Szeged közel van Temesvárhoz – mégis távol

A TEKMEK-et (Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége) Temesváron minden magyar fiatal ismeri, hiszen a 25 éve működő közösség a múlt század 80-as éveiben alakult, amikor még tiltva volt minden nemzeti alapon történő egyházi, katolikus gyülekezés. Szerencséjükre felkarolta őket Király Árpád plébános, így a lelkes kis közösség életben maradhatott. A háromtagú Csongrád megyei küldöttség legutóbbi látogatása alkalmával nemcsak mintegy félezer könyvet adományozott a helyi Bartók Béla Líceum magyar diákjainak, de felvette a kapcsolatot a városban működő ifjúsági és civil szervezetekkel is.

Pataki Adéltól

és

Kiss Endrétől

megtudtuk, hogy a közösség mintegy 70 tagot számlál. Közöttük nemcsak temesváriak, de Erdély városaiból és falvaiból származó, itt tanuló fiatalok is találhatók. Ez utóbbiak számára nehéz volt a beilleszkedés, hiszen aki a tömbmagyarságból jött, annak szokatlan a többnemzetiségű, 400 ezres nagyváros lüktetése, multikulturális sokszínűsége. Valóságos kultúrsokkon estek át ezek az egyetemisták, ezért a TEKMEK-nek fontos megtartóereje is van. Hetente rendeznek fix programokat, csütörtökönként például különböző előadókat hívnak meg, péntekenként közös ima következik, szombatonként énekpróba, majd közösségi est, vasárnaponként pedig misére mennek. A kevésbé kötött programok közé tartozik a gólyatábor, illetve a múlt hét végén éppen Temesváron megrendezett OKET (Országos Keresztény Egyetemista Találkozó). A temesvári fiatalok elárulták, hogy eddig több alkalommal is megkísérelték felvenni a kapcsolatot Csongrád megyei vagy szegedi hasonló profilú ifjúsági szervezetekkel, de valahogy sosem bizonyultak tartósnak. " Szeged közel van Temesvárhoz – mondja Adél –, mégis úgy érzem, mintha átjárhatatlan fal lenne közöttünk. Az erdélyi lelkészségek között szoros kapcsolatok alakultak ki, a Románia keretén belüli együttműködésre nincs is panasz, sokkal inkább az anyaországbeliekkel. Úgy tapasztalom, hogy a romániai magyar fiatalokban van egyfajta kisebbségérzet a magyarországiakkal szemben. Nem kellene, de van. Egyféle kitaszítottságérzés alakult ki bennük, hogy ők nem oda tartoznak. Valószínűleg ehhez az ominózus népszavazás is nagyban hozzájárult, meg a különböző politikai játszmák, melyeknek áldozatai elsősorban a határon túli magyarok lettek." Adél szerint nem adják fel a próbálkozást, és bíznak abban, hogy majdcsak összejön valamilyen kapcsolat egy magyarországi civil szervezettel annak ellenére, hogy ők sok mindenben másként látják a világ dolgait, mint az itthoni fiatalok. Nekik óriási erőt ad, hogy kiszabadulva a napi taposómalomból, a román egyetemről, a TEKMEK-ben végre magyarul imádkozhatnak, és olyan társaságban lehetnek, ahol mindenki bizalommal viseltetik a másik iránt, és ismeri egymást. Hogy mi lenne az érdekes a Csongrád megyei fiatalok számára Temesváron? "Sokszor találkoztam olyan magyarokkal, akik hallottak ugyan Erdélyről, tudják, hogy Romániában magyarok is élnek, de fogalmuk sincs az együttélés módozatairól" – meséli Kiss Endre. "Temesváron, a Bánság fővárosában – Kis-Bécsnek is nevezik sokan – rengeteg nemzetiség él, éppen multikulturalizmusáról vált ismertté. Fel tudjuk ajánlani a hozzánk ellátogató csoportoknak, hogy szerény körülményeinkhez képest szeretettel fogadjuk őket, és megmutatjuk nekik, milyen egy 400 ezer fős városban magyarként élni, milyen a magyar színház, a magyar szentmise, egyszóval: milyen az együttélés Temesváron."