A három éve elhunyt Puskás Ferencre, az Aranycsapat legendás játékosára, a valaha volt legnagyobb magyar futballistára emlékeztek kedden este Szegeden. Öcsi bácsi felesége, ismerősök, barátok, játékostársak, szurkolók, a szegedi klubok képviselői koszorúztak a Tisza-parti emlékműnél, majd szentmisét és jótékonysági koncertet tartottak a dómban a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, illetve a Csongrád Megyei Önkormányzat szervezésében.Kalmár Márton Aranycsapat-szobránál kezdődött a tisztelgés a 2006. november 17-én elhunyt egykori kiválóság, a labdarúgás történetének egyik legnagyobb alakja, a magyar válogatott, a Honvéd és a Real Madrid csillaga, az olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes „Száguldó Őrnagy” emléke előtt. Az ünneplő tömegben ott volt Puskás Ferencné Bözsi néni, Szepesi György sportriporter, Kiss-Rigó László megyés püspök, Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke, Hüvös László, Kalmár Ferenc és Kohári Nándor szegedi önkormányzati képviselő, de felfedezhettük a Magyar Labdarúgó-szövetség, a Csongrád Megyei labdarúgó-szövetség, a szegedi labdarúgóklubok képviselőit is, valamint a szervezők örömére szintén szép számban jelentek meg a helyi szurkolók. A szegedi városvezetést ellenben senki sem képviselte.
Öcsi bácsira először Nógrádi Tibor, az Együtt a Szegedi Labdarúgásért civil mozgalom vezetője emlékezett szívhez szóló szavakkal. „Megemlékezni, tisztelegni és egyúttal erőt meríteni jöttünk ma össze. Megemlékezni a magyar labdarúgás legnagyobb egyéniségéről, a világ legismertebb magyarjáról, Puskás Ferencről. <…> Én arról a csodáról szeretnék beszélni, amit ő és az Aranycsapat tagjai adtak és adnak ma is a magyarságnak, az együvé tartozás és a nemzet összefogásának élményéről. A legendás csapat tagja és szurkolója lehetett mindenki vallási hovatartozás, származás és politikai nézetre való tekintet nélkül; mindenki, aki együtt tudott örülni egy csapat, egy ország sikereinek. Puskás Ferenc szókimondó, kivételes képességű ember volt, s mint általában a géniuszok, az ő élete is példát ad az utókornak. Öcsi bácsi élete a tehetségről, a hitről, a munkáról és az ezek által elért fényes sikerekről szólt. Puskás Ferenc életének, helytállásának külön aktualitása van ma Szegeden, amikor egyes politikai és gazdasági köröknek divat lett a labdarúgás ellen szólni és tenni, elvitatva annak immár 110 éve betöltött szerepét a város életében, az utánpótlás-műhelyek sikereit, a sportág népszerűségét. Öcsi bácsi most is itt van közöttünk, s üzen nekünk, legyen hitünk, erőnk és büszkeségünk, mert nagy ajándékot kaptunk Istentől: a magyar, a szegedi labdarúgás tagjaiként az ő utódai lehetünk. Ma is ezt köszönjük Puskás Ferencnek” – fejtette ki a szurkolói mozgalom vezetője. A kortársak nevében Nemes István, a szegedi labdarúgás díszpolgára, egykori ifjúsági válogatott játékos mondott beszédet. Többek között felidézte, amikor Öcsi bácsi 1953. november 13-án benyitott az ifiválogatott öltözőjébe, s mindenkihez volt egy-két kedves, biztató szava. Az ünnepséget koszorúzás zárta. Az Aranycsapat-szobornál koszorút helyeztek el a Puskás család és a Puskás Ferenc Akadémia, a Szeged-Csanádi Egyházmegye és a Csongrád Megyei Önkormányzat, a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, az MLSZ, a CSLSZ, a Tisza Volán SC, a SZVSE, az UTC, az IKV Alsóváros, az FK 1899 Szeged, a Szőreg, a Tápé és a Kiskundorozsma csapatának, illetve az Aranycsapat Alapítvány képviselői, valamint az Ultras Szeged tagjai. Az est szentmisével és a magyarországi Alzheimer-kórosokért tartott jótékonysági koncerttel folytatódott a dómban, minderről külön írásban számolunk majd be.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.