Cunami nyomok vezethetnek a jövő kockázataihoz
A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói a Fekete-tenger partvidékén zajló cunamik nyomait vizsgálják, hogy pontosabb képet kapjanak a térségben előfordult természeti katasztrófákról.
A szegedi geokronológiai laboratórium egyedülálló eszköztárának köszönhetően a tudósok több száz évre visszamenőleg képesek az üledékek korát meghatározni, így segítve a múltbeli események rekonstruálását.
Új tudományos felfedezések a Fekete-tenger partvidékén
A legfrissebb kutatási eredmények arra utalnak, hogy az elmúlt háromszáz évben több cunami is érhette a Fekete-tenger nyugati partvidékét, különösen Románia térségében. Bár a térségben nem jellemzők a délkelet-ázsiaihoz hasonló pusztító szökőárak, kisebb méretű cunamik így is jelentős hatással lehettek a partvidék alakulására és az ott élő közösségekre.
A szegedi kutatók vizsgálatai során a román kollégák által a Mangalia térségében gyűjtött üledékmintákat elemezték, és azok koradatait az 1794-es és 1901-es földrengésekkel hozták összefüggésbe. Az 1901-es eseményekről léteznek történeti feljegyzések, ám az 1794-es szökőárról eddig nem volt információ, így az SZTE kutatóinak eredményei fontos újdonságot jelentenek a természeti katasztrófák történeti vizsgálatában.
A geokronológiai laboratórium módszerei
Az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézetének geokronológiai laboratóriuma többféle vizsgálati módszert alkalmaz az üledékek korának meghatározására. A legfontosabbak ezek közül:
Radiokarbon vizsgálatok, amelyek főként szerves anyagok kormeghatározására alkalmasak.
Lumineszcens módszer, amely lehetővé teszi a szervetlen üledékek korának meghatározását azáltal, hogy megméri, milyen radioaktív dózist nyeltek el a szemcsék az eltemetődésük óta.
Dr. Sipos György, az SZTE Természet- és Környezetföldrajz Tanszék tanszékvezető docense elmondta, hogy a lumineszcens módszerrel megállapítható, mikor érte utoljára napfény az adott üledékréteget, így pontosabban visszafejthetők a múltbeli cunami-események időpontjai.
Nemzetközi együttműködések és jövőbeli kutatások
Az SZTE kutatói a geokronológiai laboratórium egyedülálló infrastruktúrájának köszönhetően számos nemzetközi projektben vesznek részt. Korábbi kutatásaik során:
Közép-Amerikában a maja civilizáció földhasználatát vizsgálták, az Egyesült Arab Emírségekben a csapadékos időszakokat elemezték a világ legnagyobb homoksivatagában, a Rub-al-Khaliban.
A fekete-tengeri cunamiüledékek vizsgálata a ChronoCaRP projekt keretében zajlik, és a kutatócsoport tervei szerint a jövőben a Földközi-tenger keleti medencéjére is kiterjesztik a kutatásokat. Az Égei-tenger térségében már tavasszal megkezdik a mintagyűjtést.
Természeti veszélyek és a jövőbeli kihívások
A cunamik pusztító ereje világszerte ismert – elég csak a 2004-es délkelet-ázsiai szökőárra gondolni, amely több mint 230 000 emberéletet követelt. A Fekete-tenger partvidékén ugyan kisebb cunamik fordulhatnak elő, de a növekvő beépítettség és a part menti lakosság növekedése miatt fontos a veszélyek pontos feltérképezése.
A kutatás eredményeit május végén egy nemzetközi konferencián is bemutatják Szegeden, ahol a klímaváltozás és a természeti veszélyek hatásait elemzik majd.
