Biblikus Konferencia: Joachim Gnilka a szeretet missziójáról

– Pénteki előadásában Szent Pál ellenfeleiről beszélt, milyen új nézőpontot kínál az apostol ilyen szempontú vizsgálata?

– Ez a kutatásban nyilvánvalóan egy részterület. Pál apostol számára ellenfeleivel való konfliktusa nemcsak teológiailag, hanem emberileg is sok gondot okozott. E probléma figyelembevétele nélkül levelei sem volnának érthetőek, de úgy hiszem, jól mutatják Pál emberi oldalát is, azt, hogy neki is voltak ellenségei, akikkel vitába kellett szállnia, és az a mód, ahogyan ezt ő tette, követendő lehet számunkra. Próbálta kora és kora embereinek problémáit megragadni, nem visszautasítani, hanem foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. Ugyanezt kellene nekünk ma is tennünk: ha azt látjuk, hogy embertársainknak problémái vannak.

– Szent Pálhoz mint „a pogányok apostolához” kötődnek a missziói utakat. Érdekes kérdés lehet, hogy vajon tud-e ma a katolikus egyház ilyen vagy hasonló, Pál szellemében véghez vitt missziókat vezetni?

– Úgy, mint ő, valószínűleg már nem. Azóta eltelt kétezer év, és egy terhelt történelmet hagytunk magunk mögött, mert a misszióval visszaéltek: összekapcsolták a kolonializmussal, a gyarmatosító politikával. Ha egy-egy országba úgy látogatunk el, mint például egykor Afrikába, valószínűleg hátat fordítanának nekünk. Egy másfajta missziót kell tehát teljesítenünk, a szeretet misszióját, hogy meglássuk az emberek szükségleteit, mert mi itt Európában rendkívül kiváltságos helyzetben vagyunk, épp ezért az Afrikában, Ázsiában szükséget szenvedő embereket nem vesszük észre. Nem uralni és kényszeríteni őket, hanem megpróbálni megérteni, ehhez a hátteret pedig Jézus adja.

– Pál nemcsak „misszionárius” volt, hanem leveleiből a rendkívüli teológus gondolatai is kiolvashatók, mit gondol, személyiségének melyik oldala volt erősebb?

– Szent Pál tevékenységeit nem lehet elválasztani egymástól, együttesen alkotják az egészet. Pál nem szobatudós volt, de teológusként a reformáció számára nagyon fontossá vált a hit általi megigazulás gondolatával, ami azután a protestáns egyházak tanításában tovább él. Katolikusként vitatkoztunk ebben a protestánsokkal, néhány éve jutottunk el egy közös megértéshez a megigazulás kérdésében.

(A vita alapja leegyszerűsítve, hogy egyedül hit által (evangélikus) vagy a jócselekedet által (katolikus) igazul meg az ember Isten előtt – a szerk.)

Ez egy nehéz és elég absztrakt téma.

– A protestáns egyházak ebből kifolyólag többre is becsülik Pált, mint a katolikusok?

– A protestánsok nagyon tisztelik őt, a katolikusoknál a középkorban némileg feledésbe merült, majd újra az ökumenikus párbeszéd során közeledtünk hozzá, mostanra Pál alakja a katolikus egyházban újra élővé vált, ugyanolyan fontos, mint Szent Péter.

– A konferencián protestáns teológusok is részt vesznek.

– Az ökumenét nagyon fontosnak tartom, így a különböző egyházakból üdvözölhetünk itt kollégákat, és lehetőség van arra, hogy nyíltan beszélgessünk egymással.