„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket…”

Keresztelő – sokan már nem is értik a lényegét, egy időben „divat” volt, ma ismét emelkedik a számuk, a lelkészek pedig ennek azért is örülnek, mert a gyermek megkereszteltetése lehetőség arra, hogy mind ő, mind szülei a gyülekezet tagjaivá válhassanak.

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” (Márk evangéliuma 10. fejezet, 14b-15. vers)

Jézus Krisztus

hívó szava ma is elhangzik minden egyes keresztelésnél. A keresztelendő és kereszteltetni szándékozó szülők képe igen vegyes, mind a vallási hovatartozást, mind a motivációt illetően. De mindenekelőtt nézzük, mik azok a feltételek, amiket elvárnak a felekezetek e szentség kapcsán.

Elénk jövő isteni szeretet

„A gyerekkeresztelésnél a szülők kérését és motiváltságát vizsgáljuk, és szeretjük, ha valamilyen módon kifejeződik az egyházhoz tartozás igénye, és feltétel az is, hogy némi jártassága legyen a keresztény tanításban. Ennek pótlását beszélgetéssel, vagy felkészítéssel pótoljuk” – magyarázta portálunknak

Benyik György

teológiatanár, tarjánvárosi római-katolikus plébános. A felnőtt keresztelésnél a keresztelendőtől lényegében ugyanezt kérik, és a helyzettől függően, több alkalommal találkoznak a hittanulóval, valamint beszélgetnek hitbeli elkötelezettségéről.

Juhász András

, a Szeged-Kálvin Téri Református Egyházközség vezető lelkipásztora, a Csongrádi Református Egyházmegye lelkészi főjegyzője portálunknak elmondta, felekezetükben nincs általános érvényben lévő szabályozás a keresztséget illetően, a gyülekezetükben, ha gyermeket keresztelnek, akkor legalább az egyik szülő vagy keresztszülő református, „egyházjogi értelemben felnőtt”, azaz konfirmált kell, hogy legyen. A keresztséget itt is megelőzik felkészítő beszélgetések.

Nem „automatikus” üdvösség

Az evangélikusoknál klasszikusan minden érintettnek (szülő, keresztszülő) megkereszteltnek (nem feltétlenül evangélikusnak) kell lennie – tudtuk meg

Cserháti Sándortól

, a szegedi Evangélikus Gyülekezet lelkészétől. „Ha azonban e követelmény tartalmi indokát nézzük, megtehetjük azt az engedményt, hogy legalább a két páros egyik tagja legyen keresztyén” – tette hozzá a lelkész. A keresztelés ugyanis fontos esemény, de nem önmagában (mint egy mágikus jel, vagy védőoltás), hanem mint aminek életre szóló jelentősége van – magyarázta Cserháti Sándor. Akkor nyer értelmet, úgy tölti be hivatását, ha valaminek, az Istennel való közösségünk történetének a kezdete. Kifejezi Isten megelőző, elénk jövő szeretetét, irántunk való egyoldalú elköteleződését, de folytatásra ösztökél; arra, hogy Isten megszólításából majd dialógus legyen. „A keresztség kapcsán támasztott ’feltételek’ terén ezért van némi ambivalencia. Egyrészt a gyermekért (a keresztelendőért) van, tehát legjobb volna minden feltétel nélkül keresztelni, másrészt fontos, hogy a megkeresztelt olyan környezetben, miliőben növekedjék, ahol, ha eljön az ő szellemi-lelki érésének folyamatában az ideje, a keresztyén hit a ’keze ügyében’ legyen. Ezt az igényt igyekszik ’biztosítani’ az érintett felnőttek megkeresztelt volta, ami persze korántsem garancia, de az egyetlen kézzel fogható jel” – összegzett a lelkész. Arra a kérdésre, hogy mi az (dióhéjban), amit egy megkeresztelendőnek mindenképpen elmondanának, Benyik atya kifejtette, amennyiben felnőtt, akkor a legfontosabb hitigazságokat, erkölcsi követelményeket, a közösséghez tartozás feltételeit, a szentségeket és a közösségükhöz tartozás előnyeit tartaná fontosnak megismertetni. „A keresztség által a megkeresztelt egy olyan közösség tagjává válik, amely közel két évezrede él és virágzik. Ennek a közösségnek alapja Jézus Krisztus. Egy közösség tagjának lenni mindig öröm, biztonságérzetet jelent. A keresztség szentség, amelyet Jézus rendelt. A keresztség nem jelent automatikusan üdvösséget, ehhez kell a Jézus Krisztus elhívására történő engedelmes válasz, a megtérés” – magyarázta Juhász András.

Szívből vagy színből?

Sokszor nehéz megmondani, mennyire hitből jövő meggyőződéssel, vagy mennyire megszokásból, illetve a „nagymama kérésére” keresztelkednek az emberek. „Csodálatos az, hogy Isten egy nem szívből, hanem ’színből’ megkeresztelkedő vagy megkeresztelt életében is munkálkodik!” – hangsúlyozza Juhász András. „A korábbi szokáson alapuló keresztelések nálunk a megkeresztelt gyerekek 20%-a, a többi valamilyen belső késztetésre, vallásos meggyőződésből kéri a keresztelést, és elfoglaltsága és egyéni szituációja szerint ugyan különböző mértékben, de tanulni is akar előtte és áldozatot is képes hozni érte” – ismertette a tarjánvárosi katolikus helyzetképet Benyik György. Cserháti Sándor szerint ma már nem divat keresztelni, ahogy a rendszerváltozást közvetlenül követő években volt. A mai „ráta” már valószínűleg megfelel a szabad társadalomban természetes gyakoriságnak. „A lelkekbe nem látunk bele, de benyomásom szerint a keresztelések nagyobbik részében a szülők nem mély hitbeli meggyőződéssel érkeznek. Ennél fontosabb azonban, hogy sokakat épp a gyermekük keresztelése és az ezzel kapcsolatos beszélgetések indítanak el ezen az úton. Ma sok olyan gyülekezeti tagunk van, akik csak keresztelni jöttek, de itt ragadtak” – beszélt tapasztalatairól a lelkész. És végül a számokról: a Tarjánvárosi Egyházközség éves statisztikája szerint az elmúlt 7 évben 40-50 közötti számon stagnál az éves keresztelések száma, de az életkori arányok eltolódnak a felnőttek felé. A Csongrádi Református Egyházmegye adatait vizsgálva enyhe növekedés tapasztalható évek óta. Az igazán örvendetes azonban az, hogy az eltemetett és megkereszteltek egymáshoz viszonyított aránya a kereszteltek javára pozitív mérleget mutat, 18%-al több embert keresztelnek meg, mint temetnek el, ez pedig hálaadásra indít – ismertette az adatokat Juhász András. Az evangélikusoknál is alapvetően stagnáló-pozitív a mérleg: az utóbbi 10-12 év folyamán némileg növekedett a keresztelések száma, de most már évek óta 25-30 körül mozog. Fontos azonban, hogy ez 4-5 alkalommal minden évben megelőzi a temetések számát.