Mégis van botrány? „Lófara”, igazodj!

Ahogy azt a pénteki cikkünkben ígértük, folytatjuk a Reök-palota előtti 3. Honvéd Huszárezred lovas szoborral kapcsolatos cikksorozatunkat. A belváros felújításához kapcsolódva alakítanák át a köznyelvben „Lófaraként" ismert teret. A tér tervezői azonban úgy változtatnák meg az egyetem jogi karának szomszédságában fekvő területet, hogy teljesen megbontanák az eddig fennálló városépítészeti szerkezet egyik geometriai elemét, a szobrot pedig néhány méterrel arrébb helyeznék. A szakmai lektorátus nem támogatja az emlékmű elmozdítását, több civilszervezet tiltakozik, a tervezők szándékos botránykeltésről beszélnek, a városvezetés politikai támadást emleget.

A „Lófara" körül kialakult helyzettel foglalkozó

első cikkünkben

a terveket bíráló szakmai lektorátus építész szakértőjét,

Koczor Györgyöt

kértük meg, hogy tolmácsolja véleményét. A Csongrád Megyei Építészkamara alelnöke, Ybl-díjas építész szerint egy hősi emlékművet, amely kegyeleti hely, nem szokás arrébb pakolni, de az ötlet építészetileg sem támogatható, hiszen az árvíz után felépült városszerkezet gyűrűsugaras rendszerében a „Lófara" egy tökéletes geometriai befejező, városszerkezet-történeti elem, ami pontosan illeszkedik a városképbe. A változással ráadásul a zöld terület is csökken.

A városvédő akár demonstrálna is

A szobor áthelyezésének kérdésére először egy civil szervezet, a Szegedi Hagyományőrző és Városvédő Egyesület tagja,

ifjabb Szilágyi Árpád

hívta fel a figyelmünket, aki elmondása szerint akár a demonstrációig is elmegy, hogy a huszár szobor a helyén maradjon. A SZEGEDma.hu az egyesület elnökét,

v. Szilágyi Árpádot

is felkereste, aki egy nyilatkozatot juttatott el szerkesztőségünkbe. A hagyományőrzők és városvédők szerint az emlékművet az éltben maradt huszárok saját pénzükből, adományokból emelték az akkori városvezetés egyetértésével, segítségével egy közösen kiválasztott helyre. A városvédők szerint a mostani terekben nem vették figyelembe a jogi kar és a szobor körüli kegyeleti kert geometrikus vonalvezetését, ami egy pontban végződik, s így a szobor s a kert összhangban marad az egyetemi és a környező épületekkel. Az egyesület elnöke levelében kérdezi, hogy a terv bemutatása miért nem egy lakossági fórumon történt? „A terv nem lehet öncélú, az nem készülhet a Reök-palota 'működtetőinek', birtoklóinak, kiváltságosainak szája íze szerint, még akkor sem, ha a Reök veszteséges üzemeltetését a 'terasz' gazdaságos, a szegények számára megfizethetetlen áruválasztékából akarják pótolni, nyereségessé tenni" - áll a levélben.

A lovas szobor nem sakkfigura

A Lajtorja Fiatal Alkotóművészek Kulturális Egyesületének elnöke,

Simor Márton

szobrász és tanár szerint a 3. Honvéd Huszárezred nem egy sakkfigura, amivel lépegetni kell. A szobrász - akinek elmondása szerint az egyesület fiatal alkotói is támogatják véleményben -, elmondta, hogy az elmozdítás szükségességét nem tudták meggyőző érvékkel alátámasztani.

„

Egy magyar, katonai, kegyeleti emlékművet ne helyezgessünk csak úgy egyszerűen ide vagy oda, függetlenül attól, hogy az nem katonai sírhelyen áll" - érvelt Simor. „Ez a huszár szobor nem pusztán egy egyszerű köztéri alkotás, hanem hősi emlékmű. Abból a szempontból sem látom indokoltnak az áthelyezést, mivel az emlékmű jelenlegi helye a jogi karral szemben, az egyetemi épület bejáratának tengelyében van. Bizonyára nem hiába helyezték el azt ilyen elrendezésben akkoriban. Az egyetem épülete és a Reök-palota akkor is kijelölte már ennek a térnek egy ilyen emlékmű által elfoglalható helyét. Tehát - bár nem vagyok építész, csak talán bizonyos arányérzékkel megáldott ember - nem látom az okát egy néhány méteres költöztetésnek. Próbáljuk meg úgy tisztelni ezt az emlékművet és nem háborgatni, mint egy öreg fát egy parkban."

A társtervező szerint a szakma mondjon véleményt

Az első „lófarás" cikkünket követően

Pacsika Emília

textilművész - aki

Nagy Imre

városépítésszel közösen, a generáltervező

Fekete Zoltán

felkérésére vállalkoztak a Kölcsey utca berendezésének elkészítésére - levelet írt a szerzőnek, mely szerint Koczor György véleménye nem egyezik a szakma véleményével, az csak egy személyes állásfoglalás. Az iparművész szerkesztőségbe eljuttatott levelében elmondta, hogy az ügyben a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművelődési Lektorátus szakértői bizottságának a szakvéleménye a mérvadó, amely sokkal egzaktabban fogalmaz, mint Koczor György, és nem azonos az a vélemény a szakértői bizottság építészének véleményével. Az iparművész először arra hívta fel a figyelmünket, hogy a bizottság vizsgálódásának tárgya maga a szobor rekonstrukciója volt csupán és nem az áthelyezése. Íme a szakvélemény erre vonatkozó része: „... a bizottság helyszíni szemlét tartott a 3. Honvéd Huszárezred emlékmű áthelyezésének tárgyában, valamint a szakértők véleményezték a szobor és talpazata restaurálásának tervét." A lektorátusi szakvélemény összegzése pedig így íródott: „A szakértői vélemény alapján a lektorátus

nem javasolja a szobor áthelyezését

, az új funkciót és téralakítást a városképi jelentőségű

szobor helyének változatlan megtartásával, védelmével

javasolja megterveztetni..." A társtervező levelében egyébként felesleges és szándékos botránykeltésről beszélt cikkeinkkel kapcsolatban.

A képviselő udvarias, az alpolgármester vádaskodik...

A politikai szereplők közül decemberi cikkünkben először a belváros képviselőjét,

Hekáné Szondi Ildikót

(MSZP) kerestük meg, aki udvariasan, diplomatikusan válaszolt, miszerint tájékozódik majd az ügyben, és a választók többségének kérésére fog cselekedni. Januárban pedig szervez egy beszélgetést a Közéleti Kávéházban. (Amint azt már leírtuk a SZEGEDma.hu csak egy olyan időpontot talált, ahol mint téma beilleszthető talán a szoborügy. Ez pedig a január 20-ai beszélgetés a város műemlék épületeinek sorsáról.) Felkerestük

Nagy Sándor

(SZDSZ) városfejlesztési alpolgármestert, aki elektronikus levélben visszautasította nyilatkozattételt „Lófara"-ügyben, mondván: olvasta

a témával kapcsolatos első cikkünket

, s úgy gondolja, a SZEGEDma.hu szakmai kérdésből akar politikai kérdést faragni.