Díjnyertes pálinkák a gyálai Gyálai Antaltól + FOTÓK

Gyálai Tóni bácsi eltűnt, majd szó szerint egy rakat nyakba akasztós és díszes tokban lapuló emlékéremmel tért vissza. Ezeket mind különböző pálinkafesztiválon érdemelte ki, ahogyan fogalmaz, nem is nagyon volt olyan verseny, amelyről üres kézzel tért volna haza, ha nem aranyat, akkor bronzot.

Péter, Pál előtt egy nappal a tiszaszigeti határátkelő melletti területen szerbiai vendégek – a Vajdasági Szövetkezeti Szövetség, amely több mint ötszáz termelő szervezet munkáját koordinálja – részvételével jelképesen is megkezdődött az aratás megyénkben. Az esemény rendkívüli publicitást kapott déli szomszédunknál, a rögtönzött sátorban, ahogyan illik, sörrel és finom házi pálinkával várták a népes újságíróhad jeles képviselőit, akiket a 30 fokos hőség ellenére sem kellett fogyasztásra biztatni. Itt tudtuk meg, hogy a rendkívül finom pálinka a gyálai

Gyálai Antaltól

származik, aki pár száz méterre lakik a szerb-magyar határtól, s messzi földön híres – számos európai országba, így a németekhez, angolokhoz is eljutott már – a különböző gyümölcsökből készült kisüstije. Gondoltunk egyet, senki sem várakozott az átkelőnél, ugorjunk át, s látogassuk meg a pálinkamestert. Az alapos leírás után a házát nem lehetett eltéveszteni. A 64 éves Tóni bácsi a vajdaságiakra jellemző közvetlenséggel régi ismerősökként fogadott bennünket. Leültetett a verandára, majd előkerültek a finomabbnál finomabb, orvosságszámba menő pálinkák. Természetesen mind meg kellett kóstolni és véleményezni. Tóni bácsi 15 éve foglalkozik pálinkafőzéssel, a mesterséget édesapjától leste el, aki nagyon értett a nemes nedű készítéséhez. Bérfőzőként is dolgozott, ha hívták, házhoz is elment, Szerbiában még szerencsére nem léptek életbe a mindent agyonszabályozó EU-s törvények. Tavaly azonban gondolt egyet, s eladta a két keréken guruló rézüstöt és a hatalmas hűtőtartályt, most már csak odahaza főzi a finom targyit.

Titkok márpedig nincsenek

Saját gyümölcsöse van, de vásárol is pálinkának valót. Azt vallja, a gyümölcsöt igenis ki kell magozni, viszont van olyan eset, amikor nem árt, ha érződik egy kicsit a mag íze is. A meggy esetében például a mester azt javasolja, ha már kimagozták a gyümölcsöt, érdemes megszárítani a magját, s úgy visszahelyezni. A maradék mag sem megy kárba, mert kiszárítva igen jó tüzelőanyag. Erjeszteni is lehet, a hatása ugyanaz lesz. A barackot és a szilvát természetesen magozzuk, ugyanakkor nagyon ügyelünk arra, hogy még véletlenül sem kerüljön penészes, rohadt gyümölcs a cefrébe, mert az mindent elront. Azt tartja: csak olyan alapanyagot szabad cefrének elkészíteni, ami feldolgozás előtt akár a gyümölcstálon is megállná a helyét. Különösebb titok nincs, az elmondottakon kívül ügyelni kell a megfelelő tűz megválasztására. Hirtelen erős lángnál az üstből a réz is bekerülhet a párlatba, valamint a pára nem tud folyadékká válni. Tüzelésnél Tóni bácsi egy kicsit szeret sietni, ezért ezt a kényes feladatot, felesége, Rozika néni többnyire átveszi tőle. Hét-nyolcféle pálinka mindig van a kamrában, eddig 12 fajta volt a legtöbb, amivel Antal bácsi kísérletezett. Előkerül egy óriásflaskában 3 éves eper pálinka, ami valóságos unikumnak számít, hiszen a Mária Terézia idejében telepített eperfák közül egyre kevesebb van a Vajdaságban. Az epret sem akkor kell szedni, amikor az embernek kedve szottyan. Reggel korán kell minden másnap összeszedni a gyümölcsöt, s még hűvösen lecefrézni. A fát nem szabad rázni, nehogy a zöld eper is belekerüljön. Hogy milyen az íze, semmihez sem hasonlítható, valóságos orvosság. Szóba kerülnek a hozamok is. A mobil üstbe egyszerre 150 liternyi cefre fér, de nem szabad púposan megtömni a szerkezetet. Az sem mindegy, milyen gyümölcs van soron. Ha 100 kilós mennyiséget nézünk, minden fajta más mennyiségű pálinkát ad. A szilva a leggazdaságosabb, mert 100 kilóból akár 12 liternyi pálinka is lehet. Ugyanekkora mennyiségű almából 10, meggyből 8-9, sárgabarackból 7, őszibarackból pedig 6-7 liternyi lesz.

