Egy 120 öngyilkosjelölttel végzett vizsgálat szerint az okok között kiemelt helyet foglal el a partnerrel vagy más személlyel való konfliktus – hangzott el a XII. Magatartástudományi Napok egyik szekcióelőadásán csütörtökön a SZAB-székházban.
Az öngyilkossági magatartás pszichés és szociokulturális háttértényezői címmel tartott előadást
Tóth Mónika Ditta
a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetéből. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a Miskolci Megyei Kórházban és Budapesten a Péterfy Sándor Kórház Toxikológiai Osztályán vizsgálták az öngyilkossági kísérletek hátterében meghúzódó tényezőket. Az öngyilkossági kísérletet kiválthatja egy helyzetből való menekülés, lehet figyelemfelhívó gesztusértékű, vagy állhat mögötte súlyos szándék.
120 szándékos önmérgezésen átesett pácienst vizsgáltak önkéntes és anonim alapon, az átlagéletkor 40,5 év volt, és a szakirodalmi adatoknak megfelelően a nemek aránya 77 nő és 43 férfi. 50 fő vallotta magát romának, 70 nem romának. A minta több mint fele, 52 százalék egyedülálló vagy elvált, 29 százalék házasságban él, 12 százalék élettársi kapcsolatban, 7 százalék özvegy. 30 százalék munkanélküli, és közel azonos arányban szerepeltek a teljes állásból, anyasági segélyből élők és a leszázalékoltak együtt. A vizsgálatban résztvevők az öngyilkossági kísérlet közvetlen kiváltó okaként interperszonális konfliktusokat jelöltek meg nagy arányban és második helyen állnak az anyagi problémák. Harmadik kiváltó ok egy közeli személy elvesztése miatt érzett gyász, ezután alvásproblémák, illetve pszichés és fizikai betegségek állnak. Ezen belül a nem roma származásúaknál első helyen áll a partnerrel való konfliktus, majd a gyász és csak harmadik helyen szerepelnek anyagi problémák. A romáknál ez utóbbi a legnagyobb százalékban kiváltó ok, majd nem a partnerükkel, hanem másik családtaggal, vagy rokonnal való konfliktust találjuk a második helyen. A partnerrel, házastárssal való konfliktus a harmadik.
Az öngyilkosjelöltek mintegy 40 százaléka súlyos depresszióban szenved. A teljes mintát vizsgálták a depresszió mellett a társas támasz és a reménytelenség foka szerint is, itt nincs szignifikáns különbség a roma és nem roma csoport között. Érdekesség, hogy nem a depresszió, hanem a reménytelenség mértékével függ össze, hogy megismételnék-e az öngyilkossági kísérletet hasonló helyzetben. A vizsgálatban részt vett romák fiatalabbak, és kevésbé tervezték meg az öngyilkossági kísérleteket, ugyanakkor korábbi kísérletekből több volt, mint a nem roma csoportnál. A magukat nem romának vallók viszont kétszer annyi gyógyszert vettek be, nálunk gyakoribb a súlyos öngyilkossági szándék. A különbségeket figyelembe kellene venni a minél hatékonyabb beavatkozás érdekében – hangsúlyozta az előadó.
Pikó Bettina
szekcióelnök kiemelte, az eredmények tükrében – melyek rámutatnak a konfliktusok szerepére – komoly gondot jelent a coping, azaz a problémákkal való megküzdés. A lakosság nagy része – fiatalok, felnőttek egyaránt – továbbra sem rendelkezik megfelelő coping stratégiákkal sem az otthoni, sem a munkahelyi környezetben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.