Keresztény egyház: a nehézség és a reménység ideje

Az államilag elismert egyházi státusz, több keresztény felekezetnek is véget ért, helyette maradhat az egyesületi forma.

Ennek rengeteg fájó következménye van: a szociális tevékenységet végzők egyházi normatív támogatásának megszűnésével több olyan elesetteket támogató szolgálat is veszélybe került, amelyben megbízható emberek munkálkodtak, akik nem embereknek, hanem Istennek felelnek. Mégis, én jelen esetben arról írnék, hogy miért nem lehet mindezt tragédiaként értékelni, és miért érdemes reményteli módon szemlélni az elkövetkezendőket.

Téri, időbeli korlátok nélkül…

Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.

(Zsoltárok könyve 90:4)

Az egyház, amely a közvélemény számára, hazánkban összetapadt a történelmi egyházak fogalmával, különösen egy történelmi egyház létével, erősen leegyszerűsítve két perspektívából szemlélhető. Egyrészt az idő, a tér, a rendszer, a pénz, az intézmény, a politika, a hatalom, a napi döntéshozatal, az ismert, vagy kevésbé ismert mögöttes érdekek kiszolgálása, és az emberi szemléletű siker korlátaival. Másrészt szemlélhető, a tér és idő, a pénz, a rendszer, az intézmény, a politika, a hatalom korlátaitól mentesen, azzal a tudással, hogy nem emberek által életre hívott rendszerről beszélünk. Legitimitása nincs emberi akarathoz kötve, soha nem is volt.

Nem emberi kalapácsütés alatt…

Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?

(Mózes negyedik könyve 23:19)

Ha egy olyan keresztény közösség tagja vagyok, ami az elkövetkezendőben már jogi értelemben egyesületként kénytelen a továbbiakban működni, és azt vallom magamról, hogy többé már nem vagyok az egyház tagja, akkor hazuggá teszem azt a személyt, aki az egyházat életre hívta. Az egyházi tagság egyetlen személyen függ, akinek uralma megrendíthetetlen. A látható világ bírálata felett – minden, ami sikerre van ítélve az a földi pályafutás ívében idői korlátokhoz kötötten szükséges, hogy prosperálást produkáljon-, létezik a nem látható világ rendszere, ami Krisztus testén alapszik, ami maga az egyház. Az nem várható el egy nem hívőtől, hogy ezekben a nem látható keretekben szemlélje az egyházkérdést, ugyanakkor egy hívő számára elengedhetetlen szem előtt tartani, hogy nem emberi kalapácsütés alatt nyugszik az egyházi hovatartozása.

Mennyei jogállás…

De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is - így kegyelemből kaptátok a megváltást; feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket…

(Pál efezusiakhoz írt levele 2:4-6)

Egy láthatatlan körzővel megrajzoltan azok kerülnek a keresztény egyház halmazába, akik Jézus Krisztus megváltó kegyelmét elfogadva hívő kereszténnyé lettek. Ez a halmaz pedig nincs tekintettel arra, hogy ki milyen keresztény felekezet tagja: járhat valaki egy keresztény közösségbe, és megtörténhet az, hogy valójában nem az egyház tagja, mert soha nem ismerte meg megváltójaként Jézus Krisztust, és éppúgy előfordulhat az is, hogy sokak jogállás szerint egyesületi hovatartozással bírnak majd, miközben az egyház részei, azon egyházé, amely Krisztus teste, ezért „mennyei jogállásuk” megkérdőjelezhetetlen.

Saját korunkban…

…hogy, az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, hozzánk való jóságából.

(Pál efezusiakhoz írt levele 2:7)

A világtörténelmi eseményeket szemlélve, a fent említett Krisztusi egyház sohasem volt a világ kegyeltje, jobbára az üldözöttje. Ez több mint természetes, hiszen e világnak a fejedelme ordító oroszlánként jár körbe keresve kit nyelhetne el, és mindazok akiket már nem nyelhet el, a gyűlölet végső tárgyait képezik számára. Én személyesen nem látok mást csak tökéletes időt, és alkalmat arra, hogy az evangélium üzenete még valóságosabban kapjon szerepet Magyarországon is. Talán soha ilyen nagyszerű pillanatok nem adódtak saját korunkban mindent egybe vetve: a gazdasági válságot, az iszlám nagy erejű nemzetközi terjedését, a nemzetközi politikai szövetségek megrendülését, egy világ szinten jól látható politikai és gazdasági polarizálódást, egy országos szinten jogi értelemben szétváló egyházpolitikát, az egyéni, emberi életek megtört, megkeseredet voltát. Emberek: van remény! Egy személyben: Jézus Krisztusban! Őt elfogadva a kőszív helyett hússzívet kapunk, minden megváltozik, nincs már mit veszteni, Isten velünk lesz, senki sem lehet ellenünk. Csak vele lehet megismerni a feltételek nélküli szeretetet! Benne örök életünk van!