Nehéz felfogni a mai ember számára, hogy milyen válságos helyzetben vagyunk - vallja Hetesi Zsolt, az ELTE fizikusa, aki a Föld jövőjéről és a fogyasztói társadalom fenntarthatatlanságáról tartott előadást Szegeden, a Katolikus Házban. „Meddig biztosítható a nyugati ember életszínvonala az ökoszisztéma visszafordíthatatlan tönkretétele nélkül?” „Milyen paradigmaváltásra kényszeríti az emberiséget a fosszilis energiaforrások kimerülése?” „Gazdasági, társadalmi vagy morális gyökerű az élővilág gátlástalan kizsákmányolása, amely az emberi társadalommal együtt a Föld megmaradását is fenyegeti?” „Maradhat-e élet a Földön az emberiség pusztulása után?” – Hetesi Zsoltnak, a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Egyetemközi Kutatócsoport tagjának előadásai, jelentései és a társszerzőségében megjelent „Az utolsó kísérlet” című tanulmánykötete efféle, mára távolról sem az utópisztikus fantazmagóriák körébe utalható problémák felvetésével sokkolták a közönséget. Úton a végső pusztulás felé?
A földi világ fennmaradásáért érzett felelősség ugyanakkor immár nemcsak távlati stratégiáink felvázolásánál, de mindennapi döntéseink meghozatalánál is megkerülhetetlen szempont. A fejlődés mitologizálására alapozott nyugati modell – mint azt az India és Kína gazdasági felzárkózásával együtt járó „környezetszennyezési boom” mutatja – tarthatatlannak bizonyult. A felelősség elodázásából következő hatások napról napra közelebb juttatják bolygónkat a visszafordíthatatlan pusztuláshoz. Mit tehet az egyén a politikai és gazdasági érdekkörök szűklátókörűsége és harácsoló mentalitása ellenében? A megoldást egyesek a civilizált társadalomból való kivonulás utópiájában látják. Mások – soraikban szaktekintélyekkel – kicsinyíteni igyekeznek az emberiség felelőtlen gazdálkodásának várható hatásait az élővilág egészére. Hetesi Zsolt az energiaforrások kimerülését mutató, számszerű adatokkal látványosan cáfolta a gazdasági növekedés különféle teóriáit – fizikai, társadalomtudományi, ökológiai és gazdasági érvek sorát tárta a megjelentek elé –, miközben többször hangsúlyozta a szemléletváltás, a morális felelősség egyre sürgetőbb fontosságát. Radikálisan csökkenteni a fogyasztást!
Hallgatói kérdésekre, melyek a Föld és az emberiség jövőjére vonatkozó lehetséges forgatókönyveket firtatták, a fizikus olyan jövőkép tudatosítását tartotta hasznosnak, amely a fogyasztás – hangsúlyosan a fogyasztói civilizációra jellemző ártalmas és haszontalan termékek előállításának – radikális csökkentését, a helyben termelés és a társadalmi közösségek megerősítésének lehetőségét tekinti elsődleges felelősségének. A társadalmi és politikai közöny ellenében a civil kezdeményezések erejében hisz. A fosszilis energiahordozók helyettesítését az alternatív energiahordozók - a nap, a szél, a biomassza, a geotermikus energia - hasznosításában, a vízkészletünkkel való jó gazda bánásmódot az ártéri gazdálkodásban és a víztározók kiépítésében látja. A kieső, vagy radikálisan csökkenő energiaforrások pótlását számításai szerint mindezen alternatív lehetőségek teljes kihasználásával sem tudnánk kiváltani, mely eleve feltételezne Magyarországon sok száz négyzetkilométernyi napelemmel működtetett naperőművet, hegységeinkben működő szélerőműveket, 2 km mélyre fúrt, a Föld hőjét kitermelni tudó kutakat, amelyek helyett ma – e felvillantások szerint a jövőben használatlanná váló – autópályákat építünk… Az előadó kitért a keresztények, sőt minden ember felelősségére is: az ószövetségi teremtéstörténet értelmében az ember azért kapta a Földet, „hogy művelje és őrizze meg” (Teremtés könyve 2,15). Közös feladatunk és felelősségünk a teremtett világ védelme, a bibliai parancs mindkét tagját megtartva és elvégezve.