Közélet

Kamukommunikáció Szegeden? Álfelmérések a városházán

Kamukommunikáció Szegeden? Álfelmérések a városházán

2009. október 28., szerda
Kamukommunikáció Szegeden? Álfelmérések a városházán
Komoly kritikával kezelendők a szegedi városvezetés és a magánberuházók kommunikációjában több nagyprojekt (2-es villamos fejlesztése, fürdőberuházás, piacrekonstrukció) kapcsán hivatkozott lakossági felmérések – állítja Málovics György közgazdász. A Védegylet szegedi csoportjának egyik munkatársa szerint a szóban forgó vizsgálatok álfelmérések, illetve rossz módszertanú vagy nem létező közvélemény-kutatások.

2-es villamos: nem merülhettek föl új szempontok

A tömegközlekedési projekt keretében létesülő 2-es villamossal kapcsolatban a városvezetés folyamatosan azt hangoztatta – az ellenzéki és civil kritikákkal szemben –, hogy közvélemény-kutatási adatok szerint az emberek akarják ezt a villamost. Málovics György, a Védegylet szegedi csoportjának egyik munkatársa (alsó képünkön) az adatfelvétellel kapcsolatos információkhoz Tapasztó Sándor, a Szeged Pólus Nonprofit Kft. projektigazgatója jóvoltából juthatott hozzá. „Az anyagban igen komoly módszertani problémákra bukkantam, bukkantunk. A kész műszaki tervek alapján kérdezték az embereket 2007 októberében, vagyis nagy valószínűséggel a projekt gazdáinak nem is állt szándékában a lakossági vélemények becsatornázása. A döntés utáni közvélemény-kutatás módszere így gyakorlatilag alkalmatlan bármiféle projekt lakossági igényekhez történő hozzáigazítására. Ebből a felismerésből fakadóan manapság a lakossági érdekek/értékek artikulálására nálunk jobban működő demokráciákban a részvételre és a társadalmi vitára sokkal jobb lehetőséget nyújtó módszerek vannak, mint például az állampolgári tanácsok, a 'XXI. századi városgyűlések' vagy a vitázó közvélemény-kutatás” – állítja a közgazdász. Hozzáteszi: a kutatási módszer alkalmatlanságát bizonyítja, hogy a megkérdezettek olyan előnyöket tulajdonítottak a projektnek (például: a közlekedés környezetbaráttá válása, a levegő-, zaj- és porszennyezés csökkenése), melyek szakértői vélemények szerint jó eséllyel nem, vagy csak minimális mértékben következnek be. Az ehhez hasonló, összetett hatásokkal járó döntések esetében ezért a lakossági vélemények kikérése előtt mindenképpen szükséges egy kiegyensúlyozott, tudományos módszertannal alátámasztott kommunikációs folyamat kivitelezése, hogy a megkérdezettek egyáltalán autentikus véleményt alakíthassanak ki. Mindezek tükrében különösen visszás, hogy a – projekt tényleges hatásait feltehetően ismerő – önkormányzat ezen eredmények alapján kommunikálja a projekt lakossági támogatását. A mintavétellel kapcsolatban is komoly aggályok merülnek föl. „A minta elemszáma túl alacsony és reprezentativitása nem bizonyítható. Mindössze 321 környékbelit – a Rókusi krt. környékén lakót – kérdeztek, miközben egy szegedi felmérésben a hibalehetőségek csökkentéséhez közvélemény-kutatói hüvelykujjszabály alapján legalább 400 főt ildomos vizsgálni. Ráadásul mivel a fejlesztés az egész várost érinti, más városrészek lakóit is be lehetett volna vonni. Így tehát az sem jelenthető ki, hogy a kapott eredmény az egész helyi lakosságra általánosítható” – mondja a szakember. Málovics György úgy összegez: ez a kutatás utólagos (nem bevonó jellegű), a módszer rosszul megválasztott, az eredmények a projekt tényleges hatásainak lakossági támogatását megkérdőjelezik, és az eredményeket az önkormányzat torzítva kommunikálja.

