Március 15-e: forradalom vér és „jutalom” nélkül

1848. március 15-e kapcsán mindig az ejti rabul az embert, hogy a forradalmat vezető márciusi ifjak – akik lényegesen többen voltak, mint akiket általában név szerint is ismerünk –, úgy harcolták ki a változást, hogy nem kaptak érte semmiféle jutalmat vagy elismerést: Petőfi bukott képviselőjelölt, Jókai lapszerkesztő lett Debrecenben. Tisztán elvi és eszmei okokból álltak a forradalom élére – hangsúlyozza Zakar Péter történész.

Március 15-e másik, sokat emlegetett jelentősége az volt, hogy vér nélkül zajlott le a forradalom, míg például Bécsben barikádok és utcai harcok árán ingott csak meg a császári rendszer. Magyarországon nem volt anarchia. Kivívták az ismert követeléseket, és utána azonnal megalakultak a hatalmi szervek – magyarázza

Zakar Péter

történész. Március 15-ének országos kisugárzása volt: nemcsak Pest-Budán alakult a rendre ügyelő választmány, hanem minden városban. A Batthyány-kormány természetesen nem tudta rögtön átvenni a közigazgatást, egyetlen szervezett hatalom maradt az országban: az egyház. Felekezetektől függetlenül arról prédikáltak a papok, hogy őrizzék meg a rendet, a nyugalmat. Az egyháziaknak abban is szerepe volt, hogy meg kellett magyarázni az embereknek, mit jelent a törvény előtti egyenlőség, vagy éppen a közös teherviselés. Hatalmas eredménynek számítottak az áprilisi törvények. Két hét alatt belga minták alapján megszületett a polgári átalakulás kerettörvénye – ez óriási teljesítmény volt az akkori politikai elittől. Tették mindezt úgy, hogy alapvetően mindenki elégedett volt: a jobbágyoktól a liberális értelmiségieken keresztül a konzervatívokig – összegez a megyei közgyűlés alelnöke.