Az elmúlt évekhez hasonlóan az újszegedi Rendezvényházban - a Csongrád Megyei Önkormányzat szervezésében - most is megemlékeztek a kettős állampolgárság kapcsán 6 évvel ezelőtt megrendezett népszavazás gyászos eredményéről. Először Gyenes Kálmán fotóművész megnyitotta a két fiatal székelyudvarhelyi művész, Fekete Réka és Balázs Ödön A vidék kitárul - Székelyföld képekben című kiállítását. E megkapó életképek elénk tárják a varázslatos székely tájat és a vele szoros kapcsolatban élő embert, a küzdelmes hétköznapokat, a kemény munkával teli életet, az itt élők mindennapjait. Nyugalom, békesség és szeretet sugárzik ezekből a képekből. Aki ma Erdélybe utazik, találkozik még ilyen emberekkel és ilyen tájjal - hangsúlyozta Gyenes. Bekövetkezett a lélekben való egyesülés
A Vajdaságból a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Zsoldos Ferenc szólt az egybegyűltekhez. Beszélt arról, hogy 1990 után az emberek úgy érezték, megváltozott a világ, 2004-ben viszont rá kellett döbbenniük arra, hogy nagyon sokat kell még tenni ahhoz, hogy ténylegesen is megváltozzon. Miért történhetett meg, hogy magyar ember nemmel szavazott a másik magyarra? Zsoldos a háború utáni kommunista örökségben véli felfedezni a választ, amely lerombolta a közösségi érzést, az összetartozás eszméjét, az együttgondolkodás lehetőségét, ami korábban évszázadokon keresztül megvolt az emberekben. Sajnos sokan vannak még ma is - nemcsak Magyarországon, de a határon túli magyarok között is -, akik nem nemzetükben látják a megváltó erőt. "Nem szabad felednünk, december 5-e valaminek a mélypontja, de egy másik folyamat kezdete is volt egyúttal. Azóta Magyarországon elsöprő győzelmet arattak a nemzeti erők, a Délvidéken pedig földrengésszerűen győzedelmeskedtek a nemzeti összefogás szószólói. Hat év alatt sikertörténetté vált az ominózus csúfos vereség, hiszen amiért akkor küzdöttünk, azt sikerült megvalósítani" - hangsúlyozta Zsoldos. Kettős állampolgárságot kaptak a határon túli magyarok, de nagyon fontos, hogy a jogi egyesülés mellett a lélekben való egyesülés is bekövetkezzen. Ezért kell minél többet utaznunk egymáshoz, ismerjük meg testvéreinket, erősítsük a civil kapcsolatokat, bizalommal forduljunk a másik felé. Az ilyen jellegű kulturális események a közeledést, a jobb megismerést szolgálják, így válunk erőssé és büszkévé nemzetünkre. Ezt követően a Rendezvényház előtti kopjafánál folytatódott az ünnepség. Magyar Anna országgyűlési képviselő, a megyei közgyűlés elnöke a december 5-ei népszavazásról szólva kiemelte, sokaknak komoly felelősségük van abban, hogy a magyar néppel ez megtörténhetett. Nem a népet kell hibáztatni, hanem azokat, akik olyan hangulatot teremtettek, olyan gondolatokat ültettek el az emberekben, amelyekből ez nőtt ki. Az elnök asszony hangsúlyozta, évek óta azért rendezik meg a megemlékezést a trianoni kopjafánál, hogy túllépjenek e gyászos eseményen, meghaladják a széthúzó erők lassan feledésbe merülő, szégyenteljes cselekedetét. Féltették a nyugdíjukat
A megemlékezés ünnepi szónoka, Wittner Mária országgyűlési képviselő volt, aki elmondta, 2004. december 5-e előtt soha nem történt meg Magyarországon, hogy egy felelős miniszterelnök gyűlöletre szítsa, gyűlöletkampányra buzdítsa a népet. Akkor viszont igen. Megtörtént, hogy a szavazáskor az agymosott emberek, akiknek már "beletaplósodott a vörös vírus az agyukba", féltették a nyugdíjukat. "Nem kell elkeseredni akkor, ha a Sátán ilyeneket sugall, hanem harcolni ellene, hiszen Mária országát nem vehetik el tőlünk" - hangsúlyozta Wittner. "Nekünk, akik igennel szavaztunk, volt a legnagyobb kín kimenni csíksomlyói testvéreinkhez, és szembenézni velük, miközben ők még akkor is testvérként viselkedtek és hazavártak bennünket a csíksomlyói Szűzanyához. Most már hivatalosan is együtt vagyunk, hiszen a kettős állampolgársággal egy nemzetté forrtunk. " Wittner Mária a Hiszekegy fohászával zárta beszédét. A program ünnepi részében fellépett a Mentés másként együttes Ivánovics Tündével és Fábri Gézával, a megemlékezés végén pedig a társadalmi politikai szervezetek és pártok koszorút helyeztek el a kopjafánál, majd a Szózat és a Székely Himnusz eléneklése után közös gyertyagyújtással zárult a rendezvény.