A kapitalizmust a kapitalistáktól kell megvédeni

A hazánkat is elérő pénzügyi válság rövid távon nem orvosolható, Magyarországnak hosszú, szisztematikus kilábalási folyamatra kell felkészülnie - véli Botos Katalin, az SZTE közgazdászprofesszora. A nemzetközi pénzügyek, pénzpolitika elismert szaktekintélye - aki az Antall-kormány alatt a Pénzügyminisztérium politikai államtitkáraként, majd a bankszektor fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszterként dolgozott, illetve az Állami Bankfelügyelet első elnöke volt - szemléleti változást sürget: mint mondja, Magyarország csak úgy hagyhatja maga mögött a csődhelyzetet, ha az ultraliberális, fundamentalista kapitalista elvek helyett végre a középutas arisztotelészi megoldásokat részesíti előnyben, melyek a közösségi szempont és az egyéni érdekeltség jó kombinációján alapulnak.

Botos Katalin,

az SZTE Gazdaságtudományi Kar és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet professzora több alkalommal kifejtette már véleményét a pénzügyi válságról, legutóbb a Magyar Nemzet pénteki számában jelent meg ezzel kapcsolatban egy dolgozata. A nemzetközi pénzügyek kiváló ismerője szerint a világméretű krízis nem csupán a kapitalizmus hátulütőire, hanem a demokrácia hibáira is rávilágít, ugyanakkor egy állam sem rejtheti hibáit, rossz gazdaságpolitikai döntéseit a világválság védőparavánja mögé. Ez a fő problémája az IMF- támogatással.

Addig ígérgettünk, míg elveszítettük hitelességünket

„Nem is magával a csomaggal van a legnagyobb gond, hanem azzal, hogy egyáltalán eljutottunk ebbe a helyzetbe, mikor a Nemzetközi Valutaalapnak már mindenképpen segítséget kellett nyújtania. Bizonyos, politikailag népszerűtlen intézkedéseket már régen meg kellett volna hoznunk, ám ezek - többszöri ígéretünk ellenére - mindeddig elmaradtak, így el is veszítettük a nemzetközi pénzpiacok bizalmát, hitelét. A rendszerváltás óta eltelt időszak fő teherviselői a nyugdíjasok és a munkavállalók, és most is csak rajtuk lehet szorítani, hiszen már nem léteznek a szocializmust jellemző kiadások, melyek direktben finanszírozták a vállalkozásokat. A 2000 óta bekövetkező GDP-növekedés haszonélvezői pedig a vállalkozók, akiknek zöme - legyünk őszinték - külföldi tőkés. A mentőcsomag elsősorban az ő számukra döntő fontosságú" - fejti ki a SZEGEDma.hu-nak Botos Katalin. Az utóbbi napokban többször elhangozott, hogy az IMF nem támasztott túl kemény követelményeket felénk. Vajon hogyan kell ezt értelmeznünk? A professzor asszony szerint úgy, hogy egyrészt a magyar gazdaságnak vannak devizatartalékai, a magyar gazdaság működik, másrészt maga a Valutaalap is sokat változott az utóbbi időben.

A suszter lyukas cipője...

„A vezető közgazdászok kénytelenek voltak belátni, hová vezetnek az elszabadult elvárások, az, hogy lufi, semmi konstrukciókkal effektív pénzekhez lehet jutni - az ezzel kapcsolatos pénzügyi manőverekről egyébként már 1987-es, Világméretű pénzügyi egyensúlyhiány című könyvemben tájékoztatást adtam -, illetve hogy a kapitalizmust maguktól a kapitalistáktól kell megvédeni, egészen pontosan azoktól a fundamentalistáktól, akik mindenféle állami beavatkozást elutasítanak. Számomra egyébként még egy nagy tanulsággal jár a válság: a modern demokrácia világszerte valójában fügefalevéllel eltakart diktatúra, ahol nem a parlamentnek van kormánya, hanem a kormánynak parlamentje, mely rábólogat a döntésire, tehát gyakorlatilag senki sem (volt) képes megakadályozni, hogy túlnyújtózkodjunk a takarónkon. Pontosan ez történt Magyarország esetében is" - mondja, hozzátéve: külön vizsgálat tárgyát képezi, miként jutottunk el oda, hogy az Európai Unió újonnan csatlakozott államai között az elsőkből utolsók lettünk... Az állam szerepének növelése jelentheti tehát a kiutat a jelenlegi helyzetből? Botos Katalin úgy fogalmaz: helyre kell állítani az állam szerepét, hiszen az az utóbbi időben túlságosan is a háttérbe szorult. „Semmiképp sem a közvetlen gazdaságba történő beleszólásra gondolok, annál inkább az intézményrendszer megerősítésére, a szabályozó és intézményépítő funkció, illetve a kisvállalkozás-fejlesztés és -támogatás iránti figyelem megnövelésére. Nekem is van vállalkozásom, s alig tudok eligazodni a jogszabályok sűrűjében - suszter vagyok, mégis lukas lesz a cipőm? Miért nincsenek olyan helyi hálózatok, melyek arra törekszenek, hogy minden fontos információt eljuttassanak a kisvállalkozókhoz? Nem azt kell mondani, hogy miért nem kérdezett az a fránya kisvállalkozó, hanem hozzuk létre azt a szervezetet, melynek az a feladata, hogy utána érdeklődjön: János bátyám, maga tud erről, figyelte ezt, megcsinálta azt?"

