Mit ígér a gén és a génterápia?

November elején olvashattuk a hírt: először engedélyezte génterápiás eljárás forgalomba hozatalát az Európai Bizottság. Mik a génterápia lehetőségei és veszélyei, erről kérdeztük Raskó Istvánt, a Szegedi Biológiai Központ kutatóorvosát.

Az orvosi genetika gyakorlati alkalmazásai közül talán a legtöbbet ígérő, de a legtöbbet is kritizált terület a génterápia. Miután egyre több olyan gén válik ismertté, amelyek mutációja kimutatottan betegségokozó tényező, nem meglepő az a törekvés, hogy kívülről bevitt, normális szekvenciájú génekkel helyettesítsék a hibás működésű szakaszokat – kezdte magyarázni a kutató. Azt is hozzáfűzte, korunk egyik vezető elképzelése a kísérleti laborasztaltól a betegágyig tartó út lerövidítése. A professzor szerint a génterápia klinikai alkalmazásáig tartó hosszú úton fokozottan kell figyelni

Theodor Friedman

intő szavaira: „Ijesztő a kihívás, hogy az alapkutatási eredényeket minél gyorsabban alkalmazzuk a terápiában, oly módon, hogy az tudományosan igazolható, etikailag támadhatatlan legyen és megőrizze és meghosszabbítsa a kutatásban résztvevők életét”.

„Vírusvektor” és génpuska

A génterápia azon beavatkozások gyűjtőneve, amelyek célja a hibásan működő gének gyógyítása a normális gének testi sejtekbe történő bevitelével. A gének bevitele úgynevezett vektorok, hordozó molekulák, vagy fizikai módszerek segítségével történhet. A leggyakrabban alkalmazott hordozók a genetikailag módosított vírusok, a nem vírus alapú rendszerekben a bevinni kívánt gyógyító gént vagy zsírcseppecskékbe, vagy polimérekbe csomagolják. A „meztelen” DNS „génpuskával” történő bejuttatása csak felszínes szövetek kezelésére alkalmazható – hívta fel a figyelmet

Raskó István

. Különleges kísérleti irányt képez a mesterséges kromoszómák terápiás alkalmazásának megteremtése. Felhasználásuk azért lenne előnyösebb bármely más beviteli módszernél, mert a célsejtben az osztódásokkal együtt stabilan megmaradnak, a terápiás hatáshoz szükséges DNS mérete nem limitáló, így olyan betegségek is gyógyíthatók lennének, ahol a terápiás cél-gén több megabázis hosszúságú, mint például a Duchenne-izomsorvadásoknál. Alkalmazásuk egyik sarokköve a hatékony beviteli módszer kidolgozása.

Pró és kontra

A génterápia előnye, hogy ideális körülmények között a genetikai alapú betegséget okozó génmutáció egyszer és mindenkorra kijavítható a bevitt, normálisan működő gén által. Miután a legtöbb génterápiás eljárás klinikai kísérleti szakaszban van, eddig számos kockázati tényező is ismertté vált. Ugyanakkor ezek megléte orvosi mérlegelést igényel, hiszen a génterápiás eljárásokba bevont betegségek a terápia nélkül halálosak. Még megoldandó kérdés, hogy egyetlen génbevitel életre szóló gyógyítást eredményezzen. A génbevitelre használt vírusalapú vektoroknak megvannak a korlátaik. Egyes vírusok nem használhatók a nem osztódó sejtek gyógyításában és beépülhetnek a genetikai állományba és később rákos folyamatokat indukálhatnak, mások immunválaszt válthatnak ki, vagy a sejtekre toxikusak lehetnek – sorolta a szakember. A nem vírusalapú beviteli rendszerek közül a lipid, vagy polimer alapú módszerek beviteli hatékonysága alacsonyabb, illetve a célzott bevitel sérül. Az évek során a génterápiás beavatkozások folyamán bekövetkezett halálesetek miatt minden újabb próbálkozás a média érdeklődésének a homlokterében áll és a közvéleményben vegyes reakciókat vált ki. Raskó István portálunknak arról is beszélt, a publicitás nem megalapozott várakozásokat is indukálhat a lakosság körében és a sikertelenség kiábránduláshoz, valamint „a tudósok megint hiába költik az adófizetők pénzét” summás megnyilvánulásokhoz vezet. A meglévő véleménykülönbségek ellenére mind a kritikusok, mind a szakemberek, mind a közvélemény megegyezik abban, hogy a génterápiának a jövőben hatalmas potenciálja lesz a betegségek egy részének valódi gyógyításában – összegzett a professzor.

Ellentmondásban

Első klinikai kipróbálási szakaszban 1100 eljárás van, harmadik fázisban 67 és negyedik fázisban 2. Ezekből a legtöbb az USA-ban (1174), Angliában (203), Németországban (81), Franciaországban (53), Svájcban (50) történik, de Hollandia, Belgium, Kína is szerepel 20-30 kipróbálással. Látható az is, hogy azoknak az eljárásoknak a száma, amelyek a klinikai kipróbálás után a rutin gyógyítás részévé válik, viszonylag kevés. Raskó István hangsúlyozta, a klinikai orvoslás konzervatív, nagyrészt tapasztalati, bizonyíték alapon működő szakma. Az emberi élet tiszteletéből fakadóan csak a klinikai tapasztalat többszörös kontrollján átment gyógyító eljárásokat alkalmaznak az évszázadok során. „Ugyanakkor a mindenkori tudományos újdonságok ismerete, alkalmazásaik mielőbbi bevezetése is a klinikusok feladata és ezzel akaratlanul ellentmondásba kerülnek a szakma óvatos konzervatív gyakorlatával és időnként (napjainkban egyre gyakrabban) a gyógyulási csodákra váró betegcsoportokkal” – így a professzor. Az Európai Bizottság engedélye a holland UniQure cég által készített Glybera alkalmazására vonatkozik, a szerrel egy ritka örökletes zsíranyagcsere-betegséget kezelhetnek. „Szerencsénkre rendkívül alacsony azon, rendszerint rendkívül súlyos, egyetlen gén hibájából fakadó betegségek előfordulási gyakorisága, amelyekben a génterápia igazán hatékony megoldást jelentene” – tudtuk meg Raskó Istvántól. A legtöbb, engedélyezett génterápiás protokoll egyébként a rákterápiában szerepel. Az összes engedélyezett protokoll 67%-a a malignitások gyógyításával kapcsolatos. Talán sokakban felmerül a kérdés, hogy ha potenciálisan nagy veszélyt rejt magában a nem megfelelően alkalmazott génterápia, akkor miért erőltetjük, és miért nem keresünk más utakat? „Azért mert a gyufa tűzvészt okozhat, mégis használjuk! Jelenlegi tudásunk szerint ez az eljárás az egyetlen lehetőség a monogénes (egyetlen génhiba által okozott) betegségek gyógyítására. Egyébként egyes emberek az aszpirin szedésébe is belehalhatnak! Ne használjuk tovább az aszpirint?” – tette fel a kérdést Raskó István.