Ligetfürdő-beruházás: abszurd kérdés, furcsa minta

A Ligetfürdő-ügyben már nem is egyszerűen rossz módszertanú kutatásról, hanem álfelmérésről beszélhetünk – folytatja a civil szervezet vezetője. Hülvely István, a Hunguest Hotels vezérigazgatója egy 2008. májusi lakossági fórumon azt mondta: a szegediek 80 százaléka támogatja az újszegedi fürdőfejlesztést. A Védegyletnek a közérdekű adatokat a városfejlesztési irodától nem sikerült beszereznie, ám az együttműködését felajánló Hülvelytől e-mailben megkapták az úgynevezett közvélemény-kutatást... „Tulajdonképpen egy táblázatról van szó, melyben mindösszesen egy, a 'Szüksége van-e Szegednek óriás élményfürdőre?' kérdésre adott válaszok megoszlása szerepel. Ráadásul a kérdésre adható lehetséges válaszokat is úgy fogalmazták meg, hogy az erőteljesen az 'igen' válasz irányába 'tolta' a válaszadókat. Az adatok forrásáról viszont semmiféle információt nem kaptunk. A mintavételről (időpont, hely, megkérdezettek csoportjának összetétele stb.) semmit, de semmit nem tudunk; egy állítólagos 200 fős mintáról van szó... Így vagy úgy, ez borzasztóan alacsony, reprezentativitása feltehetően nem kielégítő, ráadásul a kérdésfeltevés is abszurd, hiszen nem konkrétan a Ligetfürdővel kapcsolatos beruházásról faggatták az embereket, hanem általában arról, hogy kell-e Szegednek óriás élményfürdő. Ha engem megkérdeznek, lehet, én is igennel válaszolok, mert az embernek nem feltétlenül általában egy óriás élményfürdő Szegeden történő megépítésével, hanem a Ligetfürdő-beruházás körüli durva anomáliákkal van problémája. Mindemellett Hülvely úr rossz emlékezőtehetséggel interpretálta az eredményt, hiszen a táblázat szerint a 200 főnek nem 80, hanem 68 százaléka mondott igent” – így a közgazdász. Málovics György véleménye egyértelmű: ez a módszer tökéletesen alkalmatlan a beruházással kapcsolatos vélemények felmérésére. „Több alkalommal is demonstráltunk és beszélgettünk helyi lakosokkal a beruházásról a Ligetfürdő bejáratánál – így a mi mintánk sem tekinthető reprezentatívnak Szeged lakosságára vonatkozóan –, ahol is az emberek legalább 95 százaléka ellenezte a beruházást...” – fűzi hozzá.

Mars téri piac: akik Botka fórumán tapsoltak...

A legrosszabb azonban a helyzet a Mars téri piac átalakítása esetében. A Délmagyarország című napilap 2008. december 12-i számában ugyanis Botka László polgármesternek egy olyan nyilatkozata jelent meg, miszerint a lakosság 85 százaléka helyesli és támogatja az önkormányzat piacátalakítási terveit. A Védegylet – uniós pénzekről lévén szó – ismét a közérdekű adatok forrásáról, a vonatkozó felmérésről érdeklődött az önkormányzatnál. Eleinte nem kaptak információt, először a polgármester, majd Igaz Ágnes, a fejlesztési iroda vezetőjének szabadságára hivatkozva... Keményebb hangvételű, konkrét jogszabályokra hivatkozó levelek elküldése után azonban Solymos László várospolitikai alpolgármester ajánlott levele érkezett be a civil szervezet címére, benne a megdöbbentő hír: semmiféle közvélemény-kutatást nem tartottak! A Botka által említett adatokat úgy kapták meg, hogy a polgármester lakossági fórumain, beszámolóin a hozzászólók ilyen arányban fejezték ki tetszésüket, ezt tekinti az önkormányzat felmérésnek... „Ezt minimum furcsa kutatási eredményként tálalni. Úgy gondolom, ez a kommunikációs eljárás sokat elmond vagy a polgármester hozzáértéséről vagy szavahihetőségéről – ezt mindenki ítélje meg saját ízlése szerint. Ráadásul a Védegylet terepi tapasztalatai alapján a kereskedők 95 százaléka fél, de a vásárlók nagy többsége is tart az átalakítástól” – mondja a közgazdász. Málovics György végkövetkeztetése a következő: mind szakmai oldalról, mind a civil érdekek szempontjából elfogadhatatlan az az egyoldalú szegedi (PR-) kommunikáció, melyet a fenti három példa szemléltet, s mely álfelméréseken, rossz módszertanú vagy egész egyszerűen nem létező kutatásokon alapul. A közösségi döntéshozatal alapja egy igazi demokráciában a döntés érintettjeinek (azaz azon személyeknek és csoportoknak, akiknek életére a döntések hatással vannak) azonosítása és a döntésekbe való érdemi bevonása. Utóbbi kapcsán alapvető a korrekt, kiegyensúlyozott tájékoztatás, teret kell adni az érintetteknek véleményük kifejtésére a projekteknek még azon szakaszában, amikor azok még érdemben módosíthatók, és a projektek konkrét kialakításánál igenis figyelembe kell venni e véleményeket. Sajnos ettől Szegeden – és tapasztalataink alapján legtöbb esetben az ország más részein is – egyelőre még fényévekre vagyunk.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.