarjáni végállomástól a Vadaspark megállónál kialakított Y-fordulóig. Ugyan a teljes beruházás még egyáltalán nincs kész, az SZKT és a kivitelező SZ3 Konzorcium többszöri egyeztetés mellett úgy döntött, feloldják a vágányzárat, és Tatra-kocsikkal újraindítják a 3-as villamosvonalat. A kivitelező ígérete szerint január végéig fejezi be a munkát, addig még munkaterületnek van minősítve a Kálvária sugárút. 3F jelzéssel továbbra is villamospótló buszok viszik az utasokat a Kereskedő köz–Fonógyári út–Bajai út–Kálvária sugárút–Vásárhelyi Pál utca–Bakay Nándor utca felé, melyre az Öntödei buszmegállónál vagy a Vadasparknál lehet átszállni. A vonalrekonstrukciót tavaly júniusban kezdték el. Az SZ3 Konzorcium nettó 2,065 milliárd forintért vállalta el a munkát, mely keretében 3100 méternyi pályát és felsővezetéket építettek meg, a Kálvária téri szakaszon 700 méter hosszban pedig duplapálya létesült. A villamos és a közút találkozására a Kálvária tér elején körforgalom létesült, míg a Belvárosi szakaszon az úttest közepén, füvespályán gördülnek a villamoskocsik. A jelenlegi állapotot többszöri határidő és szerződésmódosítással, közel három hónap csúszással sikerült elérni. Kis villamostörténet
Az 1879-es szegedi nagyárvizet követő újjáépítés után a növekvő városnak már nem felelt meg az omnibuszközlekedés. Az ipar és a kereskedelem fellendülése, a megnőtt teherforgalom miatt a város pályázatot hirdetett lóvasút létesítésére. A pályázatok közül Eduard Paget belga mérnökét fogadták el, és 1884. július 1-jétől már lóvasút üzemelt a városban. Az SZKT jogelődjét 1885-ben alapították Szegedi Közúti Vaspálya Részvénytársaság néven, az év végén az utasszám meghaladta a háromszázezret. A lóvasút a századfordulóra elérte fejlődésének lehetséges csúcspontját, a rohamosan növekvő igényekkel már nem tudott megbirkózni, ezért a városi vezetők a közvélemény sürgetésére, elhatározták a villamosvasút mielőbbi megépítését. A tervek már 1899-ben elkészültek, de csak 1907-ben kaptak engedélyt a munka elkezdésére. 1908. október 1-jén indult útnak az első villamos a Nagyállomás és a Rókusi pályaudvar között. A villamosok ebben az időben a személyszállítás mellett teherszállítással is foglalkoztak. Az első világháború derékba törte a fejlődést, több villamosvonal megszűnt, a forgalom csökkent. Azonban a II. világháború nem okozott nagyobb károkat az infrastruktúrában, a forgalom a harcok végeztével azonnal megindulhatott. A cég 1950. április 14-én felvette a Szegedi Villamos Vasút Vállalat nevet, 1955-től pedig Szegedi Közlekedési Vállalatnak hívták. Ebben az időben indult meg az autóbuszközlekedés is. Az buszoknak eleinte másodlagos szerepet szántak a villamos mellett, de egyre népszerűbbé váltak. A villamosvasút teherfuvarozó szerepe időközben egyre csökkent, majd 1971-ben teljesen megszűnt. A villamosok a nyolcvanas években háttérbe szorultak, a járműpark elöregedett. Az 1960-as években megerősödött a villamos-közlekedést bírálók, és ellenzők tábora. Az igényeket szinte korlátlanul kielégítő hazai autóbuszgyártó-bázis, a fillérekbe került a gázolaj rohamosan kiszorította a villamosközlekedést. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium által kiadott közlekedésfejlesztési irányelvek is a vonalak felszámolását ajánlották. Ez a folyamat – talán az olajválságnak köszönhetően – szerencsére 1974-ben megállt, és több nagyszabású korszerűsítés vette kezdetét. A szegedi rekonstrukció 1996-ban kezdődött meg, először három, majd később további tíz darab Tatra T6A2 típusú villamos megvételével. 2005-ben az egykori NDK-ból használtan vásárolt Tatra KT4 típusú villamosokkal folyamatosan leváltották a régi FVV típusúak jelentős részét. 2006. július elsején adták át a forgalomnak a részben korszerűsített 4-es vonalat, amelyen már közlekedhetnek az egyirányú kocsik (Tatra T6A2, Tatra KT4) is. A 3-as vonal fénykora
