Augusztus 1-jén és 2-án tartották a Havas Boldogasszony országos nagybúcsút Szeged-Alsóvároson. Az eseményen minden program és lehetőség azt igyekezett elősegíteni, hogy közelebb kerüljenek az ide érkezők Istenhez és egymáshoz – mondta el Varga Kamill, ferences testvér, az alsóvárosi templom plébánosa. A búcsú története egészen a török időkig vezethető vissza, amikoris a szeged-alsóvárosi ferences templom és kolostor Dél-Magyarország missziós központjaként működött. Bálint Sándor néprajztudós szerint a 18. századtól Szeged megmaradt magyarsága ötvennél több délvidéki, törökök által feldúlt falvat telepített újra, így Havas Boldogasszony napja a hazatérés ünnepévé is vált. Valamikor ez a búcsú a Szegedről elszármazottak gyűjtőhelye volt – erősíti meg Varga Kamill testvér. Rómában négy anyatemploma van az egyháznak: a Szent Péter bazilika, a Lateráni Szent János, a Falakon Kívüli Szent Pál templom és a Santa Maria Maggiore, amely az alsóvárosi templom anyatemploma. A hagyomány szerint Mária azt kérte ott, hogy ahol augusztus 5-én esni fog a hó, oda építsenek neki egy templomot: ez lett a Santa Maria Maggiore. Az alsóvárosi templom is ugyanezt a titulust kapta meg, így augusztus 5-ére esik a búcsúja, de mivel tekintetbe veszik azt, hogy hétköznap nem tudnak az emberek elszabadulni, ezért mindig augusztus első vasárnapján, és az előtte való szombaton szokták megtartani. A templom fő oltárképe a Napba öltözött Asszony – a Jelenések könyve 12. fejezetéből –, amely szintén összeegyeztethető a búcsúval. A szombati háromórás misére megtelt a templom, és a fő szentmisére is a tavalyi tapasztalatok alapján – mikor mintegy háromezren vettek részt a vasárnapi szertartáson – hívők ezreit várták. „Számunkra a búcsúra való készület része maga a szervezés: az egyházközségben 150 ember dolgozik hónapokon keresztül, akik előkészítik a különböző programokat, liturgiákat, díszítéseket. Igyekszünk a szent gyónásunkat minél előbb elvégezni, hogy megtisztulhasson a lelkünk és jobban felkészülhessünk azokra a kegyelmekre, amelyeket az Isten tartogat számunkra” – mondta el Kamill testvér az alkalomra való készülésről. „Ez egy megszentelő munka: nem magunkért, hanem az érkező zarándokokért dolgozunk, a munkának a kegyelmén keresztül kapjuk meg a búcsús kegyelmeket” – tette hozzá.
A búcsúhoz kapcsolódó kis vásárban is tettünk egy rövid sétát, a búcsújáró csoportokat és a helybeli szegedi közönséget kegytárgyak széles választéka várta. „Az idelátogatók számában sajnos inkább visszafejlődés tapasztalható” – mondta el portálunknak az egyik árus, Nagy Sándor, aki már1982 óta jár a búcsúba. Mint megtudtuk, általános kegytárgyak fogynak a leginkább, a könyvek, az egyházi irodalom és az imakönyvek, Bibliák, valamint a rózsafüzérek a legkeresettebbek, illetve szívesen vásárolnak a zarándokok a helyhez kötődő képeslapokat is. „Az évek múlásával egyre kevesebben jönnek” – erősítette meg egy másik standnál Varga Antalné. „Nem tudom, hogy az embereket tényleg nem érdekli, vagy más miatt nem jönnek el. Míg a középkorúak viszonylag aktívan képviseltetik magukat, viszont a fiatalok nagyon kevesen vannak” – tette hozzá. Az ő tapasztalatai szerint inkább a képeslapokat és az olcsóbb kegytárgyakat veszik az emberek. „Nem a szépet és a drágát – ez az ide látogató rétegből fakad, hiszen általában nem a legtehetősebbek zarándokolnak ide” – magyarázta az árus. A búcsú szombat délután a fiatalokért, a papi és szerzetesi hivatásokért újmisések által bemutatandó szertartással kezdődött, majd ünnepélyes esti zsolozsma és görög katolikus liturgia következett, éjszaka pedig fáklyás keresztútjárást tartottak a templom előtti téren. Vasárnap délelőtt Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök mutatta be az ünnepi nagymisét. Misét ajánlottak fel továbbá az anyai és apai hivatásért, az idősekért, a betegekért és az ápolókért. A búcsú zárószentmiséjét vasárnap este Gyulay Endre nyugalmazott megyés püspök celebrálta.