Eladtuk szinte a teljes nemzeti vagyont

És mégis, újra, hatalmas államadóssággal küzdünk. A bürokrácia viszont óriásira növekedett. A túlzott bürokrácia leépítése is sürgető feladat - teszi hozzá az egykori tárca nélküli miniszter. „Ismét egy saját példát mondok: van egy pici családi szőlőgazdaságunk itt Szeged közelében. Az egyik nap kijött két vámos egy levéllel, fáradnánk be a parancsnokságra egyeztetni a készleteket. Pesten lakunk, így Budafokra kellett kisétálnunk, egy napig egyeztettük a könyveket, két ember foglalkozott ezzel. Vajon mi értelme van ennek egy olyan kis vállalkozásnál, mely nem fogja elárasztani a világpiacot feketén csinált szalmaborral, csupán némi jó minőségű bort állít elő alapvetően házi fogyasztásra? Emberek százainak kedvét vették el a borászkodástól a környéken ezzel a rettentő sok bürokráciával". Botos Katalin biztos benne: Magyarországnak hosszú, szisztematikus kilábalási folyamatra kell felkészülnie, ennek forgatókönyvét pedig csakis hozzáértő, elfogulatlan, a közösségi érdekek és a jövő iránt elkötelezett közgazdászok készíthetik el. „A bérekből már nem lehet faragni, s úgy vélem, a nyugdíjaskor jövedelmi szintjének biztonságára való tekintettel a járulékok jelentős csökkentése sem járható út. További eladósodással ugyanis nem nagyon tudunk növekedést generálni; azzal, hogy gyakorlatilag a teljes nemzeti vagyont külföldi kézbe adtuk, most már nincs állami vagyoni fedezetünk a felvett külföldi hitelek visszafizetésére. Kénytelenek vagyunk tehát megszorítani. Mindenkitől apró áldozatokra van szükség: fel kell például ismerni, hogy a magyar termék vásárlása hazai munkahelyeket ment meg. De mindenképpen a gazdasági kitörési pontokat kell keresnünk A takarékosságot a kormánynak magán kell kezdenie".

Nem szabad többé bedőlni az individualizmusnak és a szabadosságnak

Azt is fontosnak tartja, hogy kimondjuk: nem szabad többé bedőlnünk a gazdasági és társadalmi liberalizmusnak, individualizmusnak és szabadosságnak. „Sajnos eljutottunk odáig, hogy szétverődtek a hagyományos társadalmi kötöttségek, családi és baráti közösségek. Sok minden nem tetszik nekem, amit

Gyurcsány

úr tesz vagy mond - hogy lehetett például kijelenteni, hogy mindenkinek joga van fiatalabbra cserélni öregecskedő feleségét? S miért nem árasztották el az utcákat a tiltakozó nők? Vagy milyen megoldás az, hogy félünk elmenni egymásnak kalákában segíteni? Csak üzleti alapon lehet magánkapcsolatot tartani? Vegyük észre, aki ilyen individualista, önző, anyagi értékektől vezérelt szempontok alapján dönt a magánéletben, az a közéletben sem tesz másként. Nincs más út, fel kell számolni a társadalomellenes intézkedéseket, melyek szembeállítják egymással az embereket, s újra fel kell építeni az érzelmi, érték- és gazdasági közösségeket, hálózatokat. Szemléleti változásra van szükség: az ultraliberális, fundamentalista kapitalista elvek helyett végre a középutas arisztotelészi megoldásokat kell előnyben részesíteni, mely a közösségi szempont és az egyéni érdekeltség jó kombinációján alapulnak."