Tévúton a magyar felsőoktatás – vissza a gyökerekhez!

Van-e jövője a magyar felsőoktatásnak? Ezzel a címmel rendezett nemrégiben konferenciát a fővárosban a Professzorok Batthyány Köre, abban a reményben, hogy a mondatvégi pont mihamarabb határozott felkiáltójellé változik. Dux László, a Szegedi Tudományegyetem professzora, a kör szegedi csoportjának elnöke szerint az utóbbi évek liberális reformjainak sorozata, a bolognai rendszer erőltetett, átgondolatlan bevetése súlyos csapást jelentett hazánk felsőoktatása számára, így mihamarabb vissza kell térni az Eötvös-Trefort-Klebelsberg-féle alapokhoz.

A Van-e jövője a magyar felsőoktatásnak? című, január 24-i szakmai rendezvény előadói -

Kovács Árpád,

az Állami Számvevőszék elnöke,

Barsiné Pataky Etelka

európai parlamenti képviselő,

Keszei Ernő

professzor (ELTE),

Szollár Lajos

professzor, dékán (Semmelweis Egyetem) és

Kristóf Péter

doktorjelölt, a Klebelsberg Tudáspolitikai Szakkollégium vezetője - különböző szempontokból vizsgálták meg, hová jutott az elmúlt néhány évben a magyar felsőoktatás. A konferencia ötlete a Professzorok Batthyány Köre novemberi közgyűlésén merült föl - mondta a SZEGEDma.hu-nak

Dux László

-, mivel rengeteg aggasztó jelet tapasztaltak a felsőoktatás területén. „Át szerettük volna tekinteni, hogy egy kormányváltás után mit kell azonnal megváltoztatni, mi az, amit kisebb változtatásokkal meg lehet hagyni, illetve mely területek károsodtak helyrehozhatatlanul vagy nehezen helyrehozhatóan" - magyarázza a szegedi professzor.

Katasztrófatörténet: Padlóra küldött felsőoktatás

Dux László egyetlen szóval jellemzi az utóbbi évek liberális irányítási rendszerét, reformjait: katasztrófatörténet. „Az elmúlt száz-százötven évben nagyon erős, versenyképes felsőoktatási rendszer jött létre Magyarországon

Eötvös József, Eötvös Loránd, Trefort Ágoston

, majd Trianont követően

Klebelsberg Kunó

kultuszminisztersége (s az ő felsőoktatási államtitkára,

Magyary Zoltán

) tevékenysége révén. Mind a tanár- és tanítóképzés, mind az elitképzés kiválóan működött - legalább hat Nobel-díjas tanult a magyarországi közép- és felsőoktatásban. Az Eötvös-Trefort-Klebelsberg-féle oktatási rendszert a szocializmus negyven éve sem tudta tönkretenni, rengeteg pozitív kezdeményezés - középiskolai tanulmányi versenyek, diáksport-mozgalom, hallgatói tudományos munka - erősödött meg ebben az időszakban. A rendszerváltás utáni első ciklus is jelentős eredményeket hozott az egyetemi autonómia, a doktori iskolák, illetve a Magyar Akkreditációs Bizottság megteremtésével, utána viszont a Bokros-csomag, a tandíjkötelezettség, az elvonások nagy depressziót hoztak. 1999/2000-ben az egyetemi integrációs törvény elfogadása még fordulatot jelentett, hiszen versenyképes, kellő üzemméretű, kompatibilis rendszer alakult, alakulhatott volna ki, 2002 után a liberális irányítás alatt viszont további súlyos károk érték a magyar felsőoktatást: a bolognai rendszer átgondolatlan, erőltetett bevezetésével néhány év alatt totálisan padlóra küldték a felsőoktatási rendszerünket" - fejti ki a SZEGEDma.hu-nak az SZTE Biokémiai Intézetének tanszékvezető professzora.

A vagyon felélésének kockázatai

A bolognai szerződést egyébként még a Fidesz-kormány időszakában írták alá, ám a végrehajtása több esetben is merőben eltér a valódi tartalomtól. „Szó sincs róla, hogy a képzési formákat kellene azonossá tenni Európában, valójában a diplomákat, végzettségeket kell csereszabatossá, beazonosíthatóvá tenni! Ez azonban az oktatási rendszer szétdúrása nélkül is meg lehet valósítani. Olaszország, Németország, Franciaország és Anglia is megtartotta rendszerét, csak azt nézték meg, hogy kiadott diplomáik más országokban minek felelnek meg" - így Dux László. Hozzáteszi: a reformok védelmezői részéről álságos az az érv, hogy nem lett rosszabb a rendszer, mert egyrészről ez nehezen hihető, másrészt ha néhány év iszonyatos papírmunkájával, anyagi erőfeszítéseivel, zűrzavarával csak egy helyben tudtunk topogni, akkor azért valakinek felelnie kell, hiszen ennyi idő alatt csodákat lehetett volna művelni! A Professzorok Batthyány Köre komoly veszélyt lát a felsőoktatási törvény azon módosításában, mely szerint a felsőoktatási intézmények értékesíthetik az saját tulajdonukban vagy vagyonkezelésükben lévő ingatlanokat. Mint mondja, a közérdek számára meg kell óvni a közvagyont. „A jelenlegi gazdasági helyzetben igen kockázatos megnyitni azt a kaput, hogy piacra vihetik ingatlanjaikat az intézmények, hiszen nagy valószínűséggel nem hosszú távú stratégia szerint használják majd ezt a lehetőséget, hanem a pillanatnyi fizetési gondok enyhítésére" - magyarázza. Dux professzor szerint ideje kimondani, hol rontottuk el. A szegedi csoportelnök úgy látja, 2002 körül következett be a törés, hiszen az integrációs törvény lehetőségei versenyképes stratégiai ágazatot kezdtek kialakítani, majd a liberális - elsősorban

