Muhi Miklós: „Az SZDSZ célja a szolid, de következetes politizálás”

–

Nem túl népszerű most SZDSZ-esnek lenni.

– Nem, az biztos, jelenleg valóban mélyponton van az SZDSZ. Sokan elhagyták, kiléptek a pártból. Egy-két évvel ezelőtt például a Kóka-féle SZDSZ-ben a fiataloknak semmilyen lehetőségük nem volt, teljesen háttérbe szorították őket. Ezt a saját bőrömön is éreztem, ráadásul, mivel Fodor Gáborral voltam, így még inkább mellőztek. –

A pártból kilépett Sándor Klára éppen Fodort okolja a párt szétesése miatt.

– Akik a háttérben dolgoztak, azok bomlasztották az SZDSZ-t, miattuk van ma a párt ott, ahol van: név szerint

Sándor Klára

és

Magyar Bálint

miatt, persze ehhez mások is hozzájárultak. Nagyon nagy munka vár most ránk, hiszen teljesen újjá kell építeni a szegedi szervezetet, és országosan is összerakni a pártot. Azt nem mondom, hogy ezután meg fogjuk szerettetni magunkat az emberekkel, de arra a 10% liberális gondolkodású polgárra számítunk, akik a segítségünkre lehetnek. –

A fő cél tehát újra felépíteni az SZDSZ-t, és esetleg visszacsalogatni az elpártolt, csalódott, kiábrándult liberális választókat?

– Így van, őket is szeretnénk újra megnyerni. Nem az a feladatunk, hogy más pártokkal szemben harcoljunk, hanem saját soraink rendezése. –

Mik a konkrét változások, melyik az a 4-5 fő csapásvonal, amely markánsan megkülönbözteti majd az új SZDSZ-t a régitől?

– Nagyon sok változás van: felfogásban, hozzáállásban. A megyei elnök is például 26 éves, frissen végzett, jogász fiatalember, ilyent korábban nem tudtunk volna elképzelni. A főbb irányvonalakat most határozzuk meg, most alakulnak, formálódnak különböző munkacsoportokban. Vannak elképzelések, a zöld téma például biztosan hangsúlyos szerepet kap csakúgy, mint az esélyegyenlőség. Az alapelképzelések megvannak, de nem olyan radikálisak, mint korábban. A melegeket lehet úgy is képviselni, hogy nem vagyok meleg, és nem vonulok fel a parádén, viszont meg sem fordul a fejemben, hogy megdobáljam őket. Nem kell drogosnak lennem, hogy azt mondjam, igen, ő beteg, segítségre szorul. Nem ítélem el, de nem is támogatom a kábítószer-élvezőket, nem fogok tűt sem adni a kezükbe. A korábbi radikális megmozdulásokat szeretnénk lefaragni, visszaszorítani. –

Hogyan kívánják népszerűsíteni a fiatalok körében a liberalizmus eszméjét?

– Vannak elképzeléseink. Az egyetemen korábban programokat szerveztünk, amelyekre magukat liberálisnak valló előadókat hívtunk meg. Megtudhattuk, miben nyilvánul meg például

Vágó István

,

Hajós András

vagy

Para-Kovács Imre

szabadelvűsége. Ezek az előadások 200-250 fiatalt is vonzottak, és alapvetően kis politikai tartalommal bírtak, inkább egyfajta életérzést, feelinget közvetítettek.

– A Nagy Sándor – az Ön elődje – alpolgármester által létrehozott Szabad Város Egyesülettel milyen viszonyt ápolnak? – Ők a helyi politikára összpontosítanak, mi az országosra. Az egyesület – véleményem szerint – még mindig liberálisan gondolkodik, csak helyileg olyan negatív csomagot kapott volna az SZDSZ-szel, amely megnehezítette volna tevékenységüket. Ezt a terhet így levettük róluk. Ha idővel mégis úgy látják, hogy a megújult SZDSZ-en belül folytatni tudnák a munkát, bármikor visszavárjuk őket, mint ahogy a régi motorosokat is, aki a ’90-es években az SZDSZ-ben politizáltak. Ilyen például Beregszászi Sándor, aki visszatért, és ma már ügyvivőként dolgozik. Ha ő is úgy látja, hogy van jövője az új irányvonalnak, akkor ebben nekünk is hinnünk kell. – Retkes Attila elnök Szegeden patrióta-liberális pártként határozta meg az SZDSZ-t. – Találó meghatározás. Azt hiszem, nem célunk néppárttá lennünk, nem is tudnánk olyanokat mondani, amivel nagy tömegeket lehetne megszólítani. Azt viszont hiszem, hogy van 8-10 százalék liberális gondolkodású polgár, aki vevő a mi értékrendünkre. Emlékezzünk csak a ’90-es évek közepén a sorkatonaság eltörlésére tett SZDSZ-es javaslatra, amit a párt aztán következetesen végigvitt. Ilyenek kellenek most is. Nem szeretnék ama viccbéli kisegérként együtt dübörögni az elefánttal a hídon. Sokkal visszafogottabb SZDSZ-t szeretnénk, amely kritikát és önkritikát is tud gyakorolni. Elég a nagy arcból. Nem vagyunk nagy párt, nem vagyunk „kormánypárt”. Szolid, de következetes politizálásra törekszünk. Ha a párt túléli ezt a választást – addigra össze tudjuk rakni, lesz normális programja -, utána már biztos megmarad.