Üres kézzel ritkán tért haza

Noszogatásunkra, hogy beszéljen már eddigi sikereiről is, Tóni bácsi eltűnt, majd szó szerint egy rakat nyakba akasztós és díszes tokban lapuló emlékéremmel tért vissza. Ezeket mind különböző pálinkafesztiválon érdemelte ki, ahogyan fogalmaz, nem is nagyon volt olyan verseny, amelyről üres kézzel tért volna haza, ha nem aranyat, akkor bronzot. Sorolja a helyszíneket: Topolya, Zenta, Gyula, Temerin, Békéscsaba, Nagykikinda, Belgrád, Orosháza stb. Ha jól számoltuk, 18 bronz, 11 ezüst mellett 9 aranyat is hozott már gazdájának a finom kisüsti pálinka, sőt, egy úgynevezett championt is, mely az aranyak között a legmagasabb elismerés. Vendéglátónk elismeri, hogy Magyarországon is most már főznek jó pálinkát, majd elkezdi sorolni a szekszárdi, paksi, békéscsabai pálinkafőző ismerőseit, barátait, de az új üzemek is nagyon profin dolgoznak. Ennek ellenére nagy különbség van például a magyar törköly és a szerb lozovacsa között, noha mindkettő szőlőből van. Míg a törkölyt a borkészítés melléktermékéből, a héjból és a magból főzik, a présben visszamaradó, növényi részekből, addig a lozában benne van a szőlő húsa és leve is. Így az utóbbi kevésbé erős, amit összességében is el lehet mondani a szerb pálinkákról: déli szomszédunknál 50 fokosnál erősebbre ritkán főzik, míg Magyarországon akár 60 fokos is lehet. Tóni bácsi sárgabarack pálinkája még a 49 fokot sem éri el, mert úgy tartja – és mennyire igaza van –, ha erősebb lenne, akkor eltűnne a finom gyümölcsillata.

Evés előtt, közben és után

A beszélgetés közben házigazdánk végig velünk kóstolgatja a különböző pálinkafajtákat, ajánlja a következő finomságot. Hogy melyik az ő kedvence? Mosolyogva csak annyit válaszolt, a sárgabarack és a körte azért, mert evés előtt jó inni, a szilva, szőlő és az alma meg azért, mert ezeket evés előtt és után, valamint közben is igen kellemes fogyasztani. A pálinkát is úgy kellene fogyasztani, mint a bort, evés közben és után, nem pedig éhgyomorra. Tóni bácsi bemutatja a kazánokat, a gondosan tárolt cefrét, a ládákból ránk mosolygó gyümölcsöket. Az edényeket nem szabad egy órára sem mosatlanul hagyni, házigazdánk arra is ügyel, hogy ugyanaz a gyümölcs ugyanabba a hordóba kerüljön, még véletlenül se keveredjenek az ízek. Büszkén megmutatja, majd finoman megkeveri a lekvár illatú és állagú cefrét. Ha megáll a cefre erjedése azonnal főzni kell, vagy rácsavarni a hordó fedelét és lefojtani. Nincs nejlonozás, kartonozás. A nagyüzemekben irányítják az erjedés folyamatát, Antal bácsi ezt is a természetre bízza. Cukrozni szigorúan tilos. Minek, ad eleget e nélkül is. Kísérletező kedvében házigazdánk egyszer a sárgadinnyéből is megpróbált pálinkát főzni, de el kellett dobnia tizenvalahány hordó cefrét, mert akkor még nem tudta, hogyan kell kezelni ezt a gyümölcsöt. A magot kiszedte, s ledarálta a dinnyét, de ott tévedett, hogy elfelejtette lehámozni, ezért munkája kárba veszett. A sárgadinnyéből nagyon finom pálinkát lehet készíteni – vallja –, de óvatosan kell bánni vele. Az erdei gyümölcsökből, magvakból, gyógynövényekből ugyancsak finom itóka készül, de itt hiányzik az alapanyag. A nagyobb pálinkamanufaktúrák ezt úgy oldják meg, hogy Romániából vásárolják az alapanyagot.

Egy literért mennyit kerekeznél?

Jó ízű beszélgetésünket egy vásárló zavarja meg, aki üveggel a kezében jelent meg az udvaron. Látszik, hogy régi kuncsaftról van szó, odaül mellénk, Tóni bácsi pedig pillanatok alatt elé varázsolja a 3 centes kupicákat, neki is kóstolnia kell. Meg is teszi örömmel, szakszerűen nyugtáz egy-egy új ízt, fajtát. Szorít az idő, meg a határ nyitva tartására is ügyelni kell, ezért elbúcsúzunk. Útravalóul veszünk fél-fél liter különböző ízű pálinkát, hiszen a tiszaszigeti vámosok nem az engedékenységükről híresek. A szabály az szabály, egy litert lehet behozni fejenként, nem óhajtunk feleslegesen kockáztatni. A magyar vámhoz érve megpillantjuk kerékpáron azt az urat, akivel 10 perce még együtt poharaztunk Tóni bácsinál. Nyilván Tiszaszigetről ruccant át, s megéri neki, még ha csak 1 litert is visz. Akár találós kérdésnek is beillene: rekkenő hőségben ön mennyit lenne hajlandó kerekezni egy lityi kitűnő páleszért?