Magyar Bálint

nevéhez köthető - minisztériumi intézkedések súlyos károkat okoztak.

Kényszerpályán: Nyoma sincs az ígérgetett uniós pénzeknek

Nagy kérdés, mennyire fordíthatóak vissza az elmúlt hat év során elindult folyamatok. Dux László úgy véli: ha nyíltan beszélünk a problémákról, s ha a komoly tudományos, kutatói múlttal, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező magyarországi szakemberek összefognak, lassan elindulhatunk felfelé - a kályhától, azaz az Eötvös-Trefort-Klebelsberg-féle alapoktól... „Senki sem tudja, hogy a jelen gazdasági válságban mi lesz azokkal, akik három év után diplomát kapnak a kezükbe. A régi, klebelsbergi típusú párhuzamos felsőoktatásban a főiskolai képzésnek az volt az előnye, hogy gyakorlati, a munkaerőpiacon hasznosítható tudást nyújtott, míg az egyetem elsősorban elméleti alapokat adott, a tudományos karrier felé irányított. Most a hároméves alapképzésben alig nyílik lehetőség a gyakorlatszerzésre, így mindenképpen szükségesnek tartok valamiféle negyedik, gyakorlati évet azok számára, akik nem találják az utat a munkaerőpiacra" - így a professzor. Lassan, óvatosan meg lehet próbálkozni a régi, osztatlan oktatási struktúra visszaállításával is - fűzi hozzá. „Borzasztóan nagy a felelőssége annak, aki ilyen rendszerbe belenyúl, mert a hatásai évek múlva mutatkoznak. A bolognai rendszer 2005-ös brutális, hirtelen bevezetésében rosszhiszeműség érhető tetten, hiszen olyan EU-s pénzekre is hivatkozva történt ez meg, melyeknek ma nyomát sem látjuk - gondoljunk csak a szegedi 2000 ágyas klinikai tömbre vagy az úgynevezett Biopoliszra. Kényszerpályára kerültek az intézmények, épp ezért átgondoltan szabad csak változtatni. Megkönnyítheti a majdani visszaállást, hogy az első adatok szerint döbbenetesen kevesen végeznek BA-, illetve BSc-szinten, a hallgató többsége 'eltűnt', elakadt a bemerevített, túlbürokratizált képzési rendszerben".

Veszélyforrást látnak az egyetemistákban?

Dux László szerint fontos az is, hogy végre fel merjük vállalni a következetes intézményszám-csökkentést, illetőleg tegyünk azért, hogy megerősödjenek a hallgató-hallgató, illetve a hallgató-oktató közötti személyes kapcsolatok. „Ha jól működne a magyar gazdaság, akkor is irreális lenne a hetven fölötti számú felsőoktatási intézmény. Vissza kell térni az integrációs törvényhez, meg kell szüntetni a burjánzást. Szigorúan szakmai szempontok figyelembevételével, a minőség és a szakmai szempontok alapján ki kell választani a húsz-egynéhány egyetemet, melyek versenyképesen működtethetőek, s közöttük kell megosztani a rendelkezésre álló forrásokat. 1848, 1956, 1968 eseményeinek ismeretében az is érthető, hogy a diktatúra felé kacsingató rendszerek nem szeretik a horizontális szolidaritáson alapuló szerveződéseket, így veszélyforrást látnak a tudatos, független, világosan látó egyénekben, az egyetemistákban. Sürgősen tenni kell azért, hogy a némiképp talán tudatosan elsorvasztott hallgatói közösségek, évfolyamok, csoportok új erőre kapjanak, illetve erősödjön az oktatók és hallgatók közötti személyes kapcsolat, hiszen csak ez által biztosítható az erkölcsi értékrend átadása, a példamutatás, a klasszikus mester-tanítvány viszony" - fogalmaz. Dux László a SZEGEDma.hu-nak azt is elmondta: a fővárosi konferencia előadásainak és vitájának anyaga a kör honlapján elérhető lesz, tovább konkrét tervként fogalmazódott meg, hogy még a nyárig két további szakmai fórumot tartanak egy-egy részterületre fókuszálva.