Ferenc pápa: A helyes kérdés nem az, hogy „ki a felebarátom”, hanem az, hogy „felebaráttá válok-e”

Január 25-én, Szent Pál apostol megtérésének ünnepén este a Szentatya a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában vezetett ünnepi esti dicséretet az ötvenhetedik ökumenikus imahét lezárásaként. Az idei imahét témája: „Szeresd az Urat, a te Istenedet… és felebarátodat, mint magadat” (Lk 10,27). A szertartáson részt vettek a Rómában jelen lévő többi keresztény egyház és egyházi közösség képviselői is.

Ferenc pápa elmondta: aki rosszul, közömbösen viselkedik, az a pap és a levita, akik vallási hagyományaik védelmét a szenvedők szükségletei elé helyezik. Velük szemben az, aki értelmet ad a „felebarát” szónak, egy eretnek, egy szamaritánus, ő ugyanis felebaráttá válik. 

Csak ez a szeretet hozza közelebb egymáshoz az egymástól elszakadt keresztényeket, csak ez a szeretet, mely ingyenes szolgálattá válik, csak ez a szeretet, melyet Jézus hirdetett és megélt. Igen, csak ez a szeretet fog egyesíteni bennünket, mely nem emlegeti fel a múltat, hogy elhatárolódjon vagy ujjal mutogasson, csak ez a szeretet, mely Isten nevében a testvért saját vallási rendszerünk szigorú védelme elé helyezi. Tehát először a testvér, és utána a rendszer! - mondta.

Hangsúlyozta: egymás között sosem szabad feltennünk a kérdést: „Ki a felebarátom?” Mert minden megkeresztelt ember Krisztus ugyanazon testéhez tartozik; sőt, mert a világon minden ember a testvérem, és mindannyian együtt írjuk az „emberiség szimfóniáját”, az emberiségét, melynek Krisztus az elsőszülöttje és a megváltója. Szent Irenaeus, akit örömömre szolgált az „egység tanítójává” nyilvánítani. 

- mondta.

Ha így van, akkor nem csupán stratégiai hibákról, hanem az evangéliumhoz való hűtlenségről van szó.

Hozzátette: már nem a kiválóság, hanem a tanulékonyság számít: a kiválóságról váltanunk kell a tanulékonyságra! Ha az Úr a mi kincsünk, akkor egyházi programunk csak abban állhat, hogy az ő akaratát teljesítjük, az ő kívánságait valósítjuk meg. Jézus pedig azon az éjszakán, mielőtt életét adta volna értünk, buzgón imádkozott az Atyához mindannyiunkért: „hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21). Ez az ő akarata.

A teljes egységre irányuló minden törekvésnek ugyanezt a páli utat kell követnie: félre kell tennünk eszméink központi szerepét, hogy az Úr szavát keressük, hogy engedjük őt kezdeményezni, hogy teret adjunk neki. Ezt jól megértette egy másik Pál, az ökumenikus mozgalom nagy úttörője, Paul Couturier abbé, aki úgy imádkozott a keresztények egységéért, „ahogy Krisztus akarja”, „az általa kívánt eszközökkel”.

- hangsúlyozta.

Miközben együtt imádkozunk, egyenként elismerjük, hogy meg kell térnünk, engednünk kell, hogy az Úr megváltoztassa a szívünket. Ez a helyes út: 

Ugyanis, ahogy a keresztények fejlődnek az Isten és a felebarát iránti szolgálatban, úgy növekszenek a kölcsönös megértésben is.