Kondé Lajos: húsvét a szabadulás és megváltás ünnepe

Keresztény hagyományokból, egyházi liturgiából és vidéki népszokásokból építkezve nyerte el a húsvét ma ismert formáját. Kondé Lajos, a dóm plébánosa mesélt nekünk arról, miért ez a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, valamint hogyan köthető a sonka és a locsolkodás a vallási szertartásokhoz.

Hívő embereknek Jézus feltámadását, míg a vallás iránt kevésbé fogékonyak számára a locsolást és a sonka elfogyasztását jelenti a húsvét. Pedig a hozzá kapcsolódó ünnepek gyökerei a kereszténységet is megelőző természetvallásokig nyúlnak vissza, mai megjelenéséhez pedig a folklór színes hagyományai is hozzáadtak az évszázadok során. "Az ünnep megértéséhez egészen az ószövetségig kell visszamennünk, az egyiptomi kivonulás történetét felelevenítve. A szabadság kivívása egy meghatározó élménye volt a zsidóságnak, melyet minden évben a liturgikus szokások szerint megünnepeltek a pészah idején. Jézus utolsó vacsoráját is ennek szellemében fogyasztotta el - ez, valamint a Megváltó kereszthalála az első, ami új tartalmat ad az ünnepüknek, átformálta azt. Számunkra már jóval többet jelent a húsvét, a szabadulás és a megváltás ünnepe ez, de már Jézus vére és halála által, valamint feltámadásában" - mondta el a SZEGEDma.hu kérdésére

Kondé Lajos

, a dóm plébánosa.

A nyúlon túl

Krisztus kereszthalála és feltámadása a Bibila egyik legfontosabb momentuma, egyben a keresztény hit alapját képezi. Húsvét hajnalon, harmadnapra megölése után Jézus visszatért a tanítványaihoz, ezzel bizonyítva: legyőzi a halált az, akié az Isten országa. "Ugyanaz a Názáreti Jézus volt ő, akit előtte megismertek. Ez a feltámadás a lényege mindennek, amiben hiszünk, ez a bizonyíték arra, hogy az embert örök életre teremtette az Isten" - magyarázta a plébános.

Húsvét időszakát negyvennapos böjt előzi meg hamvazószerdától, melynek során ki így-ki úgy gyakorol önfegyelmet. "A negyvenes szám többször is előfordul a Bibliában, de maga a böjt Jézus személyéhez köthető, aki tanításának kezdetén negyven napig kivonul a pusztába, ahol a sátán is megkísérti. Ez az esemény a megtisztulást, újrakezdést jelképezi" - magyarázta a plébános. Bár testileg is felfrissítő a böjt időszaka, de lelki vonatkozása is van, hiszen ilyenkor egy számunkra fontos dologról kell lemondanunk. Lélekben erősödünk azáltal, hogy az elérhető élvezeteket tudatosan megvonjuk magunktól, és önfegyelmet gyakorlunk - mondta Kondé Lajos. Sok húsvéthoz köthető hagyomány inkább a népi folklór, mint az egyház tevékenységéhez párosítható. A húsvéti sonka a pészahkor hagyományos bárányhúst váltja fel az asztalon - emellett fogyasztása praktikus okok miatt is erre a napra esik, hiszen a téli disznóvágást követően körülbelül ilyenkorra érett meg, vált fogyaszthatóvá a sonka. Ugyanúgy a tojás és a torma is a néphagyomány útján került az asztalra, bár előbbi vallási jelentéssel is bír. Bár a víz a megtisztulás, tisztaság jelképe a liturgiában, az ilyenkor esedékes locsolkodás csak néhány szállal kötődik egyházi hagyományokhoz - magyarázta Kondé Lajos. Nagyszombat éjszaka keresztelték meg a közösségbe belépő új tagokat, az ókorban pedig minden évben csak ezen a napon végezhették el ezt a szertartást, de ezek csak áttétesen köthetőek a most ismert, kölnis-szódás házalásokra. Azért egy szép és támogatásra érdemes hagyománynak tartja a plébános, hiszen közösségépítő, és gondoskodásunkat, szeretetünket ezen a módon is kimutathatjuk a másik iránt.

Húsvéti szimbólumok és eredetük:

- Nyúl:

A nyúl és húsvét ünnepének kapcsolatának eredetére többféle elképzelés is létezik. Szapora állatként számos kultúra termékenységi szimbólumként tekint rá. Valószínűleg a vidéki folklórban, a gyerekek miatt kapcsolódhatott össze a füles kisállat a vallási ünneppel, sokhelyütt a mai napig fészket raknak húsvétvasárnap, melybe a kisállat az ajándékokat hozhatja a kicsiknek csoki és játékok formájában.

- Tojás:

A tojás szinte minden kultúrában a termékenység, az élet szimbóluma, a keresztény világban is az újászületés jelképévé vált.

- Bárány:

Az ószövetségben előírás volt pészah idején az egyéves bárány levágása, az volt a fő étel. Az állat többször is szerepel a bibliában, a tíz csapás közül az utolsót nem kellett elszenvednie a zsidó népnek, mert házaikat egy bárány vérével jelölték meg. Szerepe a modern időkben lecsökkent, az ünnepi menüben a főtt sonka és a tojás váltotta fel.

- Barka:

Régi vallási hagyományokra, a virágvasárnap megünnepléséhez nyúlik vissza a barkaág kihelyezése. A növény az olajág hazai "megfelelője", mellyel a Biblia szerint Jézust fogadták a Jeruzsálemben.

- Tűz:

Hazánkban nincs akkora hagyománya, de a németeknél az egyik legismertebb húsvéti szokás a tűzgyújtás. Ezzel Jézus feltámadását, és élet újrakezdését szimbolizálják, de a tűz fényének szerencsehozó szerepet is tulajdonítanak.