Maróth Miklós MTA-alelnök: A keleti nyitás nem kurultájozás és kuruzslás!

Érdemes lenne jobban figyelnünk a keleti kultúrára és tudományra, különösen most, hogy gazdaságilag is errefelé orientálódik Magyarország – világlott ki Maróth Miklós akadémikus, orientalista professzor, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökének szavaiból, aki a Szegedi Akadémiai Bizottság Tudósklub Egyesületének meghívására érkezett Szegedre.

– Mire jó az orientalisztika?, illetve Mire jó az arabisztika? kérdésekre kereste a választ a Tudósklubnak tartott előadásában. Hogy áll most Magyarországon a Kelet-kutatás?

– Az orientalisztika úgy áll, mint minden dolog, amire nincs pénz. Általánosságban szólva soha nem volt ez a terület Magyarországon a Nyugat színvonalán.

– Pedig régen – ha igaz – slágertéma volt…

– Van egy ilyen magyar illúzió, de a gyakorlatban mindig le voltunk maradva a gazdagabb nemzetek mögött. Egy-két kiugró emberünk akadt ugyan mindig, aki az orientalisztikában sokra vitte, de összességében ez a tudományterület Magyarországon világ életében pénzhiányban, és ebből következően könyv- és lehetőséghiányban szenvedett.

Ahol erkölcs is kell az üzlethez

– Miért érné meg mégis foglalkozni vele?

– Az orientalisztika segítette elő a nagy holland kereskedelmet, amin Hollandia meggazdagodott. Magyarországon is be kell látni, hogy ha Kelet felé orientálódunk, szükség van olyan emberekre, akik a keleti kultúra irányába közvetítő szerepet tudnak játszani. Természetesen a keletiek is tudják, mi az érdekük, min nyernek, de a baráti légkör megteremtése is kulcsfontosságú, hogy jó hangulatban lehessen a keleti partnerekkel tárgyalni, hogy lássák, tiszteljük a kultúrájukat. Nekik erkölcsi alapvetés is kell az üzlethez, nem olyanok, mint az európaiak, akik csak az érdekek alapján tárgyalnak.

– Mit gondol, befogadó lesz-e hazánkkal a Kelet, illetve hazánk a Kelet irányában?

– Magyarországon mindig van egy affinitás Kelet irányában. Ha valahol Európában, akkor itt fogják őket legjobban megérteni. Engem inkább az zavar, hogy ez nagyon sok esetben kurultájozás és egyéb kuruzslás irányába megy el, és nem marad meg a realitások talaján, ami a dolgokat előre vinné. Nem baj, ha van ilyen is, ha a maga helyén kezeljük, de ez nem pótolhatná azt, hogy a magaskultúrában is jelen kellene lennie, de mint említettem, nincs agyontámogatva az orientalisztika. Ehhez nagyon sok embernek kellene a pályán lenni, és nincs álláshely.

Arab tavasz helyett

– Sok frázist hallani a „keleti ember” gondolkodásáról, ön hogy ragadná meg?

– Sokkal fontosabb szerepet játszik náluk az etika, az emberi kapcsolatok, a kulturális tényezők. Náluk nem ment végben az az elidegenedés, amit mi átéltünk.

– És ha Kelet, akkor mindenekelőtt most arab világ, mit gondol az „arab tavaszról”?

– Nem szeretem az „arab tavasz” kifejezést, részben, mert metafora, tehát nem alkalmas a helyzet leírására, másrészt mert nem igaz, ugyanis nem az történik, amire az újságírók gondoltak. Kezdettől fogva látni lehetett, hogy nem arról lesz szó, hogy a nyugati demokrácia tért hódít az arab világban, hanem hogy visszatér az iszlám azokba az országokba is, amelyekben meggyengült. Szíriában is azt látjuk, hogy a szélsőséges, militáns muszlim elemek akarják azt a

Bassár el-Aszadot

elüldözni, aki egy felekezetek közötti Nyugat-légkört tudott létrehozni. Az országban már most keresztényirtás zajlik, ezt nem szeretik megírni az újságok, és még inkább abba fognak torkollni az események, ha netán győznek a szélsőségesek, és nem lesz ott a szíriai hadsereg. Meg kell nézni Egyiptomot, mi történik: keresztényeket támadnak meg, Izraellel felmondták a szerződést – egy szorosabb muzulmán politika irányába mozdulnak el mindenhol. Ha ez tavasz, akkor legyen…

– Mit gondol, képes lesz az iszlám egységet teremteni, ha pedig nem, akkor miért jó nekik a „visszaiszlámosodás”?

– Soha nem lesz képes, de ez az identitásuk része. Másrészt az iszlámon belül nagyon sok irányzat van. Érdekes ez a kettősség, hogy részben vannak nemzetállamok, részben az iszlám, a nagy muzulmán közösség. Hozzá kell tenni, hogy a nemzetállamokat Európa hozta létre, Szíriát, Jordániát, Irakot mind európaiak találták ki. Bármelyik arab nemzetállamot megnézzük, az összes pártja úgynevezett pániszlám párt, akármennyire is regionális. A jordániai pártok is pánarabként hirdetik meg magukat, mást nem tehetnek. Az iráni alkotmányban azt olvassuk, hogy az iráni iszlám köztársaság minden muzulmán hazája, majd pedig – ennek teljesen ellentmondóan, jóval arrébb, egy másik paragrafusban, hogy az iszlám köztársaság elnöke perzsa születésű és anyanyelvű.

Válságban

– Megint csak közhely, hogy a humán tudományok válságban vannak, előtérbe kerülnek az innovációra épülő, közvetlen gazdasági hasznosulást felmutató tudományok. Ön bölcsész tudósként és az Akadémia alelnökeként miként látja a helyzetet?

– Magyarországon válságban vannak. Múlt héten Párizsban voltam, nagy mennyiségű és rendkívül jó középiskolai latin és görög tankönyveket, szótárt láttam, ott a humán műveltség a középiskolákban sokkal inkább jelen van. Megértem, hogy más tudományok fejlesztésén fáradoznak a döntéshozók, egyet azonban sosem szabad szem elől téveszteni: művelt emberek kellenek, hogy a magasabb technológiát működtetni tudják. Mondok egy példát. A hatvanas évek közepén létrehoztak egy üzemet Magyarországon, amelyet a világ akkor elérhető legmodernebb technikájával szereltek fel, és egy hasonló üzemet Franciaországban is felújítottak, így körülbelül egyformák voltak nemcsak tárgyi feltételeiket, hanem termelési eredményeiket tekintve is. Tíz év múlva elavultak a gépek, felújították újra az üzemeket, megint egyformák voltak, de a magyar üzem csak hatvan százalékát hozta a termelésnek. Keresték a magyarázatot, végül kiderült: a francia üzemben érettségizett munkások voltak, a magyarban viszont a mezőről terelték be a jó, ha nyolc elemit végzett embereket, akik a modernebb gépeket már nem tudták megfelelően kezelni.