Miért igazságtalan az EVA?

Az egyszerűsített vállalkozói adóból (EVA) a 2008-ra előirányzott bevétel 99%-a, 166,5 milliárd forint folyt be tavaly - áll a Pénzügyminisztérium által publikált államháztartási mérlegben. A minisztériumnak sikerült viszonylag pontosan becéloznia az EVA-bevételt, hiszen a tényleges összeg alig 2 milliárddal maradt el a 168,7 milliárd forintos előirányzottól. Az indulás évében az EVA 2003-ban 31, 2004-ben 67, 2005-ben 91,4, 2006-ban 143,1, 2007-ben pedig 152,8 milliárdot hozott a költségvetésnek.

Az EVÁ-s adóalanyok száma megközelíti a 100 000-ret. Az említett adónem kulcsa 2006 októberéig a bruttó árbevétel 15 százaléka volt, azóta az árbevétel 25 százaléka. Az adó- és járuléktörvények módosításáról december 1-jén elfogadott törvény szerint február 1-jétől az EVÁ-soknak meg kell őrizniük a beszerzéseikhez kapcsolódó számlákat is. Az intézkedés állítólag a gazdaság kifehérítését szolgálja, noha a közgazdászok és pénzügyi szakemberek többsége szerint az EVA tulajdonképpen az adóelkerülés melegágya. Az EVA szerint adózó egyéni és társas vállalkozások arányosan, szinte minden más jövedelemszerzési formánál kevesebb adót fizetnek, azaz privilegizált helyzetben vannak. Ha egy EVÁ-s vállalkozó 100 000+20% áfa, vagyis 120 000 forint bruttó jövedelemhez jut, ennek összesen 25%-át (az egészségügyi hozzájárulás 1%-ával 26%-ot, de ettől tekintsünk el) fizeti be az államháztartásnak. Azaz 30 000 forintot - neki megmarad tisztán 90 000. Ha egy foglalkoztatotti jogviszonyban lévő alkalmazottra akar a cége elkölteni ugyanennyit, akkor mindenféle - munkaadó és munkavállaló által fizetett - járulékok és adók után alkalmazottunknak nagyjából 40-60 000 forintja marad. Ha egy nem EVÁ-s vállalkozó, aki mondjuk szellemi munkával keresi a kenyerét, nettó 100 000, vagyis bruttó 120 000 bevételre tesz szert, és nincsenek elszámolható költségei, akkor neki ebből a közterhek levonása után nagyjából 50-60 000 forintja marad. A nem EVÁ-sok megpróbálnak - ha tehetik - minél több EVÁ-s számlát szerezni. Miért is? Például ha nem EVÁ-s egyéni vállalkozó egy ügyfélnek szolgáltatást nyújt és elkönyvel magának 100 000 forint + áfát, 120 000 bruttó bevétele keletkezik. Csak saját munkaerejét használta, így költségei nem keletkeztek. 20 000 forint áfa befizetése után 100 000 lesz a profitja. Ha ezt rendesen le kívánja adózni (nyereségadót, osztalékadót fizetni), az összegből nagyjából 50-60 000 maradna a zsebében. Mi van akkor, ha az EVÁ-s csak papíron nyújt szolgáltatást egy másik vállalkozónak? Kiállít egy számlát 100 000+áfa, tehát bruttó 120 000 forintról. Ekkor a másik félnél a bruttó 120 000 forintos bevétel mellett megjelenik ugyanekkora összegű költség is. Profitja nulla lesz, ezután természetesen nem kell adóznia. A bevételi oldalon keletkezett 20 000 forintnyi áfát azért be kell fizetnie a költségvetésbe, de a költségoldalon megjelent áfát egyúttal vissza is igényelheti, tehát lényegében forgalmi adót sem fizet. Így tulajdonképpen minden adót megúszott. Miért jó, ha az EVÁ-s fiktív szolgáltatás után számlát állít ki? Nem kap a másik féltől semmit, és keletkezett egy 100 000 forint+áfa bevétele, ami után meg kell fizetnie a 25%-os EVÁ-t, vagyis 30 000 forintot. Nos, ez azért lesz jó neki, mert az ügyfele a zsebébe csúsztat egy kisebb összeget, például az áfa összegét +15%-ot, jelen esetben 35 000 forintot. Az ügyfélnek papíron nincs profitja, az államnak nem fizet semmit, noha valójában volt 120 000 forintnyi bevétele, amiből 35 000-ret odaadott az EVÁ-snak, tehát megmaradt 85 000. Ez több, mint az az 50 000, ami „egyenes úton" maradt volna, ha rendesen adózik. Az EVÁ-snak összesen 30 000 forint adót kell fizetnie, de ügyfelétől kapott zsebbe 35 000-ret, azaz még keresett is 5 000-ret azzal, hogy pusztán kiállított egy számlát. A lebukás kockázata gyakorlatilag nulla. Mindketten jól jártak, a költségvetés kevésbé. Példánk szerint úgy 70 000 helyett csupán 30 000 forint folyt be a büdzsébe. Hogy hány EVÁ-snak származik bevétele ehhez hasonló ügyletekből, azt senki nem tudja. A költségvetés akkor is veszít, ha az EVÁ-s nem fiktív számlát ad, hanem az elszámolás valóságosan megtörténik. Ez azért van, mert az EVÁ-sok bevételarányosan kevesebbet adóznak, mint a költségelszámolással működő cégek vagy vállalkozók nagy része. Az EVA méltánytalan, és sérti a közteherviselés elvét - ez nehezen vitatható. Az elmondottak után felmerül a kérdés: akkor mitől fehéredne ki a gazdaság, mitől nőnének a költségvetés bevételei, mitől lenne méltányosabb az adóteher megoszlása. Ha az EVÁ-s nem fiktív számlát ad, hanem valódit, a helyzet ugyanolyan marad. A lényeg pontosan az, hogy az EVÁ-s számla „beszerzésének" csak az egyik motivációja az áfafizetés elkerülése, legalább olyan fontos a nyereség- és osztalékadótól való megszabadulás. Azt az adót, amit az EVÁ-s nem fizet be, bizony a többieknek kell!