Dux László: Nehéz tisztán látni, míg másnál a kassza kulcsa

– „Bízom abban, hogy a 2010-es év sorsfordító lesz mind a tágabb, mind a szűkebb közösségeink számára. Ismét elindulhatunk azon az úton, amelyről 2002-ben, majd még durvábban 2004-től letértünk” – fogalmazta meg nemrégiben portálunknak az új esztendővel kapcsolatos várakozásait. Milyen teendők állnak majd az új vezetés előtt, s milyen szerepet vállalhat a Professzorok Batthyány Köre az átalakulásban?

– Sajnos a 2002-es állapotokhoz egy az egyben nem lehet visszatérni 2010-ben, 2006-ot követően olyan súlyos rombolások történtek szinte minden területen. Egy egész korosztály vesztegette el legértékesebb éveit az elmúlt két kormányzati ciklusban. Mindez átgondolt és óvatos folytatást tesz szükségessé, alaposan elemezni és értelmezni kell a kialakult helyzetet. Az utóbbi egy-két évben civil, értelmiségi közösségek, szakmai társaságok, kamarák – beleértve a Professzorok Batthyány Körét – olyan tervkészítő munkát végeztek, melynek anyagai mozaikszerűen lefednek bizonyos területeket. Az országos kormányzatnak kell majd megteremtenie az egyensúlyt a mozaikszerű tervek között, illetve helyreállítani a közbizalmat, hogy a társadalom számára hihető legyen: a gondolkodásmód és az értékrend változott, ez által előbb-utóbb minden terület problémája megoldódik. Biztos vagyok benne, hogy az egészségügyben, az oktatásban, az egyetemek világában is mihamarabb megkezdődik az erkölcsi és szakmai megújulás, az elmúlt évek szörnyű rombolásának helyrehozatala.

– Bezárt intézmények, elhalasztott műtétek, hosszú várólisták, állandó forráshiány, rossz dolgozói közérzet – ezektől volt hangos a magyar egészségügy az utóbbi években. Hogyan lehet ezen gyorsan változtatni, mikor a lyukak tömködésére már a 2010-es költségvetésből költöttek tavaly év végén is?

– Az alapvető probléma, hogy a működtetés, a fenntartás fedezete nyomokban sincs meg. Elképesztőnek tartom, hogy egy nagy egészségügyi csúcsintézményt minden hónap harmadik hetét követően bezárjanak Magyarországon. Félreértés ne essék, nem Haitin a földrengést követően, hanem az uniós tagság és a boldog békeidők közepén itt, Európában! Ez azt mutatja, teljesen félretervezték a finanszírozási programokat. Az alapellátásban dolgozóktól brutálisan vonják el a pénzt, elképesztő bürokratikus terheket rónak rájuk, s pitiáner büntetésekkel sújtják őket, ha felírnak egy adott betegségcsoportra specifikus, esetleg drágább gyógyszereket. A tennivalók három szinten kezelhetőek, ebben a Professzorok Batthyány Köre, az orvosi kamara, a Polgári Orvoskör és a többi szakmai csoport véleménye egybehangzó. Sürgősen szükség van olyan intézkedésekre, melyek az egészségügyben dolgozók közérzetét, napi életkedvét állítják helyre. Ezek pénzt nem is igényelnek: egyszerűen el kell törölni a primitív büntetéseket, az öncélú adminisztrációs-bürokratikus terheket. Emellett a nyár folyamán komoly tűzoltási feladat is vár a kormányzatra, hiszen – ahogy említette – példátlanul felelőtlen módon a 2010-es egészségügyi büdzsé egy részét elköltötték a 2009-es hiányok pótlására. Ami pedig a harmadik lépcsőt illeti, ahhoz, hogy soha többet ne kerüljünk ilyen súlyos helyzetbe, szükséges az ellátórendszer, a képzési rendszer újragondolása, a szervezeti és finanszírozási átalakítás, mely körülbelül két-hároméves folyamat.

– Honnan teremthetők elő az ön által említett nyári tűzoltás forrásai?

– Nézze, nehéz felmérni addig az ország valós gazdasági helyzetét, amíg más dugdossa a kassza kulcsát. Attól tartok, komoly – negatív – meglepetések várnak majd ránk. Mozgásteret adhat viszont, hogy az azért biztos: az alulfinanszírozottság sok esetben a bűnös módon megkötött, hosszú távú szerződések következménye is. Ezeket a kontraktusokat azonnal felül kell vizsgálni! Az Állami Számvevőszék korábbi elnöke például néhány hónappal ezelőtt megerősítette: az egykori Lipótmező, az Országos Pszichiátriai Intézet fenntartása jelenleg többe kerül, mint azelőtt, hogy az SZDSZ-es

Molnár Lajos

bezáratta. Számos olyan, tíz-húsz évre szóló szerződéssel rendelkeztek ugyanis, melyeket továbbra is fizetni kell. Nem is beszélve arról, hogy évszázados szakmai közösség, dokumentáció, tudásanyag ment veszendőbe. Összegezve azt mondhatom, a magyar egészségügyben a szerkezetátalakítás és a takarékosság jegyében számos káros és felelőtlen lépés történt. A pénznyelő, hátrányos szerződéseket minél előbb módosítani szükséges, az érintetteket pedig felelősségre kell vonni.