Az elmúlt években a 3-as villamosvonal igen sok változtatáson esett át. Maga a pálya az egykori kiskundorozsmai 7-es villamos egy rövidített pályaszakaszának tűnhet, de valójában két önálló viszonylatról volt szó, amelyek történelme szorosan összefonódott. A Dugonics tér felújításáig a Dugonics tér és a Postás sporttelep között közlekedett, ezután a Dugonics téri végállomását áthelyezték Tarjánba, ezzel jócskán meghosszabbítva a vonalat, és valamelyest sűrítve a járatokat a korábban csak a 4-es által kiszolgált Tarján–Dugonics tér szakaszon. A 3-as jelenleg Tarján és Vadaspark végállomások közt közlekedik, míg a 3F nevű meghosszabbított, a teljes meglévő szakaszt használó villamos öt megállóval hosszabb vonalon jár – jelenleg pótlóbuszokkal –, Tarján és a Fonógyári út közt (ez lényegében a korábbi Postás sporttelep, csak a megállót kb. 40 méterrel arrébb helyezték. A 3-as azonban a 80-as évekig igen népszerű, munkásjáratnak is tekinthető vonal volt. A sínek mentén rengeteg nagy, ipari üzem állt, melyek dolgozói előszeretettel használták a villamost. A Kálvária sugárút Belvárosi szakaszán az AFIT Autójavító Vállalattal kezdődött meg a nagy cégek sora. A Kálvária térnél a II. Kórház jelentős betegforgalma használta a 3-ast. Továbbmenve találhatjuk a még vegetáló Szegedi Vas- és Fémöntödét, illetve a már megszűnt Textilműveket, ahol – annak fénykorában – több mint ezer ember is dolgozott. A vasútvonalat keresztezve szintén sok nagy gyár és üzem működött, de ezeknek szinte már nyomát sem lehet látni. Elsőként a Szegedi Szerszámkovács KTSz., majd a Szegedi Téglagyár nyitotta a sort, ezt követte a Budalakk Festékgyár hatalmas telepe, hajdan szintén többszáz dolgozót foglalkoztatva. A Belvárosi temető után az Ikarusz Szegedi leányvállalata, a Kendergyár Kender- és Lenszövő Üzeme működött. A Kereskedő közben a Tisza-Füszért raktárbázisát, a Fonógyári úton pedig a Belkereskedelmi Szállító Vállalat telephelyét találhattuk. A Dorozsmai úti kereszteződésben lévő emeletes fehér épületben és telephelyen a valamikori NÍVÓ Faipari Ktsz. munkásai gyártották a gyermekágyakat, bútorokat. A Dorozsmai úton továbbhaladva ismét egy hajdani, fénykorában többezer embert foglalkoztató ipartelep, a DÉLÉP és egy kisebb üzem, a Falemezgyár volt. Ebből a felsorolásból is látszik, hogy a nyolcvanas évekig ezt a villamosvonalat a buszjáratok mellett is rengetegen használták. Újbóli feléledésében nagy szerepet kapott volna a Vadaspark szomszédságába elképzelt Buszport, a Genomikai és Innovációs Központ, egy 5000 férőhelyes sport- és rendezvénycsarnok, a volt Budalakk területére várt ipari- és kereskedelmi beruházások, azonban ezek lassan már a tervezőasztalról is a feledés homályába vesznek. Felújítás csúszásokkal
A felújítási munkák befejezésének első határideje 2010. október 5-e volt, de ezt a kivitelező kérésére – részben a pontatlan közműtérképek, részben a gáz- és vízvezetékek szükségessé vált javítása, illetve a rendkívül csapadékos időjárás miatt – összesen négyszer módosították, a végső határidőt 2010. december 28-ra tűzték ki. A szerződés értelmében az önkormányzatot a rekonstrukció indokolatlan csúszása esetén napi 5 millió forint kötbér illeti meg, a kötbér mértéke azonban nem haladhatja meg a beruházás költségének 7 százalékát, vagyis 144,5 millió forintot. Csanádi Zoltán, a Szeged Pólus Nonprofit Kft. projektigazgatója elmondta, hogy a legutolsó szerződésmódosítás szerint a kivitelezőnek 2010. december 28-ig kellett sikeres próbajáratot lebonyolítania a 3-as villamosvonalon, amely határidőre meg is történt. Ezután elkezdődött a hivatalos műszaki átadás-átvétel egy hónapos folyamata. A menetrendszerinti villamosközlekedés január 19-én elindult a Vadaspark megállóig, ezért jelenleg kötbérfizetési kötelezettség nem merül fel. A munkák végső befejezésére az SZ3 Konzorcium 2011. január 27-re tett ígéretet.
