Jön a szigorítás: vége a Legolaszok és Gidák korszakának?
Egy új törvénymódosítás értelmében hamarosan a kormány kultúráért felelős minisztere dönthet arról, milyen keresztneveket lehet hivatalosan adni Magyarországon – jelentette be az Országgyűlésben Kósa Lajos, a Fidesz országgyűlési képviselője - írta meg a Magyar Nemzet. A javaslat célja, hogy a jövőben ne kerülhessenek olyan „különleges” utónevek az anyakönyvekbe, mint a Legolasz, a Gida vagy a Késav.
Nevek és nemzeti identitás
Mindenki legszemélyesebb identitásának részéhez tartozik a saját neve, ugyanakkor egy nemzet identitásához is hozzátartozik annak keresztnévkincse – fogalmazott Kósa Lajos, aki szerint jelenleg túlzottan laza szabályozás vonatkozik az utónevekre. Ma ugyanis a Nyelvtudományi Intézet bírálata alapján kerülhet fel új keresztnév a választható nevek listájára, amely az intézet honlapján elérhető.
A kormánypárti képviselő azonban kifogásolja, hogy ez nem számít közhiteles forrásnak, így az anyakönyvezés „internetes utánanézés” alapján zajlik. A jövőben ehelyett a Magyar Közlönyben jelenne meg a hivatalos névjegyzék, és az új nevek felvétele is minisztériumi hatáskörbe kerülne, szakértők bevonásával.
A furcsa nevek ideje lejárhat
Kósa Lajos szerint jelenleg is több tucat olyan név szerepel a listán, amelyek „nem méltók a magyar névkultúrához”.
Példaként említette a Kandida és Orália női neveket, valamint férfinevek közül az Ordát, Gidát vagy épp Legolaszt – amely utóbbi J.R.R. Tolkien regényhőséről, egy tünde íjászról kapta a nevét.
A politikus hangsúlyozta: a jelenlegi névjegyzékben 220 olyan név is szerepel, amelyet senki nem visel, miközben sokan választanak nyugat-európai mintára idegen hangzású neveket.
Maradnak a hagyományos és ősi magyar nevek
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint tavaly a fiúknál a Dominik, Levente és Olivér, míg a lányoknál a Luca, Hanna és Zoé voltak a leggyakoribb keresztnevek. Kósa szerint azonban bíztató jel, hogy az új trendek mellett egyre többen választanak ősi magyar, török és latin eredetű neveket is.
A törvényjavaslat arról is rendelkezne, hogy a nemzetiségi önkormányzatok kétharmados többséggel dönthessenek a saját névlistáikról, ezzel biztosítva a kisebbségek kulturális autonómiáját.
Vissza a hagyományokhoz?
A vita újra ráirányította a figyelmet arra a kérdésre, hogy hol húzódik a határ az egyéni szabadság és a nemzeti kultúra védelme között. Vajon meddig lehet „szabadon” elnevezni gyermekeinket, és hol kezdődik az állam felelőssége az identitásképzés terén?
Ha a javaslatot elfogadják, a Legolaszok, Ordák és Gidák korszaka valóban lezárulhat.
