„A” professzorra, Szőkefalvi-Nagy Béla matematikusra emlékeznek Szegeden
Egykori tanítványa, Pálinkás József, az MTA elnöke azt mondta: az egyetemi tanár képét a száz éve született matematikusról kellene mintázni.
Ötnapos konferencia kezdődött hétfőn Szegeden, a SZAB-székházban az egyetem egykori legendás matematikusa, a száz esztendővel ezelőtt született
Szőkefalvi-Nagy Béla
emlékére. A résztvevőket Krisztin Tibor akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetének vezetője köszöntötte, aki elmondta, Szőkefalvi-Nagy Béla (1913-1998) több mint hatvan éven keresztül alkotott itt.
Szabó Gábor
akadémikus, az SZTE rektora kiemelte, a szegedi universitas mint kutatóegyetem ma is arra törekszik, hogy kövesse a legendás matematikusprofesszor által meghatározott utat. Örömhírként közölte, hogy az önkormányzat közreműködésével az idei évtől Szeged egyik kis, belvárosi, egyetemközeli utcája Szőkefalvi-Nagy Béla nevét viseli. Az egykori tanítvány,
Pálinkás József
, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a 20. század egyik legnagyobb formátumú magyar matematikusának nevezte Szőkefalvi-Nagy Bélát. Páratlan tudású, felejthetetlen személyiségként, elbűvölő tanáregyéniségként mutatta őt be a közönségnek. Megtudtuk, éppen 40 évvel ezelőtt találkozott először személyesen a professzorral, aki akkor volt 60 esztendős, mint most az MTA-elnöke.
Nem volt az államszocializmus barátja, mégis kijárt neki a tisztelet
„Egyike volt azon professzoroknak, akiket egyetemistaként szinte az első pillanattól a legnagyobbra tartottunk. Fantasztikus előadásait a táblára is rögzítette, ezeket szinte le lehetett volna fényképezni és kiadni, olyan tisztasággal, erővel, csodálatosan tudott tanítani. Nem véletlen, hiszen ilyen mélységben ismerte a tárgyat, a matematikát. Ugyanakkor nagy formátumú ember is volt, nemcsak kitűnő matematikus, hanem olyan kisugárzású pedagógus, aki alakította környezetét 1945-ben lett az MTA tagja, 1947-ben nevezték ki professzorrá, majd az 1950-es, 60-as éveket is Magyarországon tanította és dolgozta végig annak ellenére, hogy nem számított az akkori rendszer barátjának. Ennek ellenére még más nézeteket valló munkatársai is megadták a professzornak azt a tiszteletet, ami – mondjuk ki – kijárt neki. Nem kellett, hogy megkövetelje a tekintélyt, megkapta azt a kollégáktól” – emlékezett vissza Pálinkás József.
Műveltsége is hazafisága is példát mutathat
Mit tanulhatnának Szőkefalvi-Nagy Bélától a mai hallgatók? Az MTA elnöke szerint egyrészt rengeteget és kitartóan dolgozni, másrészt elmélyültséget, harmadrészt pedig műveltséget, hiszen híres volt irodalmi, történelmi ismereteiről, zeneszeretetéről, a magyar kultúra iránti elkötelezettségéről, s hazafisága is példát mutathat. De nemcsak a diákok, hanem a 21. század egyetemi oktatói számára is mércét jelent a munkássága. „Szőkefalvi-Nagy Béla esetében nem fordulhatott elő, hogy elmarad egy óra, vagy készületlenül jön be tanítani. Elképzelhetetlennek számított az is, hogy a vizsgán ne kérdezze végig az anyagot, ne győződjön meg róla, hogy a diák milyen érdemjegyet érdemel. Aki Szőkefalvi-Nagy Bélánál kettest kapott, az tisztában lehetett vele, kettesre tudja az anyagot, aki ötöst, biztos lehetett benne, meg is érdemli a jelest. Számomra ő az egyetemi tanár ideáltipikus esete, ha képet kellene rajzolni az egyetemi tanárról, nem szavakban megfogalmazni, az ő képét tudnám odarajzolni” – vallotta Pálinkás József. Az egészen péntekig tartó nemzetközi konferenciára a világ minden tájáról – így többek között az Amerikai Egyesült Államokból, Brazíliából, Indiából, Lengyelországból, Romániából, Angliából, Franciaországból, Spanyolországból, Portugáliából, Németországból – érkeztek a matematikusok, összesen mintegy hetvenen. A szakmai fórum központi témája a funkcionálanalízis. A matematika ezen területén alkotott Szőkefalvi-Nagy Béla, aki Ciprian Foias román származású amerikai matematikussal közösen dolgozta ki a Hilbert-térbeli kontrakciók elméletét, melynek számos gyakorlati alkalmazása ismert.
