Egyházmegyei megújulás Isten szava által

A III. Szeged-Csanádi Egyházmegyei Lelkipásztori Napokat „Isten szava megújít" címmel rendezték meg a domaszéki Zöldfás Katolikus Ifjúsági Központban január 16-17-én. Az egyházmegye minden részéről érkezett papok és világi résztvevők megismerhették a változásban már előrébb járó Váci Egyházmegye tapasztalatait, illetve lehetőségük nyílt - tematikus kiscsoportok munkájába bekapcsolódva - saját egyházközségeik megújításán is gondolkodni.

„A megújulás rajtunk múlik, de csak Isten Lelke tud segíteni benne" - nyitotta meg a találkozót

Kondé Lajos

pasztorális helynök. „E másfél nap alatt a plébániák élete kerül a középpontba." A rendezvény az egyházmegyei Pasztorális Helynökség tagjainak és intézményeinek bemutatkozásával kezdődött.

Váci egyházmegyei tapasztalatok

„Egy egyházmegye a plébániák szolgálatában" mottóval a Váci Egyházmegye 2004-ben kezdődött megújulásáról számolt be a résztvevőknek

Szecsődi Péter

gödöllői plébános: „Jelenleg még csak a folyamat elindulásáról beszélhetünk, de érezhető, hogy a legtöbb egyházközségben már megmozdult valami. A feladatunk, hogy ezt a kezdetet mindenhol segítsük kibontakozni." A papság kulcsszerepben van ebben a megújulásban, ezért őket kell először megnyerni az ügynek. Tudatosítani kell bennük, hogy minden plébánia egyenként is Krisztus titokzatos testeként az egész egyházat jelenti. Ezáltal sokkal nagyobb a felelősségük és a küldetésük, mintha csak a világegyház egy kicsi, jelentéktelen részeként gondolnának magukra. A hagyományos képviselőtestületek helyett

Beer Miklós

püspök az egyházközségekben aktív emberek munkatársként való meghívását javasolta papjainak, akiket ezután egy másfél éves képzés során készítettek fel a plébániákon végzendő pasztorális munkára. A pap nélkül maradt falvak közösségeinek vezetésére főleg az akolitus-képzést elvégzők kaptak megbízást. Van olyan település, ahol négy-öt akolitus is tevékenykedik, sokan főállásban végzik ezt a feladatot. A megújulási folyamat másik oldalát a szintén váci egyházmegyés Mende község képviselői mutatták be „Egy plébánia az egyházmegye szolgálatában" címmel.

Szekeres Mihály

plébános és munkatársai elmondták, hogy településük 4300 lakosának kb. a fele katolikus és a lelkipásztor is a szomszéd városban lakik. Ennek ellenére az egyházközségben 12 főállású, 20 mellékállású alkalmazott és kb. 30 önkéntes dolgozik a közösségért. Az egymás iránti tisztelet és bizalom teljesen új alapokra helyezte az életüket és a többiekhez való viszonyukat. Ennek köszönhető, hogy csaknem 30 önálló csoport működik, melyek pályázatok által egy kis játszóteret és egy regionális idősotthont is felépítettek, számtalan munkahelyet teremtve ezáltal a faluban. Alapelvük, hogy azt igyekeznek megvalósítani, amire az egyházközség - illetve a teljes település - részéről valós igény mutatkozik; nem vállalnak fel mást, mint amire képesnek érzik magukat. Az önkormányzattal nagyon jó a kapcsolatuk, rendszeresen és sok területen együttműködnek, besegítenek egymás tevékenységébe (a hívek általában a szociális munkával, a falu vezetése pedig az intézmények rendelkezésre bocsátásával). Akár mottójuk is lehetne a plébánosuk zárógondolata: „A mennyország közöttünk van - minél több szeretetet teszünk bele, annál jobban megtapasztalható."

Szentesen már megkezdődött a megújulás

A vendégek után a szintén sok közösséget már hosszú ideje működtető szentesi egyházközség mutatkozott be Serfőző Levente plébános vezetésével. Ők a megújulást úgy fogalmazták meg, hogy „Isten munkálkodik az emberben". Ez a folyamat náluk már csaknem két évtizede tart - annak ellenére, hogy mint mindenhol, itt is csak néhány ember mozgatja az egész egyházközséget. Feltérképezték az egész város igényeit, s ezután olyan missziós programot dolgoztak ki, amivel elérhetik, hogy ne csak a szertartásokon találkozzanak az egyházzal az emberek. Karitatív és szociális téren is kilépnek a plébániáról, például a helyi kórház Ápolási Osztályára járnak látogatni a súlyos betegeket. Az 1991 óta létező és immár négy korosztályos csoporttal rendelkező ifjúsági közösségük rádióműsort szerkeszt, a bérmálkozásra készülő fiatalok időseket látogatnak, a családcsoport tagjai pedig kézműves alkalmakat tartanak gyerekeknek. A városban két egyházi iskola is működik, ezek tanárait összefogó Keresztény Pedagógus Társaság az oktatási-nevelési feladatokon túl havonta előadásokat, fórumokat szervez nemcsak keresztények számára.

Mi valósítható meg mindebből saját plébániánkon?

Az előadásokat két tematikus csoportmunka követte. Az elsőben a papság és világiak elkülönültek, a lelkipásztorok a képviselőtestületek megújításáról és saját szerepükről beszélgettek, a többiek pedig a világiak felelősségét és a plébánián elindítható változások lehetőségeit vitatták meg. A második körben az egyházmegye különböző részeiről érkezett résztvevők lakóhely szerinti csoportokban dolgoztak, azt a kérdést körüljárva, hogy az elhangzottakból mi és hogyan valósítható meg saját környezetükben. Egy rövid kérdőív segítségével azt is felmérték, milyen segítségre lenne szükségük mindehhez a Pasztorális Helynökségtől. A csoportmunkák összegzése során kiderült, hogy mind a papok, mind a világiak nyitottak a párbeszédre és az együttműködésre. Jó alapnak tűnt a jövőre nézve, hogy a megújulást senki nem szervezési feladatként, hanem a személyes és közösségi istenkapcsolatok javításaként értelmezi. Mindenkinek felelőssége van a változásért, de ezt meg kell előznie az egymás iránti szeretet és elfogadás kialakításának. Minden plébániának nyitottnak kell lennie a világ felé, a missziós feladatokban eredmény pedig csakis hiteles világiak bevonásával érhető el. Új módszerek szükségesek (amikkel „ki lehet menni az utcára az emberek közé"), de az egyházközségek imaéletének is meg kell újulnia. Legfontosabb feladat a munkatársak megkeresése, az aktív, az egyházközségért dolgozni hajlandó hívek meghívása. A jól működő plébánián sok kis közösséget kell működtetni, és a megszólított embereket meg is kell tartani. A Lelkipásztori Napok zárszavában

Kondé Lajos

helynök felszólította a jelenlévőket, hogy az itt hallottakat vigyék haza, adják tovább minél több embernek. Egy új szemléletet kell kialakítani, ehhez pedig nélkülözhetetlen a misszió felvállalása mindannyiuk részéről: „Isten segítsen, hogy ez a megújulás mindenhol elindítson valamit. Higgyünk benne, tegyünk érte és imádkozzunk azért, hogy ami elindul, sokáig folytatódhasson is Isten szava által!"