Korsós Tamás: Karrierdiplomata vagyok

"A magyar kormány képviseletében bármely szerb hatósághoz, civil vagy gazdálkodó szervezethez fordulhatok a nemzetközi jog alapján, továbbá fel tudom ajánlani azt a segítséget, amit adott esetben a magyar partnerek nyújthatnak Szerbiának és a Vajdaságnak az európai közeledés vonatkozásában. Mintegy házasságközvetítő, összehozhatom a partnereket" - pontosít félig viccesen

Korsós Tamás

.

– Miért fontos Magyarország számára ez az együttműködés és segítségnyújtás, hiszen bizonyos értelemben vetélytársakról van szó?

– Történelmileg, identitás tekintetében, kulturálisan Vajdaság nagyon fontos helyet foglal el. Valamikor közös történelmünk része volt, egy országban éltünk. Ők a magyar kultúrát, a magyar nemzetet ugyanúgy reprezentálják örökségükben, mint bármelyikünk. Szerbiának és az egész Nyugat-Balkánnak európai elhivatottsága rövid időn belül talán megvalósul, és akkor a közös Európában fogunk majd élni. Magyarország számára Szerbia azért is fontos, mert Vajdaságban található a legnagyobb magyar közösség. Az államközi és kormányközi kapcsolatok talán annál szorosabbak, minél több külképviselet működik egy országban. A Vajdaságban rendkívül sűrű együttműködési és kapcsolódási szövet létesült az ottani és a magyarországi, különösképpen a dél-alföldi régió között. A szabadkai főkonzulátus ezért egyfajta nagykövetsége Magyarországnak a Vajdaságban.

– Mi lesz az első teendője, ha elfoglalja főkonzuli székét?

– Hozzá kell igazítanom a főkonzulátus ellátottságát a jelenlegi feladatokhoz. Nem egy örömteli feladat, de mivel a vízumhatósági tevékenység egyik napról a másikra megszűnt, sajnos le kell építeni az ehhez tartozó infrastruktúrát. A megváltozott feladatokhoz igazítjuk majd a megváltozott struktúrákat. – Rendelkezik-e a balkáni országokban szerzett tapasztalatokkal? – Karrierdiplomata vagyok. A Balkánon ez lesz az első állomáshelyem. Dolgoztam korábban a párizsi és a római nagykövetségen. Legutóbb Milánóban voltam főkonzul, a köztes időben pedig a külügyminisztériumban dolgoztam különböző területeken. – Az ellenzék szerint Magyarország nem támogathatja Szerbia EU-s tagságát, amíg nem tisztázódnak a két ország kapcsolatát mérgező nyitott kérdések, gondolok itt elsősorban 1944/45-ös délvidéki magyarellenes megtorlásokra. – Köztisztviselő vagyok, ezért a mindenkori politikai többség és az ellenzék viszonyát és az ő álláspontjukat nem vagyok hivatott kommentálni. A külügyminiszter alkalmazottjaként diplomata vagyok a Vajdaságban. Ez természetesen nem jelenti, hogy ne lenne véleményem. Mindenképpen hosszú folyamat lesz – ahogy Magyarország esetében is – Szerbia EU-s csatlakozása. Természetesen szem előtt kell tartani az értékeket, kritériumokat. Ebbe beletartozik a kisebbségek és közösségek egymás mellett élése a tolerancia jegyében, az emberi- és szabadságjogok kölcsönös tiszteletben tartása. Ha majd elindul a közeledési folyamat, részleteiben is szemügyre kell venni, melyek azok a feltételek, amelyek mentén a konkrét csatlakozási tárgyalások haladhatnak. Most még korai lenne nekem meghatároznom, melyek ezek. A II. világháborút követően a legfontosabb, hogy a ma is élő hozzátartozók gyászolhassanak, tudják, hol nyugszanak hozzátartozóik, és leróhassák kegyeletüket a sírjuknál. Ez alapvető emberi jog. Első lépésként annyi történt, hogy a két ország köztársasági elnöke levelet intézett a tudományos akadémiák elnökéhez, amelyben kérik az említett események feltárását vizsgáló bizottság megalakítását. A „hideg napok” történetét mi feldolgoztuk, úgy érzem azonban, van még feldolgozandó téma. Hosszú feladat lesz: adjuk meg a kegyelet lehetőségét a ma élő hozzátartozóknak.