Mikola: „Fel kell tőkésíteni az egészségügyet!”

„Harminchét éve, amikor én kezdtem a pályámat, az orvos-értekezletek még a betegekről szóltak – ma pedig arról, hogy kinek mennyi a kerete, milyen anyagi lehetőségek szerint tudja működtetni az osztályát. Ez nagyon rossz irányú változást mutat” – kezdte előadását

Mikola István

. Az egészségügy fő problémáját abban látja, hogy a hihetetlen gyors ütemben fejlődő orvostudomány és az ehhez képest szinte egyáltalán nem változó egészségpolitika összehangolása lehetetlen feladat.

Mikola

úgy fogalmazott, a tudatos egészségpolitika népegészségtani adatokra alapozott nemzeti szintű döntéseket jelent, melyekben az egyes területek között világos prioritási sorrend van és a központi források elosztásában is ez a fő szempont. Az országon belül óriási eltérések vannak a betegségek vagy a halálokok szempontjából – ezeket mind figyelembe kell venni, hiszen a korszerű egészségügyi ellátás a helyi szükségletekre reagál. „A kapacitásokat, ágyszámokat is ezek alapján kellene meghatározni, de mivel ez egyáltalán nem így történt, ennek sürgős újragondolására van szükség.”

„Olyan a rendszer, amilyenné mi alakítjuk”

Az egészségpolitikus súlyos problémának tartja, hogy a hazai egészségügyi dolgozók között nem tud létrejönni egy teljes körű összefogás. Ezt nehezíti az is, hogy a gazdasági szempontok egyre inkább felértékelődtek az értékes és felkészült humán erőforrással szemben. Az orvosok és szakdolgozók presztízse nagyon lecsökkent és a betegek felől érkező negatív megítélés visszahat rájuk, munkájukra is. Mikola szerint az egészségügyi rendszerben az orvosok a kulcsfigurák: a hatékony gyógyítási rendszer az ő tapasztalataikra, szaktudásukra épül, de gazdasági szempontból is meghatározó tényezők. „Ma sokan kedvetlenül, lelkesedés nélkül, szinte kényszerből mennek be a kórházakba dolgozni, pedig az orvoslás csodálatos dolog, amitől mindig többet kap vissza az ember, mint amit beletett.” Az évtizedek alatt sokféle szakmai tapasztalatot szerzett szakember meggyőződése, hogy az egészségügynek van egy spirituális jellege is: a betegeket együttérzéssel, empátiával és szeretettel is kell kezelni. Osztályos orvosként az összes kollégájával a mosoly-terápiát képviselték és ez láthatóan meggyorsította a betegeik felépülését. Tisztában van ugyanakkor azzal, hogy ez az a szempont, amit a közgazdasági szemlélettel rendelkező vezetők nem tudnak megérteni – utalt

Horváth Ágnes

, korábbi egészségügyi miniszterrel folytatott nyilvános vitájára Mikola.

Önálló munkára képes orvosok és egészségtan-oktatás

Az egykori miniszter bízik benne, hogy a közeljövőben ismét sikerül majd a 2001-ben már törvénybe iktatott – majd a baloldali kormány által rögtön megszüntetett – ún. szabad szellemi foglalkozású szakorvoslás rendszerét bevezetni. Ennek lényege, hogy a szakorvosok javadalmazása nem a közalkalmazotti bértábla alapján történne, hanem szerződéses jogviszonyba kerülnének az intézményekkel és ott jogszabályban meghatározott összegekért dolgoznának. „A jó orvosok többet kereshetnének, hiszen csak a teljesítmény számítana, nem pedig a különböző titulusok. Ezzel a hazai egészségügy jelenlegi félfeudális, uram-bátyám jellege is megszűnhetne.” Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a rezidensi rendszer önálló szakorvosi munkára alkalmas orvosokat neveljen. Mikola István azt is kiemelte, hogy a fejlett társadalmak oktatásba és egészségügybe fektetik a pénzüket.

Schopenhauert

idézve pedig azt mondta, a boldogság titka, hogy az ember vagy szereti, amit csinál vagy idővel megszereti azt. „Az én osztályomon a nővér is akkor érezte jól magát, amikor partnerként kezeltük és bevontuk a szakmai megbeszélésekbe a saját kompetencia-szintjének megfelelően.” Hallgatói kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a prevencióra jóval kevesebb pénz jut, mint a gyógyításra, illetve az egészségre nevelést és az ezzel járó szemléletmódot már a gyerekkorban el kell kezdeni és egészségtant kell tanítani az iskolákban. Mikola szerint a társadalomban megvan a nyitottság erre a kérdésre, hiszen egyre népszerűbbek a táplálkozás megváltoztatására vagy sportra, mozgásra motiváló cikkek, kezdeményezések.

Pénzt az egészségügybe!

Mikola elmondta, az Egyesült Államokban évente átlagosan 6000 dollárt költenek minden állampolgár egészségügyi ellátására, ez az összeg Németországban 2000, hazánkban 500 dollár körül van, a sereghajtó Etiópiában pedig mindössze 1,5 dollár jut az egyes emberekre egy év alatt. Ugyanakkor az egészségügy elemeihez való egyenlő hozzáférés még a leggazdagabb államokban sem megoldott. A rendszer finanszírozásában az egészségpolitikus kulcskérdésnek nevezte, hogy képes-e a társadalom a szolidaritásra épülő rendszer mellett egy öngondoskodásra nevelést is elfogadni és megvalósítani. A jelenlegi magyar rendszer lényege a jövedelemarányos, egymásról is gondoskodó társadalombiztosítás. Az öngondoskodás ezzel szemben más jellegű magatartást feltételez, ami nem jellemző Magyarországra. Az Egyesült Államokban szinte csak egyéni kockázati tételek szerepelnek, nincs meg a nálunk ismert közösségi szolidaritás. „Az egészségügy kimaradt a piacgazdasági folyamatokból, emiatt a rendszer működtetése nem fenntartható. A válság és néhány rossz politikai döntés nagyon megviselte az ágazatot.” A finanszírozásban az egyre növekvő munkanélküliség miatt kieső bevételek is súlyos gondokat okoznak. „Most egy 10 éves programot készítünk a népegészségügy teljes átalakítására. Lassú építkezésre számítok, amibe a struktúra átalakítása is beletartozik. A helyi és térségi viszonyokhoz kell igazítanunk a prioritásokat” - összegezte a szakpolitikus.

Összeomlik?

A

kormány és a Kórházszövetség közötti megállapodásban

szereplő milliárdos gyorssegélyt az előadó csak tűzoltásnak nevezte, mivel reálértéken folyamatosan csökkennek az egészségügy forrásai. Az egykori miniszter szerint már szinte csak a beszállítók finanszírozzák a rendszert azzal, hogy meghitelezik a kórházaknak a leszállított áruk ellenértékét. Mivel azonban ők is piacgazdasági tényezők, nem lehet tudni, hogy az óriási kintlévőségeiket mikor akarják behajtani. Az önkormányzatok az általuk fenntartott egészségügyi intézményekben a törvényben előírt fejlesztési és felújítási támogatást nem tudják biztosítani és ez egyre komolyabb gondokat okoz. „Abban biztos vagyok, hogy a rendszer soha nem omlik össze, annyira nagy az önfenntartó ereje. Viszont ahhoz, hogy megfelelően működtetni lehessen, mielőbb fel kell tőkésíteni az egészségügyet” - emelte ki ismét Mikola István.