Barbara Oakley: ha mindenre emlékszek, sosem látom át a ,,teljes képet"

Barbara Oakley az Oaklandi egyetem mérnöki professzora Szegeden járt, hogy egy műhely keretében elárulja a sikeres tanulás titkát. A Learning How to Learn elnevezésű Coursera online kurzust, melyet Oakley neve fémjelez, már több millióan elsajátították. Exkluzív interjúnkban beszélgettünk vele többek között a finn oktatásról, a felejtésről és a színészek tudásáról is.

A professzor az idegtudományok igen bonyolult nyelvét fordítja le köznapi nyelvre a számunkra, hogy megértsük, miért a visszatérő, gyakorlati (újra)tanulás a leghatékonyabb tanulási módszer, mi a különbség a ,,túrázó" (hiker) tanuló és a ,,versenyautó" (race car) tanuló között, illetve interjúnkban azt is elárulta, miért fér meg egymás mellett a spontán és a lexikális tudás.

Mi volt a legfontosabb dolog, amit tanult, amióta tanulásról szóló kurzusait tartja?

Az, hogy az elmúlt 10 évben rengeteget fejlődött az idegtudomány abba az irányba, hogy jobban megértsük, ahogy tanulunk. És ezeket az emberek fel tudják használni arra, hogy még hatékonyabban tanulhassanak. Alapjaiban fogja az oktatást megváltoztatni, mivel a tanárok különösképpen fel fogják tudni használni ezeket az ismereteket.

Szükség van-e a digitalizáción kívüli, ha úgy tetszik, "ősi" tudásból bármire is a digitalizáció megértéséhez? Gondolok itt a finn oktatási rendszerre, ahol ki akarják vezetni a kézírás tanítását.

Igen, mindenképpen sokat segítenek ennek megértésében azok a kutatások, melyek azt mutatják, hogy azok a gyermekek, akiknél hiányzik a kézírás ismerete, szenvednek. A kézírás neurológiailag kódolja azokat az ingereket, melyek segítenek jobban írni.

Miért nem tudhatunk mindent? Miért felejtünk el még olyan dolgokat is, amelyek különösen fontosak számunkra?

Amikor az idegpályák összekapcsolódnak, akkor azt kis, úgynevezett dendritikus gerincekkel teszik meg. Amikor megnézed, mi van körülötted - és itt gondolj mindenre, amit csak látsz - az emlékeket készít ezeken a kis gerinceken át. Ha minden napomra emlékeznék, mindenre, amit valaha láttam, szagoltam, hallottam, ízlelt és tapasztaltam, ezek a dendritikus gerincek túlságosan is nagyok lennének. Mindenre emlékeznék, de akkor más problémák merülnének fel.

Így továbbra is megérthetjük a dolgok értelmét és jelentését, és a koncepciókat. Azok, akiknek nagyon jó a memóriája, emiatt nagyon rugalmatlanok, nehezen látnak teljes egészében dolgokat.

Mi a különbség aközött, ha valaki spontán és ha valaki a ,,könyvek szerint" jár el? Mi különbözteti meg az improvizáló színészt attól, aki a szövegkönyv szerint alakít?

Ha az ember megtanulja a szorzótáblát, amellett, hogy azt mechanikusan betanulja, a számokkal kapcsolatos ösztöneit is fejleszti. Ugyanez igaz a színészekre is: ha valaki Shakespeare-t játszik, tulajdonképpen az ő általa leírt szavakat mondja, de közben olyan ösztönök fejlődnek ki benne, hogy hozzánk hasonlóan képes azt megérteni. A kettő pedig együttműködik: amit megtanulunk, az fejleszti az ösztönös tudásunkat is.

Barbara Ann Oakley az Oakland Egyetem és a McMaster Egyetem amerikai mérnöki professzora, akinek online tanulási tanfolyamait a világ legnépszerűbbjei között tartják számon. Számos kutatási területen vesz részt, a STEM oktatástól a tanulási gyakorlatokig.

A Szegedi Tudományegyetemen megtartott előadását lentebb tekinthetik meg: