Bemutatkoznak az LMP szegedi jelöltjei

Bozsóné Margóczi Katalin

, az SZTE Ökológiai Tanszékének docense a 2-es számú választókerületben indul. Az egyetemi oktató 15-20 éve természetvédelemmel kapcsolatos tárgyakat oktat. Érzékeny a zöld témák iránt, s az utóbbi időben maga is tapasztalja, egyre nagyobb hangsúlyt kap a természetvédelem, és előtérbe kerülnek annak társadalmi vonatkozásai. Az LMP-vel a zöld mozgalom által ismerkedett meg. Örömmel tapasztalta, hogy az ökológiát összekapcsolták a társadalmi igazságossággal – felcsillantva ezáltal a reményt: másként is lehet politizálni. A képviselőjelöltet nagyon zavarja, hogy ma már szinte szitokszóvá lett Magyarországon a politika, az emberek szinte mindenkit, aki politizál, a gazemberrel azonosítanak. Az egyetemi oktató korábban nem volt egyetlen pártnak sem tagja, sőt, ahogy fogalmaz, talán kevesebbet politizált, mint ahogy kellett volna. Inkább szakmája területén szembesült azzal, mennyire fontosak az imént vázolt kérdések. Büszkén vállalja táncházas múltját, nagy ajándéknak tekinti az ott szerzett tapasztalatokat, összekapcsolhatóaknak az LMP elveivel, ami a hagyományok tiszteletét és a kis közösségek támogatását is jelenti. A tanárnő Kiskundorozsmán lakik, abban a választókerületben, amely magában foglalja a Homokhátság legnagyobb részét, azt a területet, amelyet hosszú ideje kutat. Az ásotthalmi Csodarét például ökológiailag az egyik legértékesebb terület, s noha nem Katalin fedezte fel, ő volt a keresztanyja. Érzelmileg is kötődik ehhez a területhez, lakóihoz, s bízik abban, ha bejut a Parlamentbe, pártja vidékfejlesztési programja a homokhátságiaknak is a kedvükre való lesz. Itt a földrajzi adottságok miatt sem lehetséges a nagytáblás, monokultúrás, nagyon intenzív gazdálkodás. Az emberek eddig is kisebb léptékekben gazdálkodtak, ez az a forma, amelyet az LMP is támogat, hiszen az igazán fenntartható mezőgazdaság csak így valósítható meg. Ez a Homokhátságnak is jó üzenet. Az 1979-ben Szegeden született

Málovics György

(a képen balra)

a 3-as választókerületben indul. Közgazdász végzettséggel rendelkezik, s hamarosan Pécsett fog PhD-zni Regionális politika és gazdaságtan című dolgozatával. A szegei egyetemen dolgozik, környezet-gazdaságtannal, a társadalomkutatás módszertanával foglalkozik. 2006 óta a szegedi Védegylet szegedi csoportjának aktivistája. (Közpolitikai értelemben ez a legaktívabb civil szervezet volt a városban.) Számtalan kezdeményezés fűződik a nevükhöz, s György ezeket szeretné a továbbiakban is képviselni. Az utóbbi nyolc évben rendkívüli mértékben beszűkültek a rekreációs lehetőségek Szegeden, valóságos közterület-privatizációs hullámnak lehetünk a szemtanúi, miközben folyamatosan épültek le a közszolgáltatások. A Védegylet és az LMP elég következetes értékek mentén ezen jelenségek ellen küzd. Megpróbálnak integráltan gondolkodni, az ökológiai fenntarthatóság ugyanolyan fontos számukra, mint az emberekre gyakorolt hatása. Védegyletes tevékenységük során nyomon követhető, miért ellenezték a Ligetfürdő, majd a Mars téri beruházást, miért bírálták a város kötöttpályás közlekedésfejlesztését. Karitatív tevékenységükben kiemelten foglalkoznak a hajléktalanokkal, és felvállalták a nincstelenek érdekérvényesítését is. A képviselőjelölt az egyetemen azon szakcsoportban dolgozik, amelyben helyet kaptak a helyi és regionális gazdaságfejlesztés legkiválóbb szaktekintélyei. Az LMP másfajta gazdaságfejlesztést valósítana meg, célkitűzési is különböznek a többi párt idevágó programjától. Nem támogatják automatikusan a multik idetelepülését, mint ahogyan azt sem, hogy jövetelük természetrombolással, vagy az épített örökség pusztulásával járjon. György fontosnak tartja, hogy a rendszer szintjén is történjenek változások, az embereknek sokkal nagyobb betekintésük legyen a döntéshozatalba, maguk is befolyásolni tudják sorsuk alakulását. Ezért nemcsak etikus, de racionális is bevonni őket a döntéshozatalba, hiszen több szem többet lát. Az 1-es számú választókerület jelöltje

