Olykor mi magunk is elképedünk – azon amiben hiszünk

„A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik” (Máté evangéliuma 11:5)

Amikor arról beszélünk, hogy természetfeletti élet van elrejtve Krisztusban, na, akkor nem humorizálunk és nem viccelünk, tudniillik ez nem egy science fiction divatos fordulat, hanem maga a valóság. A kereszténység sohasem volt önmegvalósítás, mert az esetlen ember képes belátni és elismerni tökéletlen voltát. Ha végre beismerésre kerül tökéletlensége, akkor végre belátásra kerülhet a tökéletesség szüksége. A tökélyt meglelni Istenen kívül nem lehetséges. Isten tökéletessége ugyanakkor a leggazdagabb ajándékokkal képes elhalmozni az egyszerű embert. Isten azt mondja, hogy ő az erőtleneket, a gyengéket és alkalmatlanokat választja ki, hogy bennünk nyilvánvalóvá lehessen a természetfeletti ereje. Ez az erő elsődlegesen szeretetében rejlik, hiszen az egyszerű ember, ha megváltásban részesül, akkor egyik napról a másikra tökéletlen voltában a tökéletes szeretet hordozójává, megélőjévé, és tovább adójává válik. Ez a legfőbb bizonyíték arra, amit nem tudok másként nevezni, mint a lenyűgöző kegyelem. Egy dél-amerikai misszióba érkező fiatalok emléke jut eszembe, akik ifjonti, jóllehet némileg túlzó lelkesedéssel indultak el hazájukból, hogy belevessék magukat az egyik legizgalmasabb, legveszélyesebb, de egyben erősen rászoruló kontinens világába, hogy terjesszék az evangélium jó hírét e világunk széltében és hosszában egyaránt. Valóban létezik az a fogalom, hogy utcai evangelizáció. Lehetne most erről egy akadémiai vitát nyitni, hogy ez mennyiben hasznos a mai világunkban vagy sem, de erre úgy vélem az a legjózanabb válasz, - bármily önellentmondó is legyen a józanság jelzőjével-, nem más, minthogy az az Isten aki képes volt egy szamáron keresztül lényegi információt szolgáltatni egy embernek (lásd: Mózes IV. könyve 22. rész 22-30), úgy vélem bármely módon képes megszólítani a neki elrendelt szívet. Térjünk most vissza a tettre kész ifjúsághoz, akik lánglelkű hithősként vetették be magukat Dél-Amerika sűrűjébe. Egy a fent említett nyilvános evangelizációk egyikén megláttak egy béna lábú fiút, aki szintén csatlakozott a hallgatóságoz. A csapat idősebb vezetői teljes meggyőződéssel hirdették Isten mindenhatóságát, megváltásának erejét, szeretetét, jóságát, és korlátlan hatalmát. Isten bármire képes. - Milyen sokszor hallani ezt. Valóban így lenne? - Tehát amikor ezen a ponton elhangzott az a kijelentés, hogy bármely betegséget képes meggyógyítani, - hiszen épp az egyik legcsodálatosabb prófécia egyike mondta azt, hogy a vakok ismét látnak, a bénák, járnak a halottak életre kelnek, ez lesz a Messiás eljövetelének egyik jele – a béna lábú fiú előre ment imát kérni, hogy ha már olyan nagy az az Isten, akkor íme, itt a remek alkalom, hogy megmutassa végre nagyságát. Rengetegen voltak a jelenlevők, így egy nyolc éves kis tolmács mondta el a missziós csapathoz tartozó fiatal tinédzsereknek, hogy imára lenne szükség. A fiúk kutatták tekintetükkel az idősebb, érettebb hívőket, hogy imádkozzanak a fiúért, de mindenki elfoglalt volt. Mi mást tehettek volna ezek a fiatal kamaszok, minthogy ők maguk helyezték rá kezüket a fiúra és imádkoztak érte. Ezen a ponton érdemes megállni más nem egy pillanatra, és elgondolkodni azon, hogy vajon az a két fiú mennyiben hitt abban, hogy valóban gyógyulás történhet? Hiszen az üdvösséghez képest eltörpül az testi egészség kérdése. Ők nyilvánvalóan azt szerették volna, ha ez a rossz lábbal rendelkező fiúcska befogadja szívébe Jézust, és így idővel nyilvánvalóan szeretettel elfogadja saját testi hibáját is, mi több, majd ez segítséget nyújt neki abban, hogy elérjen más testi fogyatékkal együtt élőket az evangélium jó hírével. Ez már így önmagában véve is egy merész, bátor, Isten akarat szerint való álom, amiért nem csakhogy érdemes, de kell is imádkozni. Ugyanakkor tekintve, hogy a keresztény élet több mint fordulatokban gazdag történet, - egy olyan élet, amiben a természetfelettit éljük természetes módon, ami korántsem olyan könnyű - csoda történt! Az ima nyomán a fiúcska élettelen, kifordult, merev, béna lába, természet rendjével össze nem egyeztethető módon egészségessé lett, megfelelő pozícióba került és megtelt élettel. Lelki szemeim előtt látom, ahogy a kicsi tolmácsnak és a kamasz fiúknak csak néma tátogásra futja az erejükből, mert ilyen csodával ők maguk sem találkoztak a most már egészen biztosan örökre szóló napig. Persze csoda ide vagy oda, a kérdés az, hogy ez fiú a gyógyulást elkérte-e a szívére Jézustól, vagy ez a gyógyulás megállt a láb magasságában. Igen Kedves Olvasók a szellemi ajándékok létező, és valóságos adományok Istentől mindazoknak, akik elfogadják az Ő Fiának megváltását. Prófétálás, gyógyítás, a különböző lelkek megkülönböztetésének ajándéka, és még hosszú a sor, mindezek valóságos ajándékok, de minden létjogosultságuk abban kezdődik és egyúttal abban ér véget, hogy mennyiben teszik láthatóvá Isten és nem az ember dicsőségét. Kedve Olvasók! Kényszerpihenőmet töltöm, ami nem kellemes, de az ágynyugalomra ítélt állapot egyik legszebb pillanata számomra az írás leírhatatlan öröme, hogy mást ne is mondjak: az írás ajándéka.