Kezdődik a nagyböjt - önmegtartóztatás az értem szenvedőért

A húsvétra felkészítő negyvennapos böjt hamvazószerdán veszi kezdetét, amely idén február 22-ére esik. A keresztények ebben a bűnbánati időszakban Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére készülnek, a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás segítségével.

Erdő Péter

bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke február 22-én 17 órakor az esztergomi bazilikában mutat be szentmisét a nagyböjt kezdetén - tájékoztat közleményében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia.

Emlékezz: érted is meghalt a kereszten

Véget ér a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó

farsangi időszak

, melynek csúcsa a néphagyományban a „farsang farka”, azaz utolsó három napja volt: farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd – a legnagyobb bálakat ekkor rendezték. Falun és városban három napon át bálazott a fiatalság, mert tudták, hogy húshagyókedden már éjjel 11-kor véget ér a bál. Ha még éhesek voltak, utoljára ehettek húsos ételt a nagyböjt kezdete előtt.

A hamvazószerda arra az ősi hagyományra vezethető vissza, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét a mai napig őrzi a szertartás: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, közben pedig ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást. Mivel a vasárnapokat az egyház nem tekinti böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki. A

nagyböjt

azért tart pontosan negyven napig, mert a Szentírásban és az abból kiinduló keresztény hagyományban a negyvenes szám mindig az egyes események jelentőségét emeli ki.

Jézus Krisztus

nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép,

Mózes

negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és

Jónás

próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében. A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. A XI. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek; húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst. (Vannak természetesen kivételek, így például, akik nehéz fizikai munkát végeznek, vagy betegek – ez is mutatja az egyház józanságát a böjt kérdésében, hogy nem a külsőségekre, hanem a belső tartalomra irányítja a figyelmet.)

Bűnbánat, megtisztulás, áldozat

A nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a XIII. század óta jelképezi a liturgiában a bűnbánatot. Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el a nagyböjt egész folyamán a szentmisékben az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése; a templomot ez időszakban nem díszíti virág. Az egyháznak sajátosan a nagyböjthöz kötődő szertartása a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek mintegy végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton. A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát állítja középpontba, kifejezi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Húsvétra készülve az egyház a böjt mellett az ima és az alamizsnálkodás (a szegények megsegítése) lelkületét ajánlja híveinek.