Bálint Bence

(jobbra)

21 éves informatikus, aki úgy érzi, elsősorban ehhez a szakterülethez tud érdemben hozzászólni. Az állam szerinte rendkívül pazarló informatikai kérdésekben, sok esetben egyfajta kiskapuként használja a közpénzek elnyelésére. Nemzetbiztonsági ügyekre hivatkozva titkosított szerződésekről lehet hallani, amelyek több száz milliós informatikai beruházásokhoz köthetők. Gyaníthatóan több százszoros kifizetések is megtörténnek ebben az ágazatban, amiről a közvélemény nem tud semmit, csak halvány sejtései vannak. Ha egy weblapért mondjuk 200 milliót fizet az állam, akkor ott valami nagyon gyanús dolog történik. Bence szerint nagy szükség lenne arra, hogy ne csak az informatikába, de más téren is a nyilvánosság teljes bevonásával történjenek állami ügyletek, szerződés aláírások, közbeszerzési eljárások, pénzátutalások. Annak nem lenne extra költsége, ha feltennék az internetre azt a listát, amely az állami kiadásokat tartalmazza. A képviselőjelölt az európai parlamenti választásokkor ismerkedett meg az LMP-vel. A neten utánanézett a pártoknak, de nem nagyon tetszett neki egyik sem. Eleinte szavazni sem akart elmenni, de a későbbi lelkiismeret-furdalás elkerülése végett tovább keresgélt, s így talált rá az LMP-re, amelynek programja teljes mértékben megegyezik saját elképzeléseivel. Eddig nem volt jellemző rá a környezettudatosság, az ökopárti gondolkodás, bár mindig is ügyelt arra, hogy a használt zsebkendőt – ha kell – utcahosszat magával cipelje, amíg kukát nem talál. Azt sem gondolta, hogy ezt a szemléletmódot a politikában is érvényesíteni lehet. Bence úgy véli, felelőtlenség bármit is ígérgetni az embereknek, hiszen többségük városszinten gondolkozik, na meg

Dux

László

professzor úr gondolatát aposztrofálva: a kincstár állapotát is nehéz felmérni, ha másnál van a kulcs. Társaival a realitás talaján maradnak. Olyan folyamatokat szeretnének generálni, hogy az emberek bele tudjanak szólni abba, ami foglalkoztatja őket. Kapcsolódni szeretnének a civil kezdeményezésekhez, és hamis ígérgetések nélkül, közösen megoldani az általuk képviselt értékek mentén a felmerülő problémákat. Szegednek mint megyeszékhelynek és régióközpontnak óriási felelőssége van nemcsak saját maga irányában, de a környéken lakó polgárok felé is. A város nem teheti meg, hogy ellehetetleníti a vidéki lakosságot, megfosztja őket megélhetésüktől, életformájuktól. Pedig a Mars téri piac funkciójának megváltoztatásával pontosan ezt teszi. A politikának ilyen kérdésekről is szólnia kell, nemcsak szimpla lobbi érdekek versengéséről. A Mars tér nem csupán a vidék emberének fontos, hanem a városlakóknak is, ahol jó minőségű élelmiszerhez juthatnak.