– Úgy látszik, mostanában egyre többen ismerik fel, mekkora hiba, mekkora bűn volt a Magyar Bálint-féle ámokfutás útját egyengetni. Sajnos mára összeértek a problémák. Az ultraliberális gondolkodásmódból eredő egyetemi „reformok” a közoktatásban dolgozók helyzetének, a nevelés eszközeinek, feltételeinek ellehetetlenítésével együtt felmérhetetlen károkat okoztak. Ez a probléma egyedül a felsőoktatás szintjén már nem kezelhető, hiszen már az általános iskolákban is sok esetben hiányoznak a jól felkészült tanárok, illetve azok az oktatási-nevelési eszközök, lehetőségek, melyek nélkül nemcsak versenyképes egyetemi-főiskolai hallgatókat, hanem igazán jó szakmunkásjelölteket sem tud kibocsátani a közoktatás. Nagyon komoly gondot jelent emellett, hogy a főiskolák, illetve egyéb képzőintézmények egyetemi rangra emelése nemcsak a magas szintű oktatással, kutatással foglalkozó intézmények számára teremtett előnytelen finanszírozási helyzet, de elszívta a levegőt a rendes, tisztes megélhetést nyújtó kétkezi munka elől is. Jól felkészült szakmunkásokból, technikusokból hiány mutatkozik, miközben tömegével bocsátunk ki diplomákat, melyekkel lehetetlen megélni. Ma már nyugodtan ki lehet mondani: a kétciklusú bolognai rendszer tönkre vágta a magyar tanárképzést, különösen a természettudományos területen. A Professzorok Batthyány Köre és a velünk együttműködő pedagógusműhelyek egybehangzó véleménye: a tanárképzésben azonnal vissza kell állítani az egyciklusú képzést!

– Van erre fogadókészség a polgári oldal oktatáspolitikusai részéről?

– Igen, hiszen már látszanak az ultraliberális átalakítás által okozott súlyos károk. Oda jutottunk, hogy most mesterszinten alig húszan jelentkeztek természettudományos tanári képzésre az országban, miközben évi hat-hétszáz tanár megy nyugdíjba! Hogyan lesz a következő évtizedekben versenyképes informatika, anyagtudomány, közlekedésfejlesztés, kémia, biotechnológia az országban, ha már az általános iskolákban sincs, aki megtanítja az alapokat a gyerekeknek? Komoly beavatkozásra van tehát szükség, ennek érdekében elszánt előkészítő munka folyik a polgári oldalhoz kötődő szakmai, társadalmi, civil szervezetek részéről. Nagyon fontos, hogy a következő kormányzat rendezze az önkormányzatok helyzetét, finanszírozását, s erősítse azt a gondolkodást, hogy az oktatás valódi érték, melybe érdemes invesztálni.

– A Professzorok Batthyány Körének új országos elnökeként milyen további célokat tűzött ki maga elé?

– Egyik fő feladatomként a határon túli magyar oktatási, felsőoktatási, tudományos élet felkarolását határoztam meg. Mindegyik szomszédos országban megvannak a problémái a magyarságnak, ezeken a mi értékalapon szervezett civil közösségünk a maga eszközeivel tud segíteni. Kihelyezett üléseket tervezünk Délvidéken, Erdélyben és Felvidéken a kapcsolatok erősítésére, az ottani szellemi-kulturális élet felpezsdítésére. A másik fontos célkitűzésem, hogy a Batthyány Kör professzorainak kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszere, jó nyelvtudása és árnyalt gondolkodásmódja által igyekezzünk ellensúlyozni azt a sokszor igen negatív képet, melyet hazánkról a nemzetközi sajtóorgánumok festenek. Nincs okunk bízni benne, hogy egy polgári kormány idején csökkenni fog a torzítás, így bőven lesz munkánk ezen a területen...

– A helyzetelemzésből Szegedet sem hagyhatjuk ki. Milyen irányt kellene vennie ön szerint 2010-ben a megyeszékhelynek az előrelépéshez?

– Szeged óriási előnye az a gazdag szellemi és kulturális, tudományos potenciál, mely generációk óta koncentráltan felhalmozódott itt. A város mindkét oldal számára kitüntetett szereppel bír. Az elmúlt két ciklusban a konzervatív, keresztény, nemzeti értékeket valló gondolkodást erősen elnyomták a megyeszékhelyen, felszínes, látszat PR-tevékenység, látványkonyhaszerű politikai működés fedte el az értékeket, ezért sokan kiábrándultak, elfordultak a közügyektől. A neoliberális magamutogatás csődje azonban világossá vált. Fontos, hogy a Szegeden működő történelmi egyházak, a püspök úr köré szerveződő szellemi-kulturális közösség, a Móra-múzeum, a Szegedi Akadémiai Bizottság, a Szegedi Biológiai Központ tudósai, illetve az egyetemen belüli, más értékrendet valló csoportok, a szegedi polgári sajtótermékek vállaljanak szerepet, fogjanak össze. Ennek révén ha látványos áttörést nem is, de biztos alapokon álló fejlődést már 2010-től is remélek Szegeden.