Az Innovációs Díj titka: Matuz János a búza „fekete dobozáról”

A jövőnek nemesítünk – vallja Matuz János búzanemesítő. Mire ugyanis a generációk megmutatják, mire képes egy búzafaj, évek telnek el. A hétfőn a SZAB-székházban kiosztott Dél-alföldi Innovációs Díjat gazdasági társaság kategóriában idén is a Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft. kapta Matuz János, az intézmény igazgatói kutatási tanácsadója, az MTA Növénynemesítési Bizottságának elnöke nemesítésének köszönhetően.

A Gabonakutató az elismerést a GK Csillag elnevezésű kiváló termőképességű és jó minőségű, szabadalmazott őszi búzafajtáért nyerte el. A GK Csillag őszi búzát 1993-ban kezdték nemesíteni, a GK Véka és a GK Kalász keresztezésével, a búzafajta családfájában amerikai, bolgár, valamint egykori jugoszláv, illetve szovjet búzát is találni. A nemesített búza 2005-ben kapta meg az állami elismerést, idén már 50-60 ezer hektárt tudtak belőle aratni, és 2011-re a harmadik helyre került a magyarországi 140 búzafajta közül a vetőterület alapján. Szlovákiában és Csehországban is jól szerepelt. Hazai ismertségébe a tavalyi fuzárium is „besegített”, mivel nagyon jól ellenáll a betegségeknek.

– Már másodéves egyetemistaként elkezdett a búzanemesítő pálya irányába tájékozódni.

– 1969-ben kötöttem úgynevezett társadalmi ösztöndíj-szerződést az itteni igazgatóval, akkor még Dél-alföldi Mezőgazdasági Kutatóintézetnek hívták. Itt kezdtem az egyetem elvégzése után, és azóta itt vagyok. Míg hallgató voltam, nyáron idejártam kapálni és növényt szelektálni. Én a ranglétrán végigfutottam mindent a tudományos gyakornoktól a főosztályvezetőn át az igazgatói posztig – 12 évig ezt a státuszt is betölthettem. Mindez nemesítette is az embert, és a kutatómunkában is volt mit csinálnunk: 400-nál több publikációm jelent meg és összesen 47 szabadalmazott búzafajtám van, persze társnemesítőkkel együtt, mert itt mindig kollektív munka folyik.

Sár, gumicsizma, nagydíj

– A legfontosabb kenyérgabonával foglalkozik, a díjátadón tartott előadásában meleg szavakkal szólt hivatásáról és a búzáról magáról is. Népünk hite szerint minden egyes szem magán viseli Krisztus képét.

– Ez egy szép, de nehéz pálya. Az egyik nap gumicsizmában taposod a sarat a növények között, másnap a televíziónak nyilatkozol, vagy éppen az Országházban veszed át az Innovációs Szövetség Nagydíját.

– Ugyanakkor türelemjáték is?

– Minimum 12 év, mire a keresztezéstől eljutunk egy fajtáig. Bonyolultabb tulajdonságok esetén 20-25 év is lehet. Amit most keresztezünk, abból 2020-22 táján lesz valami. Honnan tudhatnánk, hogy akkor milyen búzára lesz szükség? Milyen lesz a termesztés technológiája? Mit akarnak a búzából csinálni: ipari vagy élelmezési növényt? A bizonytalanságok kiküszöbölésére egyszerre sokféle cél irányában nemesítünk. Létrehozunk kiváló minőségbúzát, magas fehérjetartalommal – sajnos így a termés kevesebb, mert valamit valamiért. Termőbúza esetében pedig a minőség másodlagos kérdés.

Szerencse, játék

– Azt mondja tehát, hogy a nemesítés lutri?

– A búza olyan, mint egy fekete doboz. Nem tudni, hogy a kromoszómában levő genetikai információk hogyan helyezkednek el. Ezer kombinációból négy-öt fajtajelölt kerülhet ki átlagosan, amelyek közül egyből ha lesz valami... Persze, ez egy nagy szerencsejáték. Ki tudja, adott növény utódja 12-15 év múlva bekerül-e az országos fajtaminősítésű szervezet kísérleteibe?

– Hogy áll Magyarország az Európai Unióban a búzatermés tekintetében?

– Az unió búzatermése nagyjából 60 millió tonna. Magyarország jól áll, jelentősen tud exportálni. Egy normális búzaévben 4-5 millió tonna is megterem, ebből a hazai fogyasztást 1,5 millió tonna fedezi, emellett még mintegy 300 ezer tonna megy el vetőmagnak, takarmányra ma már alig kell. Magyarország malomkapacitása olyan nagy, hogy valószínűleg az összes termett búzát meg is tudnánk őrölni. Jobb is lenne lisztet exportálni, mert annak jobb ára van, de sajnos a vevők ragaszkodnak a búzaexporthoz.

A búzát se becsüljük...