A vajdasági magyarok és a kegyetlen valóság

"Elfeledte-e a Vajdaságot az Európai Parlament?" címmel közmeghallgatást rendezett szerdán Brüsszelben Becsey Zsolt (EPP-ED, Fidesz) és Tőkés László, az Európai Szabad Szövetség/Zöldek képviselője. A hearing célja volt, hogy áttekintsék, miként alakult a nemzeti és etnikai kisebbségek vajdasági helyzete az utóbbi 4 évben emberjogi, gazdasági, jogi, politikai és kulturális-oktatási tekintetben.

A meghívott vendégek között volt

Sonja Licht

, a belgrádi Political Excellence Alapítvány elnöke,

Sonja Biserko,

a Szerbiai Helsinki Bizottság elnöke,

Petar Teofilovoty

vajdasági ombudsman,

Roksanda Nincsity

Szerbia brüsszeli nagykövete,

Süge Zsolt

, a szenttamási Emberi Jogi Központ képviselője, valamint

Bozóki Antal

ügyvéd, az Árgus Magyar Civil Kisebbségvédelmi Egyesület elnöke. Brüsszelben

Bozókival

beszélgettünk a témáról.

- Felszólalásában azt állította, hogy a vajdasági magyarok helyzete szinte semmit sem változott 2005 óta.

- Ez valóban így van. Az ország ma ugyanolyan működésképtelen, mint korábban, a sokszor elátkozott nacionalista és populista erők uralma idején volt. Sem a jelenlegi, sem a korábbi hatalmi koalíció érdemében nem foglalkozott a nemzeti kisebbségek helyzetével, problémáival. Most már szinte biztosan elmondható: a kisebbségi jogok érvényesülése nem tartozik a hatalmi szervek prioritásai közé.

- Nemcsak a gyakori délvidéki magyarverések, a kisebbségek ellen elkövetett atrocitások borzolják a kedélyeket, az is megfigyelhető, hogy a gazdasági életben, a közigazgatásban, az oktatásban, az élet szinte valamennyi területén a magyarok hátrányos megkülönböztetésben részesülnek.

- Szerbiában még mindig a magyarok képezik a legnagyobb lélekszámú kisebbséget, mégis az elmúlt 2 évtizedben gazdasági helyzetük folyamatosan rosszabbodott. A többi nemzeti kisebbséghez viszonyítva aránytalanul nagyobb számban maradtak munka nélkül, vagy a nemzeti hovatartozás miatt nem kaptak munkát. A magyaroknak - a lakosságban való részvételükhöz viszonyítva - nem megfelelő képviselete nyilvánvaló a köztársasági közigazgatási és a tartományi igazságügyi szervekben, az ügyészségben és a rendőrségben, ami a szerbek bizalmatlanságát is jelzi irántuk. A magyar kisebbség - egy-két magyar többségű községet leszámítva - az állami alapítású közvállalatokban, a községi önkormányzatok által létrehozott közvállalatokban is alulreprezentált. A szerb parlament tavaly dec. 22-én a bíróságok és ügyészségek székhelyéről és hatásköréről szóló törvény elfogadásával a Vajdaságban mind a 6 magyar többségű községben (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Topolya és Zenta) megszűnik a bíróság. A törvényt a vajdasági magyarok szervezetei egyértelműen kisebbségellenesnek ítélték meg. A kétnyelvűséggel is komoly gondok vannak a különböző állami szervekben. A hivatalokban, a postán, az orvosi rendelőkben még mutatóban sem találunk kétnyelvű formanyomtatványt és a gyógyszerekkel járó utasítást is csak szerbül olvashatjuk. Vasútállomásokon, buszpályaudvarokon a hangosbemondó szerb nyelven kívül más nyelven nem tájékoztat az induló-érkező járatokról. A helységnévtáblákat -, amelyeken magyar nyelven is szerepel a település neve - gyakran átfestik, összefirkálják, nacionalista jelszavakat pingálnak rá, ezzel is szítva a nemzetek közötti gyűlöletet. Az alkotmány és az oktatási törvény biztosítja ugyan a magyar diákok számára az anyanyelven történő tanulást, de ezt több iskola nem tudja szavatolni. Csökken a magyar nyelven tanuló diákok száma és szűkülnek az anyanyelven történő tanulás lehetőségei. A tankönyvellátással is komoly gondok vannak. A kisebbségi tanulók nem megfelelő szinten sajátítják el a szerb nyelvet, de azok sem törekszenek a környezetükben élő kisebbség nyelvét megtanulni. A Vajdaságban az egyetemen továbbtanulók mindössze 6 százaléka a magyar anyanyelvű hallgató, míg a főiskolások számát tekintve ez az arány 11 százalék. A továbbtanulók száma tehát jóval a demográfiailag elvárt 14,28 százalék alatt van.

