Húsvét - a teremtő Isten legmélyebb önvallomása

A krisztusi áldozat a teremtő Isten önvallomása - mondta el a húsvéti üzenetről ifj. Cserháti Sándor, a szegedi Evangélikus Gyülekezet lelkésze. Idén is ennek szellemében újra és újra fellapozzuk János evangéliumát, hogy elolvassuk a dióhéjban megfogalmazott evangéliumot: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

A római katolikus egyház a nagyböjtben szigorú külső szabályokat is előír azért, hogy a húsvét előtti időszakban gondoljunk az értünk szenvedő

Krisztusra

. Az evangélikusok is számolják a böjti vasárnapokat. „A böjt nagyon fontos időszak az evangélikus keresztyénség számára is, bár ez jellemzően nem külsőségekben nyilatkozik meg. Az étkezési megszorítás inkább lehetőség, mint szabály. Lényegében a szokás (egyik) eredetére mutat vissza, amikor nem bizonyos étkek, hanem általában az 'érzékek kényeztetése' jelentette a problémát, mert elvonta a figyelmet az időszak lényegéről, a készülődéstől, a jézusi műben és az önismeretben való elmélyedéstől” - magyarázta portálunknak

Cserháti Sándor.

Hozzátette: annak mintájára, ahogy a népi hagyomány december első felét karácsony böjtjének nevezi, a böjti időszakot bátran nevezhetjük húsvét, vagy inkább nagyhét ádventjének.

A keresztyén hit logikai kezdete

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, ugyanakkor Krisztus feltámadása révén az a pont is, amit a laikusok, a nem hívők a legnehezebben tudnak elfogadni. „Húsvét a keresztyén hit – s ez által, általában véve a keresztyénség - logikai kezdete, kiindulópontja. Ha élt is korábban valamiféle Jézusra vonatkozó messiáshit a tanítványokban, a passió nyomán ez óhatatlanul és nyilvánvalóan szertefoszlott, s a Feltámadottal való találkozások során teljesen újraformálódott. Jézus személye és életműve húsvét, és a húsvéti hit nélkül is lehet vonzó, tiszteletre méltó és követendő, a keresztyén hit azonban azt állítja, hogy a Jézus-dráma nem csupán egy jóra való és jót akaró, a meggyőződését a halálig is vállaló ember - végül kudarcra ítélt - vállalkozása, hanem a teremtő Isten legmélyebb önvallomása, szabadító cselekedete, értünk való odaadó szeretetének életformáló eseménye” - összegezte húsvét üzenetét a lelkész.

Képtelenség

„Hinni, hogy a végsőkig odaadó, önmagát kiszolgáltató jézusi szeretet úrrá lehet a csak az erőből értő, félelemre építő emberi valóságunkon éppolyan képtelenség, mint elfogadni, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból. Ez a hit tehát titok. Nem érdem és nem teljesítmény. Nem erőszakolható rá senkire, és számon kérni sem szabad. Lehet azonban imádkozni érte, örülni neki, és vallani róla” - folytatta Cserháti Sándor.

A passió nem kommersz

Közhely, hogy amint a karácsony, a húsvét is már régóta kommercializálódott, de a karácsony kapcsán mégis lehet hallani, hogy elindult egy ellentendencia, egyre többen keresik az ünnep igazi értékét. Az evangélikus lelkészt arról is kérdeztük, mit tapasztal a húsvéttal kapcsolatban, kezdenek-e túllátni az emberek a csokinyuszin... „Ebben a tekintetben én a két ünnepet, ünnepkört különválasztanám. Húsvét esetében világosan érzékelhető, hogy ami kommercializálódott, az az ünnep keresztyénségtől független, a hajdani termékenységi kultuszokból visszamaradt eleme. A nagyhét, a passió komor tónusával, tragikumával és a húsvéti hír képtelenségével sikeresen ellenáll az üzleti szemlélet elsekélyesítő hatásának” - zárta gondolatait a lelkész.