„Én vagyok…”

Van egy személy, akihez tartozunk, mi, keresztény hívők. Ettől a személytől senki és semmi nem választhat el bennünket, sem egyházi törvény, sem keresztényüldözés, sem nehezebb, nyomorultabb napok, sem örömteli órák.

Ha mindenki megállna az időben egy percre, ott ahol épp rátalálna ez a pillanat, ha meghallgathatná, hogy mi történt azon a napon, egészen pontosan, ott, akkor, amikor kint egy istállóban megszületett egy baba, aki látszólag nem, de valójában egész más volt, mint az emberiségből bárki, akkor elmondanám, hogy azon az éjszakán megtörtént az emberiség számára legfontosabb születés. A napokban megkérdezték tőlem, hogy ki nekem

Jézus Krisztus

, de mondjam el mindezt úgy, hogy nem puffogtatok közhelyeket. Nem mondom az általános megállapításokat, nem sorolom az igaz, de ezért néha sokaknak semmitmondó tényeket: üdvözítő, megváltó, szabadító, Úr Király. Őszintén elgondolkodtam, és csak nevetni tudtam az örömtől, mert igaznak bizonyult a szívemben is a fejemben megszülető első gondolat: Jézus nekem minden, minden, ami jó az életemben. A legjobb barát, a legféltőbb uralkodó, rejtett gondolataim legtökéletesebb ismerője, legnagyobb harcos mellettem, a legalázatosabb szolga, a legnemesebb lélek. Minden, ami emberi erőből soha nem volt elérhető. Ugyanis azon az éjjelen, az a baba, a testé lett Isten volt, aki eljött közénk. Itt élt, itt nevetett, itt sírt, itt tett csodákat, itt harcolt a hamis vallásosság ellen, itt mutatta meg mi az a feltétel nélküli szeretet, itt adta oda önként az életét értünk, a bűneinkért. Nem mulasztom el imáimban megköszönni neki, hogy nem hadakozott a tervvel szemben, nem mondta azt, hogy nem hajlandó elvégezni a megváltás munkáját. Az akkori zsidó világ és a gonosz várta már a messiást, hogy eljön a Földre és megalapítja örök királyságát. Az egyik a szabadulására várta, a másik pedig a terv megakadályozását áhította volna oly nagyon. Ugyanakkor Isten a maga bölcsességéből, és korlátlan kegyelméből kifolyólag, mindkét felet a végletekig megdöbbentette. Az embereket azért, mert a Mennyei Királyság megalakult, de nem itt a Földön. A gonoszt azért, mert a terv, hogy megszabadítsa az emberiséget: megtörtént, de kegyetlen halállal, nem dísszel és pompával, erre pedig még ő maga sem számított. Nem emberi gondolat volt, a legkevésbé sem. Miként válhatott lehetségessé, hogy épp halála révén nyerhettünk örök életet? Abban az egy pillanatban, amikor felhangzott a világtörténelem legfájdalmasabb mondata – Éli,Éli! Láma sabaktáni? (Én Uram, én Uram, miért hagytál el engem?) -, abban a pillanatban Isten ráterhelte erre az egy személyre a világ minden bűnét, és megváltott a világot, személyesen engem is. Valahányszor hálát adok ezért, megjelenik szemem előtt a késő esti Gecsamáné kert, amint eljöttek a katonák Jézusért, hogy elvigyék. Hálás vagyok érte, hogy nem harcolt, és nem védte önmagát. Hálás vagyok érte, hogy nem kívánt szabadulni a katonák körgyűrűjéből. Hálás vagyok érte, hogy a papság előtt, amint a rágalmakat vetetek rá, mondván káromolja az egy élő Istent, nem lökte félre isteni erejével a csőcselék társaságát. Hálás vagyok érte, hogy önként ment el a megkorbácsoltatására, és nem ő verte végig a vaskorbácsot a kínzók hátán. Hálás vagyok érte, hogy tűrte a töviskoronát, a gúnyszavakat, és nem verte szét a kegyetlenek táborát. Legfőképp hálás vagyok érte, hogy a keresztről nem próbált meg szabadulni, hisz csak egy szavába került volna a szabadság. Mindenekfölött pedig hálás vagyok érte, hogy nem utasította vissza azt a pillanatot, amikor meg kellett azt élnie, amit nekünk már sohasem kell megtapasztalnunk, hogy elhagyta őt az Atya. Jézus Krisztusnak nem vették el az életét, önként adta értünk azt. Harmadnapra feltámadt és örökké él. Mindaddig, amíg ebben nem ért egyet az ember Istennel, addig nincs birtokában a megváltásnak. Azt hogy ki is Jézus számunkra, azt Ő maga hét oldalról is elmagyarázta nekünk: - „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (János evangéliuma 6:51) - „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János evangéliuma 8:12) - „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.” (János evangéliuma 10:9) - „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért.” (János evangéliuma 10:14-15) - „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.” (János evangéliuma 11:25-26) - „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (János evangéliuma 14:6) - „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (János evangéliuma 15:5) Ezekkel a sorokkal kívánok minden Kedves Olvasónak Áldott Ünnepeket, legfőképp pedig hitet Isten tervének valóságában!