- Sok kulturális intézmény, egyesület, amatőr színtársulat csupán az anyaországból érkező támogatásoknak köszönheti létét. E nélkül kimúlnának.

- Valóban, a szerb kormány nem könyvelheti el eredménynek ezen szervezetek meglétét és működését. Évek óta megoldatlan a vajdasági magyar könyvkiadás pénzelése és rendszertelen a magyar nyelvű könyvek és folyóiratok intézményes behozatala is. Kultúránk óriási kárt szenved e miatt.

- A magyar nyelvű tájékoztatás évről évre rosszabb, helyi újságok, rádiók szűnnek meg a médiaprivatizációval, újságírókat bocsátanak el.

- Tavaly is folytatódott a magyar médiumok leépítése, ami már a sajtószabadságot és a tárgyilagos tájékoztatást is veszélyezteti. A közszolgálati vajdasági RTV (VRTV) magyar nyelvű műsorainak tartalma nem megfelelő minőségű, terjedelme pedig folyamatosan csökken. A magyar szerkesztőségben az utóbbi évtizedben foglalkoztatottak száma megfeleződött. Az Újvidéki Rádió a 24 órás magyar adást az 1999-es NATO-bombázások óta csak ultrarövid hullámon sugározza, azért a Vajdaság egyes részen nem is foghatók a műsorok. A 34 vajdasági, magyar nyelven is sugárzó rádió közül 2008. aug. 31.-ével 11 megszűnt. Ezek eltűnése felbecsülhetetlen kárt okozott a magyar lakosok tájékoztatásában. Egyelten napilapunk, a Magyar Szó példányszáma 2 évtizede folyamatosan csökken.

- A tartományi parlament 2003-ban síkra szállt a második világháború alatt és közvetlenül utána elüldözött, ártatlanul megvádolt és ártatlanul szenvedett valamennyi személy teljes mértékű rehabilitációjáért, a szerb parlament azonban a mai napig nem hozott határozatot a kollektív bűnösség elvének eltörléséről.

- Ez így van és a hatóság nem tette lehetővé a csúrogi magyar áldozatok hozzátartozóinak a halottakról való méltó megemlékezést sem. A magyar pártok közös levélben kérték a szerb kormányfőt és a parlament elnökét, hogy a történelmi megbékélés érdekében vizsgálják felül az 1944-45-ös magyarellenes atrocitások ügyét. Válasz a mai napig sem érkezett.

- A kisebbségeket ért atrocitások száma továbbra sem csökkent. Mit tesz az állam ezek megakadályozására?

- Azt, hogy a szerb hatóságok nem tudják, nem akarják vagy képtelenek megküzdeni a kisebbségellenes cselekményekkel, igazolni látszanak a legújabb események is: márc. 17-én, Zomborban 7-8 szerb fiatal megtámadta Balog Eliot 16 éves bezdáni fiút, akinek súlyos sérüléseket okoztak. Márc. 27-én a szabadkai rendőrkapitányság betiltotta a magyarországi Pokolgép rock zenekar koncertjét. Ugyanaznap este 11 óra körül Temerinben magyar fiatalok csoportját, 5-6 fiút mintegy 15 szerb nemzetiségű fiatal támadta meg. És még sorolhatnánk az eseteket. Magyarország schengeni csatlakozásával nehezebbé vált a Szerbiában élő magyarok vízumhoz jutása, ami tovább rontja az ott élő magyarság közhangulatát. Szerbiának sokkal többet kellene tennie a kisebbségek védelme érdekében, mint ahogyan azt a témakörrel foglalkozó politikusok elismerik, mert továbbra is komoly eltérés mutatkozik az elvileg elfogadott nemzetközi kötelezettségek és nyilatkozatok, másrészről a kisebbségek normatív és tényleges helyzete között. Európának is határozottabban lépnie kell(ene) Vajdaság sokszínűségének megőrzése érdekében. A közmeghallgatás zárószavában

Becsey Zsolt

találóan foglalta össze a hallottakat: „Reméljük, Szerbia rájön, hogy mihamarabb integrálódni akar és nemcsak belépni az EU-ba."